Neked is igazad van

Most már nem bánnám, ha túl lennénk a választásokon. Elég idegesítő minden nap azt olvasni, hogy az ellenzéki pártok hogy leplezik le egymást. Főleg hogy mindegyiknek igaza van.

Nincs kedvem lopni

Amúgy tényleg így van. Amióta dolgozom, valahogy alig lopok. Nincs már energiám este, hogy felöltözzek, és elmenjek lopni.

Mindennek van szakembere

Mai félreolvasás: ironizáló szakemberek (ionizáló).

Oktatási minimum

Nem akarok ünneprontó lenni, mert egyébként tényleg nagyon örülök a mai tüntetésnek, és különösen az ellenzéki pártok oktatásügyi összefogásának. Minden tiszteletet megérdemelnek a Tanítanék aktivistái. De ha az oktatási minimum tényleg az, ami ma elhangzott, és amit a 444.hu összeszedett, akkor az egy nagyon sovány tartalom. Erről van szó:

• A gyerekek érezzék jól magukat az iskolában, az iskola nem rabszolgatelep.
• Személy- nem rendszerközpontú oktatás
• Esélyegyenlőség
• Csökkenteni kell a tananyag mennyiségét
• A lexikális tudás erőltetését (adatok koncepciótlan magolása) háttérbe kell szorítani. 
• Kritikus gondolkodásra nevelés
• Különleges bánásmódot igénylő gyerekek kiemelt segítése
• Szabad tankönyv- és módszerválasztás
• Csökkentsék a pedagógusok terheit, stabil, kiszámítható bérezés
• A GDP 6%-át az oktatásra kell fordítani
• Új közoktatási törvényt kell alkotni
• Az oktatáspolitikai döntéshozatalt széleskörű társadalmi egyeztetés előzze meg

Az ilyen általánosságokkal az a baj, hogy könnyű őket elfogadni, a betartásuk azonban jórészt értelmezés kérdése. Az utolsó pl. a liberális kormányok idején folyamatosan deklarált alapelv volt, formálisan meg is valósult, de emlékszem, hányszor tiltakoztak az egyesületek az egyeztetések formális jellege miatt. És ugyanez bármelyik elvvel kapcsolatban felvethető, talán a GDP 6%-át leszámítva (meg azért a szabad tankönyvválasztást is).

Pedagógustüntetés II.

Bár politikailag eléggé ki vagyok égve, és szinte semmi nem tud lelkesíteni, a mai pedagógustüntetésnek volt több olyan sajátossága, ami megdobogtatta a szívemet. Az egyik, hogy úgy tűnik, a Tanítanék kilépett a "mi csak a pedagógusokkal foglalkozunk, nem politizálunk" idegesítő pozíciójából, felvonultatta maga mögött (fizikailag) a demokratikus pártokat, és felszólította a "népet", hogy menjen el szavazni, és ne szavazzon a Fideszre (ez utóbbit nem mondta, de nem volt kétséges az üzenet). Számomra katartikus volt, amikor a tüntetés jelszavát így fogalmazták újra: "Békét és szabadságot az iskolákban! Békét és szabadságot az országban!" A másik nagyszerű ötlet a béke követelése, nyilván a HIT apropóján. De ez egyben Orbán egész gyűlöletpolitikájának a lényegét ragadja meg, és a fő veszélyre figyelmeztet.

Pedagógustüntetés

Mi lesz a szavakkal? A hölgy kiáll a Parlament előtt felállított emelvényre, és ezt mondja a szájával, a mikrofonba, a tömegnek: nem politikai céllal jöttem ide, hanem mint édesanya. Nem őt akarom bántani, jól beszél. De használhatatlanná válik a nyelv.

Az elmúlt száz év periodizációja nagy vonalakban

1914-1953 Az állam által szított gyűlölet korszaka
1953-2010 Az állam által mérsékelt gyűlölet korszaka
2010-? Az állam által szított gyűlölet korszaka

A gyűlölet kora

Gyűlölködőnek bélyegezzük egymást gyűlölettől vörös arccal a szeretet nevében.

