Ilyet talán nem illik csinálni. Hogy meghal valaki, az ember elmegy a búcsúztatására, aztán nem a valakiről ír, hanem arról, hogy milyen volt a búcsúztatás. Mindegy, bevállalom.
Szabó Dani búcsúztatása rendhagyó módon a Történettudományi Intézetben volt a család, a barátok és a kollégák részvételével. Komolyan mondom, a nap legjobb része volt. Feldobott. Ezt ritkán mondhatjuk el egy temetésről. Az összegyűltek anekdotázva, sok humorral idézték föl egy olyan ember alakját, akit szerettek. Őszintén, klisék nélkül. Valaki azt mondta, egy baj van ezzel: hogy Dani nem vehet részt rajta. És valóban, ez volt az ember meghatározó élménye. Hogy mintha itt lenne, de hát pont ez az, hogy már nincs.
Bocsánat az énes befejezésért, de azt hiszem, ilyen búcsút szeretnék én is. De ti igyatok is valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése