A reményről

Jó, hát legyen a remény éve. De nem szabad elfelejteni, hogy a remény abban áll, hogy nem tudhatjuk, mi van, és mi lesz. Azok, akik minden áron meg akarnak győzni arról, hogy nincs remény, valójában a hübrisz vétségét követik el: többet vélnek tudni, mint ami embernek megengedett. Úgy tűnik, minden összeomlik, de hát a jó Isten tudja...

Eltömeszel

"a szőrtüsző nyílását eltömeszelő szarucsap" #anatómianyelve

Nímand

Lehet, hogy Orbán hatalma 2O1g-ben is szilárd marad. Erre van esély. De valami szerintem végleg megváltozott. És nem a nagy tüntetésekkel, hanem a Nagy Imre-szobor eltakarításával. Most már tömegek számára vált egyértelművé, hogy Orbán egy... senki. Ez szerintem igenis nagyon fontos.

2O1g szava

Egy pár éve ilyenkor meg szoktam adni egy szót, a következő év szimbolikus szavát. Hogy nekem mi lesz a fontos. Most nincs hozzá kedvem. Különben is, megvan már, hogy mi lesz 2O1g szava. Nem vagyok tőle boldog, de mégis a reményről szól. Hát ilyen közép-európai reményről. Hogy felemeljük a fejünket. Legalább.

Korszellem

göncz árpád városközpont
pici park zöld lesz tavaszra
a szobor talapzatán gyerekek ugrándoznak
és lettek padok is a fáradt szegényeknek
persze egyszemélyesek
karfával
hogy a korszellemnek is áldozzunk

O1G

– látom, már a kínai Aliexpressen is árulják az O1G kitűzőket 🙂 Készítsek neked ajándékba?
– köszi, odáig azért nem mennék el 😀
– 🙂
#beszélgetéseink

Tetűnél többet ér

"Tetűnél többet ér." Apám szerint X bácsi szokta mondani, ha pl. talált egy fél radírt. Fölvette, eltette. Tetűnél többet ér. Tőlem mindig távol állt a tárgyak ilyen gyűjtögetése, de ezt a mondást valahogy megjegyeztem, mert éreztem benne a racionalitást. Ma is nagyon tetszik a szemlélet: nem tudjuk a jövőt, így azt sem tudjuk, mire lesz szükségünk, talán pont erre a fél radírra, ki tudja. Hogy nem kell a dolgokat mindig a célszerűség felől nézni. Főleg nem így nézem a tudást. Mi a célod ezzel a nyelvvel? Mi a célod ezzel a szakmával? Semmi, barátom. Tetűnél többet ér.

Békés karácsonyt?

Minden évben elgondolkodom, hogy milyen karácsonyt kívánjak. Úgy értem, melyik jelzőt használjam. A "kellemes" borzasztó kommersz, a "boldog" persze mindig jó, a "szép" egy kicsit szépelgő, az "áldott" valahogy nem lenne hiteles tőlem, bár tudnám őszintén mondani. A legjobb, sőt szinte tökéletes jelző a "békés". De az idén valahogy nem áll rá a kezem, a szám.

Csőcselék

A csőcselékezést ismerjük 56-ból. Nem sokat segített.

"Bátyám, azt mérni kell."

Gimiben mi tanultunk egy fél évig pszichológiát. Emlékezetem szerint Kiss Jenőnek hívták a tanárunkat, és egy alkalommal az osztálytársaim arra kérték, mondaná meg egy-egy híres emberről, hogy szerinte intelligens volt-e. Erre válaszolt első megrökönyödésében így: "Bátyám, azt mérni kell." Aztán azért meghallgatta, hogy kikre voltunk kíváncsiak, pl. Petőfire emlékszem. Erre viszont azt mondta, hogy könnyűeket kérdezünk, mert persze, hogy intelligensek voltak.

Na, valahogy így vagyok az Orbán népi támogatottságával is. Mire föl mondogatjuk mantraként, hogy ez olyan marha nagy? Milyen alapon bénítjuk magunkat azzal, hogy ez a nép akarata? Ja, hogy könnyű ezt megállapítani, mert látszik? Legyen inkább a jelszavunk ez: "Bátyám, ezt mérni kell." A mérés pedig a szabad választás. Sokkal fontosabb és igazabb faktum az, hogy ilyen 2010 óta nem volt, mint az arra vonatkozó fantáziák, hogy ha lett volna, abból mi sült volna ki. Kádár idejében is mondtak olyanokat, hogy ha lennének szabad választások, azokat Kádár fölényesen megnyerné. De az ellenzék korrekt válasza erre az volt: próbáljuk ki!

Petri 75

Ünnepi félreolvasás: "trócsányi mélyből" #Petri75

Nem állok készen

Jégeralsóm sose volt, hideg kirándulásokra pamut pizsamanadrágot húztam a nadrág alá. De amióta pizsamát se használok, és kirándulni se járok, nem állok készen a téli forradalmakra.

A tavasz kezdete

Merítsünk reményt az év legsötétebb napjából: innentől kezdve egyre rövidebbek az éjszakák.

Fakó minden teória

Nem tudok németül, de ifjú korom óta azt gondolom, a fordító -- tisztelettel -- elszúrta ezt a sort: "a lét aranyló fája zöld". Mert mért nem lehetett egyszerűen szó szerint: "az élet aranyfája zöld"? (...und grün des Lebens goldner Baum.) A jambus így sem rosszabb, és az elmélet-élet ellentét sokkal inkább létezik, mint az elmélet-lét ellentét. Plusz így nem kell az "arany"-ból "aranyló"-t csinálni. (Na jó, picit bicsaklik a jambus, de ez még beleférne.)

O1G

Az O1G igazi jelentése ez: nem vagyunk Cipolla hatása alatt, nem hiszünk neki, nincs hatalma felettünk. Nem több, mint egy felfújt majom, aki ugyan most uralkodik, de nem a lelkünk fölött.