Az objektív valóságról

Az öreg Lukács meséli. "Volt nekünk egy öreg dadánk, aki felügyelt ránk, ha játszottunk. Én egyszer megkérdeztem tőle, hogy hol van ez és ez a játékom. Erre azt válaszolta nekem: «Gyurika, ott van, ahova tette». És ez az «ahova tette» mély benyomást gyakorolt rám, mert ez volt az első alkalom, hogy valaki – egy felnőtt – nem ostobaságot mondott nekem, olyasmit, hogy «Irma néninek azt kell mondani: kezét csókolom». A játék ott van, ahová tettem – ez értelmes dolog, erre lehet hallgatni."

Furcsálltam ezt az emléket, mert persze én is ismertem ezt a mondást, de nekem éppen olyan bosszantó felnőtt-mondás volt ez is, mint a többi, amivel a gyerekeket leszerelni szokás. Nekem azt jelentette: nem segítek, keresd meg te. Most viszont kezdem érezni, mit látott benne az öreg. Megvan-e nektek az, hogy elővesztek egy könyvet, és váratlanul találtok benne egy levelet, amiről már elfelejtkeztetek? Engem néha elfog ilyenkor egy furcsa érzés: hiszen senki sem tudta már, hogy ott van: a világ, a természet, Isten megtehette volna, hogy szintén elfelejti, hogy eltűnik onnan az, ami úgysem létezik senki számára. De lám, a valóság függetlennek bizonyult a tudattól. Lukács számára, aki fordulatként élte meg a materializmust, talán erről is szólt a történet.

Mosni akartam

Ma 11 körül megnyugodva vettem tudomásul, hogy már nem megy a mosógép. 12 körül eszembe jutott, hogy akkor gyorsan ki kéne teregetni. Ki is mentem, de azt kellett tapasztalnom, hogy még be se tettem a mosatlan ruhát.

A Nemzetbiztonsági Bizottság ürügyén

Egy színjátékot játszik mindenki, kormánypárt és ellenzék, amiről mindenki tudja, hogy hazugság, de nem baj, ezért kapják a fizetésüket. Előre tudják a kérdéseket és válaszokat, de végigcsinálják, és senki nincs, aki felállna, és azt mondaná, na nem, nekem ennél fontosabb a hazám. És áprilisban elmegyünk szavazni, hogy bejuttassunk néhány újabb udvaroncot, és fenntartsuk ezt az egész korrupt és hazug játszadozást a jövőnkkel.

Hol élünk???

Belenéztem a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésébe a 444.hu jóvoltából. Nem kellett volna. Vagy mégis. Talán mindenkinek bele kéne nézni az országgyűlés életébe, akkor vége lenne azoknak az unalmas vitáknak, hogy milyen mértékben van demokrácia Magyarországon. Infantilis seggfejek szórakoznak az életünkkel.

A restauráció nemzedéke

Azokra gondolok, akik már a 2010-es restauráció után születtek. Még gyerekek, de majd felnőnek. Hány ilyen nemzedék lesz?

99

Fáradt, szép, fiatal anyuka ül egyenes fekete hajjal és két kicsi gyerekkel, a nagyibbiknak a haja göndörödik, a szeme fekete, nem tagadható némi közel-keleti hatás. Körötte egy csapat fiatal cigány lány áll. Hátrébb egy fekete afrikai fiatal nő, nagy haját élénk színű narancssárga sapka rejti el. Mellette vékony hirtelenszőke lány, fülében a telefon. Az én fülemben is. Manu Chao. #legendary99 #tisztaamerika #kultúránktólidegen

Ukrán nyugdíjasokról

A DK ukránozása borzalmas. Iszonyú, hogy itt tartunk. (Amúgy persze igaza van, de éppen az a hátborzongató, mennyire nem látják, hogy nem ez a kérdés. Vagy éppen nagyon is látják.)