Heti Válasz reloaded

"Igazi folytatást ígér a régi Heti Válasz hűséges szerkesztőgárdája. A hetilap jelentős bizalmi tőkét hagyott rájuk." (Sólyom László)

Hát nekem van személyes tapasztalatom a hetilappal. 2003-ban az igazság iránt kicsit sem érdeklődő, viszont a Fidesz pártérdekeit buzgón szolgáló (és engem személy szerint is támadó) cikket az a Bódis András írta, aki a most újrainduló lap főszerkesztője. Bízzon bennük az O1G.

Megalapozott depresszió

Vigyázni kell a divatszavakkal és a divatos elméletekkel. Veszélyes például kiégésként azonosítani azt, ami valójában megalapozott depresszió (azaz elkeseredés).

Menetrend

Innentől a menetrend: 1. a rendbontó képviselők letartóztatása, 2. az ideiglenes kormány megalakítása a börtönben. #wishfulthinking

Csonka

Az ún. Kunigunda utcai parlament.

A változás szele

Szólni kéne Bayernek, hogy most nem az ellentüntetések ideje jött el, hanem a Szél Bernadettet óvatosan dicsérő cikkeké.

Lepapírozni

Nem tudom, elmegyek-e ma tüntetni. Le is lehetne papírozni. Csinálok egy emlékeztetőt a Sorosnak, oszt jónapot. Csak a jelenléti ív... Nem tudom, utólag alá tudom-e íratni a résztvevőkkel.

Rapid forte

Vettem ma egy doboz Nurofent. Azt mondja a patikus, csak rapid forte van. Hát, mondom, ez jól hangzik, legyen. Aztán látom, rá van írva, hogy menstruációs fájdalmakra. Pedig láthatta volna, hogy már túl vagyok azon a koron.

Vigyázzatok magatokra!

Szabad ország –
szabad egyetem,
öltözzön mindenki
nagyon melegen!

Második munkahely

"Az iskola mint második munkahely fokozott megbecsülést érdemel." (Részlet egy budapesti gimnázium házirendjének preambulumából a 80-as évekből) #hermeneutikaifeladvány

Feró, az anarchista

– Hát én azt hittem, valami Ferro nevű angyalföldi gyárból jön valaki. Még örültem is, hogy milyen ügyes a KISZ, hogy ilyet szervez. De most mondják, hogy ez egy anarchista. Szó sem lehet erről a rendezvényről!

Ezt Anci néni, az igazgatónő mondta úgy 1980 magasságában, amikor a gimisek meghívták Nagy Ferót, és már ki is plakátolták.

Píár

menőségi faktor #anapszava #prnyelv

Rohanunk

Rohanunk a forradalomba. De kurva messze van, az én szívem már ezt nem bírja.

Szórakoztató politika

Utoljára az első szabad parlament volt ilyen szórakoztató, mint ez a mai. De annak még volt pátosza. Ez már csak bohózat.

Vizsgázom

Január 5-én vizsgázom anatómiából. Megvan a programom a karácsonyi szünetre. Mindenesetre szorítsatok nekem! Van egy csomó anyagrész, ami megérthető, logikája van, ezeket szerintem meg tudom tanulni. De fogalmam sincs, hogy fogok megbirkózni a sok csonttal, izommal, ideggel. 😃

Ki volt az?

Amikor látok a Facebookon egy idegesítő közhelyet valami híres ember aláírásával, általában rögtön továbbgörgetek. De aztán meggondolom magam, és megnézem, ki osztotta meg. Csak mondom.

Váratlan leállás

A múltkor az órán beszéltem valamiről, és egyszer csak elfelejtettem az egész gondolatmenetem. Nem kerültem transzba vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem tudtam, hol tartottam, illetve hogy egyáltalán miről is beszélek éppen. Nagyon kínos az ilyesmi, mert pánikba kerül az ember, és még kevésbé jut az eszébe bármi. Aztán persze a hallgatók segítettek, és hirtelen visszaugrott minden a normális kerékvágásba, de kísérteties volt.

Adalék az anatómia nyelvéhez

Zölddiónyi #anatómia #háziasmértékegységek

Jó ember

-- Hát ja, nem jó ember az Ancsa -- mondta szomorúan. (Nem Ancsát mondott, persze.) Én meg azt gondoltam, hogy jól van ez így, nagyon jól. Mert amíg a barátaimat érdekli, milyen ember az Ancsa, és nem intézik el azzal, hogy "ugyan mit vársz a hivataltól", addig van remény.

Morálisan

Fontos kérdés, hogy meddig terjed a tűrőképességünk, hogy pl. kiállunk-e a másikért, akit bántanak. De valahogy engem személy szerint még ennél is jobban foglalkoztat, hogy meddig terjed az államapparátusban foglalkoztatottak morális tűrőképessége. Ugyanis ott is emberek dolgoznak, és nem kizárólag pszichopaták. A CEU elüldözése még nem a CEU-nak ártott, csak a hazánknak, de ez tényleg mért érdekelne egy köztisztviselőt? Engem viszont az érdekelne, mi kell ahhoz, hogy valaki – akár csak egy valaki – demonstrative felálljon, és azt mondja: nem játszom veletek! Gázkamra? Vagy az se számít? Igaz, akkor is azt lehet mondani, ha én irányítom a transzportokat, kevesebbet visznek el.

CEU

Szeretném én is röviden kommentálni a CEU-ügyet.

"Akkor pedig muszáj megkérdeznem, amit meg muszáj kérdeznem – mondta ő. – A legmélyebb tisztelettel, elnök úr – kérdezte –, miért nem megy, oszt bassza meg a hullócsillagot? Vagy éppenséggel mért nem bassza meg a fényességes telihóóóóóóóódat?"

A Tiszain

Egyik kezemben egy összegyűrt nejlonzacskó, másik kezemben egy hatalmas rántotthús, még zacskóban. A kukához lépek. Rémülten megszólít egy pici, vékony fiatal nő, aki eddig fel-alá járkált a váróteremben: ki ne dobja! Ne dobja ki! Az első, ami bevillan, hogy környezetvédő, és mindjárt megmondja, mi a helyes eljárás a nejlonzacskóval. De aztán leesik: ezt akarom kidobni -- mondom --, és kidobom a zacskót. Röstellem, de kellett két perc ahhoz, hogy teljesen feldolgozzam a helyzetet, és nekiadjam a húst.

Rohanunk a fasizmusba

Csönd van, mintha nem is rezzennénk
S rohanunk a fasizmusba.

Sáltörténet

Hajnalban, álmosan próbálom fölvenni hatalmas sálamat. De valahogy fura az alakja, mi a fene történt ezzel? Hát háromszögre van hajtogatva. Hogy a fenébe? Na jó, visszahajtogatom hosszanti irányba. De csak bénázok, nem akar összeállni, mintha soha nem lett volna így hajtogatva. És még így is túl széles, négyrét hajtom, ezek szerint eddig így hordtam. Végre sikerül. Rövidre fogva: most a feleségem vagy a lányom nézi értetlenül a vállkendőjét, hogy ki volt az a marha, aki áthajtogatta.

Agyon

agyongazdálkodás #félrehallás

A hülyeségbombáról

Na, mondok egy flest. Az az őrület, ami most történik a világban és nálunk is, nem más, mint a hülyeségbomba robbanása. Ez egy időzített bomba, amely abból fakad, hogy a legtöbb közoktatási rendszerben a tudatlanság újratermelése zajlik, és ez egyszerűen nem kompatibilis a demokrácia gondolatával. A tudatlanság újratermelése pedig abból fakad, hogy a közoktatás képtelen alkalmazkodni azokhoz a durva változásokhoz, amelyek az általános kulturális közegben lezajlottak az elmúlt negyven évben. Márpedig ostoba társadalom nem élhet demokráciában, mert ostoba döntéseket fog hozni, és felszámolja a rendszer alapjait. Long story short: ha nem akarod a teljes szétesést, tegyél valamit a közoktatás radikális reformja és a műveltség demokratizálása érdekében. Ez az első számú nagypolitikai kérdés. Na most én nem vagyok nagyon jó az önreklámozásban, de megemlíteném, hogy történetesen van erről egy könyvem.

A kollektív hazugságról

Ez a poszt arról szól, amikor először szembesültem a kollektív hazugsággal (amiben addig is éltem). Kollektív hazugságnak pedig azt nevezem, amikor az emberek egymást közt is a király új ruháját vitatják meg, holott jól látható, hogy a király meztelen.

1976-ot írtunk. Én végzős gimnazista voltam, de az év nem erről volt nevezetes. Hanem soha nem találnátok ki, miről... abban az évben volt a KISZ akárhanyadik kongresszusa. Az ilyen kongresszusok előtt a Központi Bizottság kiadott egy kis tézisfüzetet, ezt megvitatták az alapszervezetek, ők küldötteket választottak az intézményi (pl. iskolai) küldöttgyűlésbe, ahol szintén megvitatták, és így tovább egész a kongresszusig. Ez persze alapvetően hazug dolog volt, de megkockáztatnám, hogy a mai politikai akaratképzési mechanizmusokhoz képest maga volt a demokrácia Csimborasszója.

76-ban a tézisek között volt egy rövid állítás arról, hogy a KISZ-tagság és a vallásos világnézet összeegyeztethetetlen. Na most én voltam a gimnáziumi küldöttgyűlés levezető elnöke. (Ezt a posztot már akkor is nagyon testhezállónak éreztem.) És bár ez nem volt nagyon ildomos, magam is hozzászóltam a vitához az említett tézist vitatva. A felvetésemhez többen hozzászóltak, alapvetően a "meghívott" tanárok, köztük az iskola párttitkára, mindenki velem szemben foglalt állást, én próbáltam védeni a magam igazát, végül az iskola KISZ-titkára úgy foglalta össze a vitát, hogy arról kell szavazni: a templomban legyenek-e a taggyűlések. Leszavaztak, persze. Mindez nem érdekes. Ami érdekes, az az, amit az -- általam nagyra tartott és kedvelt -- KISZ-titkár srác mondott nekem később. Hogy nem kell ugrálni. Van a dolgoknak egy hivatalos oldala, és van a valóság. Tudni kell különbséget tenni. Ő akkor 17 éves volt. Én most 61, de ezt még mindig nem tanultam meg.

Válasz Novák Katalinnak

"Az, hogy valaki azt gondolja egyedülállóként, hogy neki joga van ahhoz, anélkül, hogy lenne párja, neki joga van ahhoz, hogy neki gyereke legyen, és ezt a jogot vívja ki magának, az a gyermek oldaláról megközelítve megfosztja a gyermeket attól, hogy neki édesanyja és édesapja legyen. Ez szerintem egy olyan helyzet, amikor a gyermeknek az érdekét kell védenünk."

Az, hogy valaki azt gondolja politikusként, hogy neki joga van ahhoz, anélkül, hogy lenne legitim felhatalmazása, neki joga van ahhoz, hogy beleszóljon az életembe, és ezt a jogot vívja ki magának, az az állampolgár oldaláról megfosztja az állampolgárt attól, hogy valódi vezetői legyenek. Ez szerintem egy olyan helyzet, amikor az állampolgárnak az érdekét kell védenünk.