Széljegyzet 2.

Szerintem folyamatosan fordítva ülünk a lovon. Mindig azt várjuk, hogy vagy egy tüntetéssel vagy a választásokon majd megdöntjük a rendszert, és utána jóság lesz. Vagy a tüntetést valami közvélemény-kutatásnak nézzük, ahol kiderül, hányan fognak a Fidesz ellen szavazni. Valójában egy ilyen tüntetés egész másról szól: a tanulásról. Arról, hogy a lakosság, a pedagógusok, a fiatalok, mikor kiről van szó, tanulják a közéleti cselekvés formáit, lehetőségeit. Hogy ebből a szempontból eredményes volt-e a megmozdulás, azt nem tudom megítélni, de az biztos, hogy ez nem a résztvevők számán mérhető, hanem azon, hogy mi történik a tüntetés előtt és után. Engem ez jobban aggaszt különben, mert nem szokott történni semmi. Mindig azt hisszük, úgy kell elkezdeni egy mozgalmat, hogy összerántunk egy tüntetést, utána meg elég hazamenni.

Széljegyzet egy tüntetéshez

Majd állítunk egy szobrot a gyerekeknek, akik harcoltak a szabadságunkért. Gondolom.

A megbékélésről

Az ember végül megbékél... mivel is? Azt hiszem, elsősorban a békétlenséggel. Lassan belenyugszik, hogy nem lesz belső béke, mert a világ rettenetessége nem átmeneti jelenség, és ezzel a rettenetességgel nem lehet megbékélni. Úgy értem, nincs okunk rá, hogy hiába vágyakozzunk utána. Ez a felismerés mindenesetre megnyugtató. Nevezhetjük belső békének is akár.

Szavaink

Az újbeszél legnagyobb rombolása nem abban áll, hogy mindenki átveszi, hanem hogy hosszú időre diszkreditál olyan alapvető fogalmakat, amelyek nélkül nem lehet romjaiból újraépíteni a valóságot (pl. nemzet, polgár, hagyomány).

¡No pasaran!

Ellenzék (elszántan): ¡No pasaran!
Orbán (mintegy mellékesen): Hemos pasado.
Mindig ugyanaz a nóta.

Pártpolitikáról

"Fölötte kell, hogy maradjunk a napi pártpolitikai ügyeknek” – húzta alá Beer Miklós. Ezt a mondatot nekem elvileg szeretnem kéne. És Beer Miklós kiállását valóban nagyon tisztelem. De a bűnözők hatalmához való viszonyt napi pártpolitikai ügynek tekinteni szerintem épp olyan hazugság, mint a fideszt a kereszténység védelmezőjének beállítani.

Kérek egy pohár vizet

Eszembe jutott egy történet gimnáziumi orosztanáromról, és elhatároztam beleveszem következő konferencia-előadásomba (Műveltség és szabadság).

Akkor kezdtük a gimnáziumot, akkor ismerkedtünk meg Tyotya Verával, azaz Vera nénivel, aki az oroszt tanította. Azzal kezdte a bemutatkozást, hogy ő a gyakorlatban is használható nyelvtudás híve, és hát sokan vannak, akik nyolc évi orosztanulás után sem tudnak kérni egy pohár vizet. Nála ez nem így lesz, mert most megtanítja. Azzal felírta a táblára: прощу стакан воды. Ezt tanuljátok meg! És utána zavartalanul folytatódott az olvasmányok visszamondásán alapuló, sehova sem vezető orosztanítás. (Utólag gyanús, hogy talán nem is így kell egy pohár vizet kérni, de ha így is van, ettől most tekintsetek el, nem erre szeretném kihegyezni a történetet.)