Ó

kórokozó-hordozó #méghogymekegünk

Törőcsik 83

Gimnazista koromban egyszer valamiért meghívtak a suliba egy neves sportolót (nem emlékszem, kit, de igazság szerint már akkor sem tudtam, hogy miről híres). Mindenesetre ott voltam az előadásán, és valahogy kitért arra, hogy ő azért színházba is szokott járni, nemrég pl. látta Peter Hacks Szép Helénáját. Hát jó volt – mondta –, de Törőcsik Mari mint Szép Heléna? Tudni kell, hogy ez a hetvenes évek első fele volt, amikor Törőcsik a női szépség tekintetében nem volt a csúcson. Én viszont szintén láttam az előadást, nagyon tetszett, és nagyon szépnek láttam Törőcsik Marit. Akkor tanultam meg, hogy a szépség egy színésznőnél tehetség kérdése. Isten éltesse a ma 83 éves művésznőt!

Mivégre?

Most már eléggé biztos, hogy mind elpusztulunk. Szóval gondold meg, érdemes-e túl nagy kompromisszumot kötni.

A történelemtanítás értelméről

Föl vagyunk háborodva azon – jogosan –, hogy Schmidt Mária milyen követelményeket támasztott a történelemtanítással szemben. Én azt javaslom, hogy az egyes pontokon való hörgés helyett nézzük meg, elfogadható-e az, amit a történelemtanítás értelméről írt. Mert javaslatai ebből az alapvetésből fakadnak. Szerintem nem elfogadható, de lesöpörni azért nem könnyű. Erről a bekezdésről van szó:

"A történelem oktatásának elsődleges célja szerintem öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzetünk nagyjai, hősei és példaképei tetteiből, melyeknek eredményeként több mint ezer éve megmaradtunk és megőriztük nemzetünket itt a Kárpát-medencében. A diákokat jogos önbizalommal kell felvérteznünk, és azzal a tudattal, hogy nem kell senkivel szemben kisebbségi érzést táplálniuk, mindenkivel szemmagasságból beszélhetnek."

Black Friday

Lekvárdy #félrehallás

3H

határozottan hátrányos helyzetű #félreolvasás

A Berzsenyi-dilemma

"Egyesek szerint Berzsenyi nagyszerű költő, ezért tanítani kell az iskolában. Mások úgy gondolják, Berzsenyi semmit nem mond a mai fiataloknak, ezért inkább mást kellene tanítani." A nemzeti konzultációk stílusában így lehetne megfogalmazni a dilemmát, ahogy a magyar értelmiség gondolkodik a tantervről. Az, hogy TGM letette a voksát az első felfogás mellett, csak annyit jelent, hogy nincs benne abban a tizenöt emberben, akik értik az egyszerű összefüggést: Berzsenyit csak úgy lehet megmenteni, ha az iskolában nem erőltetjük, hanem igyekszünk a gyerekekkel megszerettetni a verseket. Berzsenyit pedig akkor tanítjuk és olyan kontextusban, amikor és amilyen kontextusban befogadni képesek. (Amúgy amit kevesen értenek, azt nem könnyű megérteni. Ez is egy nagyon fontos összefüggés.)

Cicamese

Vasárnap este 9-kor csöngetnek. Ki a fene lehet? A kapuban egy asszony: elnézést a zavarásért, csak azt szeretném kérdezni, nincs-e itt a cicám. – Hát nem tudok róla... Az a fekete-fehér? – Igen. Jó, mindjárt benézek, hátha. Utána már a feleségemmel jövünk ki: sajnos nincs itt a cica. – Jaj, mert este mindig haza szokott jönni. Meg itt van a síp is (mutatja), ezzel szoktam hívni, és akkor mindig jön. – Hát, mondom, azért volt már, hogy 11-kor felébresztettem, és kitettem az ajtó elé. Ha nem teszem, simán nálunk aludt volna. Lehet, hogy ezt máshol megtette.

Azért izgultunk érte mi is, főleg a feleségem. Másnap Miskolcra utaztam, szerdán este értem haza, láttam, hogy ki van téve neki a kaja, vagyis azóta járt nálunk. Ma reggel meg már az ajtó előtt nyávogott, beengedtem. Hosszas simogatás után lemászott az ölemből, és ledőlt aludni. Akkor készült ez a fotó.

Kiknek a markában?

Itt van ez a Gruevszki, aki miniszterelnökként attól élvezett, hogy luxusautóban furikázhatott. És itt van ez az Orbán, aki megmenti őt a jól megérdemelt böritől. Valóban igazuk van azoknak, akik szerint ez nem maffiaállam: a maffia jelent egy bizonyos kultúrát is. Ezek a fiúk a józsefvárosi stricik szellemi színvonalán irányítják az országukat. Jó, ezt majd kibírjuk. Csak azt ne higgyük, hogy az atomhatalmak vezetőibe több felelősségérzet szorult.

Hajnalban

A fornettis nő nem akarta elhinni nekem, hogy a with sweetener azt jelenti, hogy nincs benne cukor. Mondjuk, tényleg hülyeség, hogy egy magyar termékre nem írják rá magyarul, miközben egy csomó dolog magyarul van rajta. De most ez a nő haragszik rám, mert kioktattam, és persze végig hülyének nézett. Kár, mert tök szerettem ezt az üzletet.

Álmodozunk

Most meg a hajléktalanok segítéséről írják, hogy nem politizálás. Hát tényleg nem, de rettenetes, hogy a politika szitokszó lett, vád, ami ellen védekezni kell. Ma a történelem szakos hallgatók vetették fel, hogy mért nem lehet az iskolában politizálni, miközben az ifjúság tényleg elfordul a közélettől. Beszélgettünk egy kicsit arról, hogyan kell a tanítványokkal politikai kérdésekről beszélni. Álmodozunk.

Buszon

Nnna, ennyit arról, hogy nem szabad enni a buszon. A srác főtt ételt eszik tányérból savanyúsággal állva. #legendary99

Kaktusz

Kaktusz: egy pici mexikói kajálda a Somogyi Béla utcában a Blahánál. Szerintem nagyon rendben volt a csirkés burrito, amit ma ebédre ettem.

Röpülj páva

Az odáig rendben van (nincs), hogy emberek a buszon hangosan zenét hallgatnak telefonról. De amikor a melós piszkos munkásruhában magyar népzenei kóruselőadást hallgat a telefonjáról a buszon, az... szokatlan. #legendary99

Reklám és hazugság

A régi idők plakátokon megjelenő reklámjai még tulajdonképpen rendben voltak. Vicces rigmusok ("Mondja, marha, mért oly bús?") és vicces képek (Unicum) hívták fel a figyelmet egyes termékekre. De a rádió és a tévé fokozatváltást jelentett. Valóságosnak látszó emberek igyekeznek meggyőzni, hogy az a termék tényleg elvarázsolja őket. Innentől kezdve vált abnormává, hogy egy ember egy másik emberhez nem abban a modalitásban beszél, hogy azt mondja, amit gondol (azaz ezt nem is próbálja elhitetni), hanem azt mondja, amit kell, ezt mindenki tudja is, végső soron mégis ez határozza meg a cselekvéseinket. A totális rendszerek ideologikus hazugságbeszéde a piacgazdaságok reklámjaival kezdődött. A Kossuth Rádió bemondója bármikor azt gondolhatja, hogy ugyan, nem a saját nevében beszél.

Vitatagadó poszt

Lehet mérlegelni, pro, kontra, lehet vitatkozni a kormány politikájáról. Engem ezek a viták untatnak, mert egy dolog van, amit nem lehet megmagyarázni, és ami minden szempontot mérlegelés nélkül felülír: az állami gyűlöletpropaganda. Aki ezt támogatja, az nekem nem vitapartner, és Kiss-Rigó László is jobban teszi, ha önvizsgálatot tart és vezekel, ha képes azt állítani, hogy a Fidesz a keresztény értékek mellett áll ki.

Vonaton

-- De mért mondják be németül?
-- Biztos van a vonatban német.
#mosthallottamavonaton

My Way

Villamosra várok Miskolcon, de ez tök jó, mert valaki a My Way-t játssza szaxofonon, és kellemes a tavaszias novemberi alkony.

Mondhatatlan űr

űri középosztály

November

Száraz november lesz. Mondjuk, máskor sem iszom édeset.

Jegesűr-kutatás

Roppant, jeges űr. Űrkutatóknak aranybánya.

Három év

Állítólag egy komoly tanulmány szerint 3 éve van a világnak. De én ilyen hosszú távra nem tudok tervezni.

Vonaton tanulni

Vonaton tanulni: ehhez iszonyú akaraterő kell. #nekemnincs #akkormilesz #nemtudom

Szinesztézia

A vodka és a tequila hideg. A whiskey, a konyak és a rum meleg. A pálinka színes. #szinesztézia

Tanulok

Hihetetlenül érdekes tanuláselméleti tapasztalatokat szerzek azzal, hogy anatómiát tanulok. Egyfelől határozottan érzem, hogy sokat tanultam: a téma egyre ismerősebb, sok mindent tisztábban látok, a korábban idegen világ egyre otthonosabb. Ugyanakkor szinte semmit nem tudnék visszamondani, és egészen biztos, hogy megbuknék, ha most kéne vizsgáznom. Amit tudok, az gyakorlatilag kommunikálhatatlan, ami viszont kommunikálható lenne, azt egyáltalán nem tudom.

Mi a teendő?

Most megmondom a frankót, hogy mit kell csinálni tudósként és tanárként. Egyrészt folyton arról kell beszélni, éspedig evidenciaként, amit a kurzus tabusít: a nők jogairól, a multikulturalizmusról, a migrációs válság megoldatlanságáról, a liberalizmus vívmányairól, a hatalommegosztásról, a hajléktalanok és szegények méltóságáról, az objektív médiáról. Másrészt folyamatosan használni kell és jelentéssel kell felruházni a kurzus kedvenc kifejezéseit: a nemzetet, a hazafiságot, a kereszténységet, az európai kultúrát, a hagyományt, a műveltséget.

A diktatúra és az ellenállás hagyománya

A Kossuth Rádió Mindszenty memoárjával emlékezik a forradalomra. Ez szerintem ironikus. Mert egyfelől persze teljesen érthető, hogy egy ilyen őskonzervatívban találja meg a rendszer a maga szentjét. Másfelől viszont Mindszenty mégis a diktatúrával szembefeszülő, aktívan politizáló, a hatalom sugallataival szemben a lelkiismeretére figyelő egyház eszményét képviseli. Potenciálisan ma is veszélyes pali. (Amúgy ugyanez az ellentmondás vagy irónia jellemzi a NER és a forradalom viszonyát általában.)

Ki látta a jövőt?

Néha azok látják jól a jövőt, akik nem mernek tisztán látni. A rendszerváltás előtt sokáig azt gondoltam, hogy a szocializmust meg kellene őrizni, mert a kapitalizmus Közép-Európában végletesen ki fogja élezni a társadalmi egyenlőtlenségeket, és szörnyű nyomorhoz vezet. Aztán beláttam, hogy a szocializmus fenntarthatatlan, és a demokrácia mindennél fontosabb. Közben kiéleződtek a társadalmi egyenlőtlenségek, és szörnyű nyomor alakult ki. Ettől még nem volt igazam, persze. Ahogy Grósz Károly is hírhedt beszédében fehérterrorral fenyegetett. Ez nyilván nagyon káros volt. De ma ki merné azt állítani, hogy a jobboldali terror lehetősége csak paranoiás elmék képzeletének szülötte?

Messzire kell menni

A történelem világos tanulsága: nem elég emigrálni – nagyon messzire kell menni. Ez egy szülő számára elég nyugtalanító.

Új szavakat hallasz

A helyesírás-ellenőrzőm nem ismerte az "illiberális" szót. Egy kicsit kollaborációnak éreztem, amikor felvettem a szótárba.