Egy gender-alapú alkotmány

Nem tudom, feltűnt-e már valakinek, hogy a világ (talán) egyetlen gender-alapú alkotmánya Tündérországban van. Ott ugyanis a királynőt a lányok választják (kifejezetten maguknak, ha jól értem), a királyt pedig a fiúk.

Valamit valamiért

Eddig kimaradtam a Geréb Ágnes körüli vitákból, és ezen továbbra sem szeretnék változtatni. Csak annyit jegyzek meg óvatosan, hogy én a magam részéről semmi ellentmondást nem látok abban, hogy egy büntetést igazságosnak tartsunk, ugyanakkor elszenvedőjét hősnek, nagy embernek gondoljuk. Van olyan, hogy valamit valamiért. (Ezzel egyáltalán nem foglaltam állást sem a büntetéssel, sem GÁ emberi nagyságával kapcsolatban, úgyhogy kérlek benneteket, ezekről a kérdésekről ne itt vitatkozzatok, ezek nem az én témáim.)

Az intelligenciáról

Tegnap megpróbáltam megcsinálni a Mensa adaptív intelligenciatesztjét, de egy – viszonylag korai – ponton túl már ötletem se volt a Raven-szerű mátrixok helyes megoldására. A hasonló tesztekkel, rejtvényekkel mindig is így voltam. Engem ez nem bánt vagy zavar, de valami probléma azért csak van ezzel. Mert vagy azzal van van baj, hogy értelmi fogyatékos emberek is lehetnek egyetemi oktatók, vagy az intelligencia mérésének sztenderd módja problematikus.

A szabad akaratról

Kevés dolog bánt jobban, mint amikor kauzálisan akarják magyarázni a nézeteimet és cselekedeteimet hallgatólagosan kétségbe vonva a szabad akaratom. Ezen alapul ugyanis az emberi méltóság. Innentől kezdve kevés esélyük van nálam a pszichológusoknak. :)

ronda

ronda lelke mindennek

Kulcsszavak

Kapok a Google-tól ilyen értesítéseket, ha a "masszázs" ("massage") vagy a "hospice" szó megjelenik egy új oldal, hír szövegében. (Döntően azért, hogy ha valami érdekes előbukkan, azt megoszthassam a vonatkozó oldalakon.) Megfigyeléseim szerint a "massage" szó előfordulásainak kb. 80%-a szexuális abúzusról vagy prostitúcióról szól. A "hospice" szót tartalmazó hírek kb. hasonló arányban szólnak adományokról. Mindkettő érthető persze, az utóbbi azért, mert a hospice mindenütt ingyenes, így erősen rá van szorulva a jótékonyságra és szponzorokra.

Búcsúztatás

Ilyet talán nem illik csinálni. Hogy meghal valaki, az ember elmegy a búcsúztatására, aztán nem a valakiről ír, hanem arról, hogy milyen volt a búcsúztatás. Mindegy, bevállalom.

Szabó Dani búcsúztatása rendhagyó módon a Történettudományi Intézetben volt a család, a barátok és a kollégák részvételével. Komolyan mondom, a nap legjobb része volt. Feldobott. Ezt ritkán mondhatjuk el egy temetésről. Az összegyűltek anekdotázva, sok humorral idézték föl egy olyan ember alakját, akit szerettek. Őszintén, klisék nélkül. Valaki azt mondta, egy baj van ezzel: hogy Dani nem vehet részt rajta. És valóban, ez volt az ember meghatározó élménye. Hogy mintha itt lenne, de hát pont ez az, hogy már nincs.

Bocsánat az énes befejezésért, de azt hiszem, ilyen búcsút szeretnék én is. De ti igyatok is valamit.

Nem nyughatnak

A 2010-es rendszerváltás óta kétségkívül a pedagógusok voltak a legelszántabb és legszervezettebb társadalmi csoport Magyarországon, és ezzel példát mutattak a leigázott társadalomnak. Az utóbbi években a mozgalom támogatás híján elfáradt és elcsöndesedett. De úgy látszik, a hatalom nem nyughat addig, amíg újra nagyon be nem rágnak.