Az alaptörvény gonoszságáról

Amikor feltalálták az írott alkotmányokat, azok célja az volt, hogy megvédjék a társadalmat a zsarnokságtól. A mi alaptörvényünk a zsarnokot védi a társadalomtól. Átmenetileg. #azértavízazúr

Agressziótipológia

non-verbális agresszió #anapszava

Konstruktívnak lenni

Azért nehéz konstruktívnak lenni, mert minden konstrukció ugyanazt az emberi életre alkalmatlan világot konstruálja.

A félig üres dilemmáról

The Buddhist solution: no water, no glass. Emptiness only.

Hazugságban élni

Amikor gimnazistaként a KISZ-küldöttgyűlésen (igen, akkoriban ilyenek voltak) túlságosan erősködtem, hogy hülyeség lenne kizárni a KISZ-ből a vallásos fiatalokat, az iskola KISZ-titkára négyszemközt elmagyarázta nekem, hogy egy dolog az, amit gondolunk, és egy másik dolog az, amit ki is mondunk. Én szerettem azt a srácot, de már akkor is éreztem, hogy ez a gondolat nagyon gáz. Ma pedig így látom. Rossz az, amikor azért hazudunk, hogy félrevezessük a másikat. De még sokkal rosszabb, amikor úgy hazudunk, hogy mindenki tudja, hogy hazudunk, és mindenki tudja, hogy mindenki tudja. Mert akkor már csak egy lépés, hogy elfelejtsük az igazságot.

Elszántság

Én kijelentő módban szoktam bizakodni. #beszélgetéseink

Itt tilos meghalni

Holnaptól a rendelet értelmében tilos a fagyhalál az autóbusz, a trolibusz, a villamos, a fogaskerekű vasút, a sikló, a libegő és a HÉV megállóiban is.

Kasszandra

Egy hercegnő, a neve Kasszandra
Mindent tudott előre passzentra.
Meg is mondta, hogy a faló
Nem a falak mögé való.
Így őrjöngött. Mindenkit bosszantva.

Aztán felébredtem

Azt álmodtam, hogy 65 éves vagyok. Pontosabban azt, hogy rosszul tudtam a koromat, de végiggondoltam, és hát ennyi, februárban nyugdíjba megyek. De aztán felébredtem.

Az őszintétlenségről

Van olyan beszédhelyzet, amikor őszintén beszélünk, azt mondjuk, amit gondolunk. És van olyan beszédhelyzet, amikor kénytelenek vagyunk a szerepünk szerint beszélni, akár az őszinteség rovására is. Ez az utóbbi nem jó, de alighanem az "emberi állapot" velejárója. Mindenesetre elviseljük. Az igazi nagy baj akkor van, amikor a kétféle beszédhelyzet (pontosabban helyzetértelmezés) között szeszélyesen csúszkál a kommunikáció. Ez aláássa a bizalmat és vele az emberi kapcsolatokat.

Intra

Intralingvális fordítás #anapszava

Magyarságkutatás

A magyar emberevés közben nem beszél.

Légy óvatos!

"Feszültségek és áthallások". Ez váltotta fel a fékeket és ellensúlyokat. #lilliputnews

Winter is coming

Október. Amikor két órával az ébredés után is sötét van.

Feminista Ellenállás

Pár nappal ezelőtt félig viccesen írtam egy posztot arról, hogy a NER hatékony kihívója egy feminista párt lehetne. Azóta egyre jobban beleszeretek ebbe a gondolatba. Nekem is fura, de úgy látom, ma minden fontos politikai kérdés lényegében gender kérdés. Ennyiben A szolgálólány meséje elég pontos, és a gender studies elleni támadás sem merő véletlen. A NER igazi vesztesei a nők, abban a konkrét értelemben is, hogy a férfiakat preferálja, és abban az általánosabb értelemben is, hogy egy macsó értékrenden alapul, és ezt nagyon hatékonyan fogadtatja el a társadalommal. Minél hamarabb születik meg a -- reményeim szerint erősen szociális töltetű -- Feminista Ellenállás, annál több remény marad.

Nekem van

Tanult diszgráfia #nekemvan

Tények

A 888 szavazást indított a Facebookon, hogy mi tetszik nekünk jobban: az, hogy Macron félmeztelen négereket ölelget, vagy az, hogy Orbán magához ölel egy kisbabát (alkalmasint az unokáját). Ezt onnan tudom, hogy a Tények hosszú riportban számolt be arról, hogy a Facebook ezt az ártatlan és teljesen korrekt szavazást betiltotta. Mindenkit megkérdeztek, még a nagyon bölcs G. Fodor Gábort is, de senki sem érti, hogy mi baj lehet ezzel. A Tényeket meg azért néztem, mert anyámnál voltam este, és nála volt a távirányító. Szegény nem értette, mitől lett hányingerem.

Tudomány és politika

"Ennek kapcsán megalapozatlan vádak is elhangzottak a sajtóban, többek között az, hogy az Akadémia a kutatás helyett politizál." Ha vád lehet egy tudományos intézménnyel szemben, hogy politizál, akkor már nagy a baj.

MFP

Ha a hatalom kijelöli a tabukat, az jó. Arra kell ráröpülni. Alakítsunk feminista tömegpártot.

Orbán Viktor brumaire 18-ája

Marx azt mondta, hogy a történelem komédiaként ismétli meg a tragédiákat. Hát most annyival vagyunk beljebb, hogy egyszerre megy a tragédia és a komédia: a NER és annak fergeteges paródiája.

Isium

Nem hiszem, hogy egy nagyképű purista vagyok, csak egyszerűen szeretném megérteni a jelenséget. Mi az eredete annak a szokásnak, hogy kifejezetten művelt orvosok, akik pontosan tudják a latin kiejtési szabályokat, és azt is tudják, hogy ezek mások, mint a németben (ezt némileg ironizálva mondom, mert persze, hogy tudják), és mégis: a görög eredetű szavak "sch" betűkapcsolatát következetesen s-nek ejtik ki: ischemiás, ischium stb.? Ez egy ilyen konvenció? Mert ugye sizofréniát is hallani, de az már kiveszőben van.

Jóslófájás

Lesz még a Felház államegyház.

A pornónéző arcom

Hetek óta minden nap 3-4 példányban megkapok egy ímélt, amely közli velem, hogy pontosan tudja a jelszavam, és valóban, már a tárgyba beleír egy száz éve nem használt, de sokáig ilyen-olyan helyeken aktív jelszót. "Térjünk rögtön a tárgyra" – írja előzékenyen. Rögzítették – állítja –, hogy milyen pornóvideót néztem (jó ízlésem van – dicsér meg kedvesen), tetejébe az arcom is közben, és nem haboznak ezt a kettős felvételt elküldeni minden ismerősömnek a címjegyzékből, köztük a nekem fontos másiknak is, hacsak nem fizetek egy csomó pénzt.

Hazai

"A hazai minden előtt" -- olvasom egy kereskedelmi plakáton. Ez most blaszfémia vagy túltengő nemzeti elkötelezettség?

Telefonkönyök

Amióta vezető lettem, sokkal többet hívnak telefonon, többet telefonálok. És most már egyértelmű, hogy a bal oldali teniszkönyökömért legalább részben a telefonálás a felelős. Most megint jobban fáj. (Csak hát ugyanakkor alakult ki a jobb oldali teniszkönyök is, ami lehet az egérhasználattól, de így együtt elég rejtélyes.)

Budán

A sors kiszámíthatatlan szeszélyéből a Zivatar utcában kellett bóklásznom ma. "Budán nem jó, ott minden ferde" -- jut eszembe mindjárt lányom tömör ítélete. Igaz, sőt öregen még igazabb, de nemcsak ez a baj. Idegen is minden, szinte ijesztő. Mások az emberek is az utcán. Ez nyilván szégyellni való előítélet, de az is igaz, hogy az első élményem egy nagypapa. Az unokája körülötte ugrál, ő telefonál, és azon rugózik, hogy Sargentininek milyen viccesen hülye neve van. Nem jó itt. Már húsz perc után vágyom vissza a 99-es busz meghitt őrületébe.

Ablak-zsiráf

Tilos az á-zs

Hogy szeretnek

– Ezt mondták erre.
– Hát mit mondhattak volna?
– Hát hogy szeretnek. Mindig ezt kell mondani.
#beszélgetéseink

Jó ebédhez szól a nóta

Ahogy te ignorálsz... Nótaszöveg
(Félreértések elkerülése végett: csak fáradt vagyok, és hülyeségekkel szórakoztatom magam. :D )

Ahogy te ignorálsz, nem ignorál senki,
Ahogy rám se nézel, nem néz félre senki.
Így még sosem untak életemben engem,
Senki agyára még ennyire nem mentem.

Ha a Semmit egyszer megfesti egy mester,
Én leszek a modell láthatatlan testtel.
Én vagyok az, akin nincs mit elfeledni,
Ahogy te ignorálsz, nem ignorál senki.

A nap szava

jogállami epizód #napszava

Az immanens kritikáról

Egy kicsit bánt a lelkiismeret, hogy az ÚPSZ-nek olyan szöveget küldtem (gyorsértékelés címen) a Nat-tervezetről, amihez nem kellett rendesen elolvasni az anyagot (nem is tettem). De megnyugodva látom, hogy született egy-két olyan gyorsértékelés is, amelyekhez meg se kellett nyitni a fájlt. :) Ettől persze még nagyon okos írások.

Véleményem a Nat-tervezet vitájáról

Azt álmodtam (nem), hogy 1949-ben vagyunk, és a demokráciát féltő független jogászok hevesen vitatkoznak a készülő alkotmány tervezett szövegéről, hogy az elég pregnánsan fogalmazza-e meg az emberi jogokat.

Elegem van

Úgy döntöttem, sértődött öregember leszek. Visszavonulnék zalai birtokaimra, ha lennének.

Neked is igazad van

Ezt gondolom az igazságról.

"Egyszer a rabbit két, egymással vitában álló tanítványa kérte állásfoglalásra. Az első tanítványt végighallgatva a rabbi hosszasan bólogatott, majd ezt mondta: – Igazad van, fiam. – A másik tanítvány is előadta a maga szögesen eltérő véleményét, mire a rabbi bólogatva neki is ezt mondta: – Neked is igazad van, fiam.– A rabbi segédje elképedve tette szóvá, hogy a rabbi az imént két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézetet nyilvánított igaznak. A segéd megjegyzése hosszas gondolkodásba ejtette a rabbit, aki végül némileg nehéz szívvel így szólt: – Neked is igazad van, fiam." (Hernádi Miklós verziója)

Nemzeti konzultáció

Kéne szervezni egy akciót a fel nem használt nemzeti konzultációs kérdőívek összegyűjtése. A cél deklaráltan a számszerűség lenne: népszavazás a kormánnyal szemben. Másrészt nyilván a szelektív hulladékgyűjtésről és az újrafelhasználásról is szólna.

MÁV az egész világ

A MÁV a világunk legjobb metaforája. A maximális kiszámíthatóság és leszabályozottság látszata mögött a teljes kiszámíthatatlanság valósága. Mindenre van előírás, de senki nem tud semmit.

Én így szaxofonozok

Újra és újra megkérdezik (jogosan), hogy miért kezdtem el a gyógymasszőrképzést. A kérdés zavarba ejt, mert sem az ár, sem a terhelés nincs arányban azzal a válasszal, hogy nincsenek terveim. De akkor miért? Azt hiszem, nem tudok mást mondani, mint hogy önmegvalósítás. Ilyen alkonyati izé, hogy hátha van bennem más is. Pár éve egy szakmámbeli elmondta, hogy ő pl. ötvenvalahány évesen kezdett el szaxofonozni. Ez megragadott, mert tök szívesen szaxofonoztam voltam én is, csak az a baj, hogy egy egyszerű dallam visszaadására is képtelen voltam világ életemben. Hát talán én így szaxofonozok. Már ha végigcsinálom.