A boldogságról

Sokáig azt hittem, a boldogság olyasmi, hogy minden gond, baj, küzdelem ellenére általánosságban és végső soron és visszatekintve jó. Nem. A boldogság az, hogy vannak boldog percek. Amelyek fontosabbak óráknál és éveknél.

A politikamentességről

Pluralista demokráciákban a politikamentesség követelménye általában azt jelenti, hogy bizonyos intézmények kikérik maguknak, hogy egyik vagy másik párt a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében eszközként használja őket. Szerintem nagyon helyes, ha pl. iskolák, kórházak vagy tömegkommunikációs médiumok ennek az eszménynek a megvalósítására törekszenek. (Ez persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy pl. egy iskolában nem szabad politikával foglalkozni, ahogy egy napilap is nehezen képzelhető el anélkül, hogy politikáról is írjon.)

Tekintélyelvű rendszerekben azonban a kérdés egészen másként vetődik fel, és nagyon hazug dolog úgy csinálni, mintha ez a különbség nem létezne. Ilyenkor ugyanis az állam eleve átpolitizálja az intézményeket. Aktuális példaként elég az iskolai honvédelmi intézkedési tervek ügyét említeni. Ez nem azért sérti a politikamentességet, mert a honvédelem vagy a terrorizmus elleni védekezés igényét jeleníti meg, hanem azért, mert nyilvánvalóan nem azt teszi, hanem a kormány gyűlöletpropagandájának eszköze, és ebben a mivoltában igényel helyet az iskolákban. Ha ezzel szemben, az állami elnyomással és propagandával szemben egy ellenállás fogalmazódik meg az intézményekben, vagy éppen megjelennek olyan erők, amelyek ellenállásra szólítanak fel, ez persze tilalmazható, de durva hazugság egy ilyen tilalmat a politikamentesség elvére hivatkozva indokolni. Éppen ellenkezőleg: az ilyen tilalmak mindig az intézmény totális és monolitikus átpolitizálásának igényéből fakadnak.

Újra

Petri kora jött el (újra).

Igazat gondolni

A kiteljesedett hazugság birodalmában, ahol a falak hazugságból épülnek, és mindenki azt várja el tőled is, hogy hazudj – ott az igazságnak nemcsak a kimondása: a gondolása is tett.

Hátha

14 éve lakom a Mészáros Lőrinc utcában. Nem lehet, hogy akkor gyakorlatilag rokonok vagyunk? Csak hátha...

Újévi mese

Édesanyám elment a Csarnokba a kis gurulóssal, akart venni egy harminc deka abált szalonnát. De mondták neki, hogy vegyen inkább egy sertéstelepet, most jó áron adják. Volt nála pénz, megvette, százmillió forint volt. Annyira büszke vagyok rá, hogy ilyen talpraesett 89 évesen, és hogy az esztergályos nyugdíjból ilyen szépen tudott félretenni.

Újévi munkaálom

Álmomban a munkahelyemen voltam, január 1-je volt, hétfő, tettem-vettem, de csupa olyasmit, aminek nem volt köze a munkámhoz. Aztán valaki megkérdezte, nem kéne-e esetleg megtartanom az óráimat. És tényleg, látom, hogy mindenütt hallgatók, a kollégák sürögnek-forognak, mennek órára. Hát, mondom, én szabadságon vagyok. Ja, most Badacsonyban vagy? – kérdezi a kolléga ironikusan, igen, mondom szintén ironikusan. (Mért pont Badacsonyban? Soha nem jártam oda.) De aztán fölfogom, hogy az egyetemen ilyesmi nincs, nem lehetek szabadságon tanítási időben, és máris elhagytam egy csomó órám. De a legkellemetlenebbül az érintett, hogy kedden is jönni kell, pedig csak szerdára terveztem a miskolci utazást, amikor viszont nincs órám, és nem is azért mennék.