Bizonyos szint alá

Ezúton szeretnék gratulálni Járóka Líviának kiemelkedő morális teljesítményéhez: pár nap leforgása alatt sikerült látványosan elárulnia a cigányokat és a nőket is. Néha elgondolkodom, hogy nehéz lehet-e ilyen figurákból egy egész frakciót összehozni, vagy úgy teremnek, mint a gomba.

Hasonlatok

"Kb. ezerszer annyi sejtünk van, mint a Tejútrendszer összes csillaga." Ez most egy szemléletes hasonlat? És ha igen, mit szemléltet? A sejtjeink vagy a csillagok számát?

Újra a dedikálásról

Megint megvehettem egy dedikált könyvet, olyan szomorú az ilyen. Ezúttal egy kiváló történelmi kézikönyvről van szó, amit jól használtam pl. a tanításhoz, amikor még történelemtanár voltam, aztán valahol elvesztettem, és azóta diszkomfortérzetem volt. :) Most megvettem újra, ezúttal a szerző száraz dedikálásával együtt.

Az sem mindegy, milyen diktatúra

A demokrácia halála mindig szomorú. De amikor egy gyakorló elmebeteg kezében összpontosul a hatalom, az azért minősített eset.

Dátumproblémák

Ha értesülünk egy eseményről, és az érdekel minket, az emberek 95 százaléka azt kérdezi először, hogy a megadott dátum milyen napra esik. Milyen különös, hogy e közismert tény ellenére a meghívók szinte soha nem adják meg ezt az adatot. (A Facebook kivétel. Respect!)

Normális demokráciában

Bírom ezeket a szövegeket, hogy egy demokráciában ilyenkor a kormány azonnal lemond. Milyenkor is? Amikor rábizonyítják, hogy diktatúra? Vagy ha csak ráfogják, pedig valójában normális demokrácia? Vagy ez a gondolat csak egy orbitális hülyeség?

Elfogadták a Sargentini-jelentést

Örülünk, Vincent? Én ilyen messzire azért nem mennék el. De igen, ez így sokkal jobb, mint ha az igazság végleg eltűnt volna a süllyesztőben.

Támogatottság és felhatalmazás

Hogy mekkora Orbán politikájának társadalmi támogatottsága, az egy kérdés, hogy kapott-e erre felhatalmazást a választóktól, az meg egy másik kérdés. Engem nagyon zavar, hogy ezt a kettőt folyamatosan összezagyválják. Az első kérdés szociológiai eszközökkel vizsgálható, a második történeti eszközökkel. Az első a hatalom stabilitására vonatkozik, a második a legitimitására. Sajnos sok jel mutat arra, hogy az Orbán-rendszert sokan támogatják Magyarországon. Még az is meglehet, hogy a Fidesz szabad választásokon is győzne. Ez azonban semmit sem változat azon, hogy ez nem történt meg, így nem is tudhatjuk az eredményét. Nem kívánom kétségbe vonni a 2010-es választások eredményét. Utána azonban Orbán azonnal hozzálátott a demokrácia lebontásához. A sok fontos intézkedés közül elég egyet kiemelni: a Fidesz nagyon gyorsan a kormány propagandagépezetévé züllesztette a közmédiát, plusz fokozatosan kinyírta-felvásárolta az ellenzéki sajtót. Ez nagyon durva támadás a demokrácia egyik alapintézménye ellen. A "negyedik hatalmi ág" bekebelezése véglegesen felszámolta a hatalommegosztást mint olyat. A szemünket szúrja ki, hogy ezek nem szabályos választások. Ha egy sakkpartit úgy játszanak le, hogy világos mindig két bábuval léphet, és aztán megnyeri a játszmát, akkor hiába mondjuk, hogy úgyis megnyerte volna, mert közismerten ő játszik jobban. Az a játszma nem lett lejátszva rendesen. És azon az alapon még nem nyertek bajnokságot, hogy kit tartanak a jobb jétékosnak, vagy hogy általában ki szokott győzni.

IC-problémák

Odáig még értem, hogy a Nyíregyházáig vagy Kassáig menő vonatok egyik fele IC, másik fele gyors. Aki csak Miskolcig utazik, az mehet gyorsvonati áron, mert tényleg több helyen megáll, de aki tovább akar menni, az váltson IC-pótjegyet. (Nem, igazából ezt sem értem.) De most egy olyan vonaton megyek, amely csak Miskolc és Pest között közlekedik, és ezen is van kétféle kocsi. Az IC-rész még csak nem is kényelmesebb. Aki akar, vehet IC-pótjegyet ugyanazért a szolgáltatásért.

Nem szűnik a meleg

Ha egy filmben valaki elkezd köhögni, az a film végére meghal tüdőrákban. Ha pedig mindenki arra panaszkodik, hogy elviselhetetlenül és szokatlanul meleg van, akkor készülhetünk a globális katasztrófára.

Fogódzók

Mindenkinek szüksége van valami fogódzóra az életben. Én például telepítettem egy appot, ami minden órában jelzi az időt.

12 millió

Valamikor a 70-es években Bajor Nagy Ernő a drága cipőkről írt egy rádiójegyzetet, és valami olyasmit mondott, hogy 3000 forintos cipője neki nemhogy sose volt, de még csak nem is látott olyat. Ez gyakran eszembe jut, most például a saját lábán álló Orbán Ráhel 12 millió forintos órájáról. Még nemhogy nem láttam olyat, de igazából el sem tudom képzelni. Idetartozik még Az utolsó cserkész: "650 dollár? És nadrág? És tévé van benne, vagy ilyesmi?"

Nagymosás

A kisgömböc in real life: a paplanhuzat meg a gumis szélű lepedő a mosógépben.

Milyen is?

A legfurcsább kérdés, amit életemben kaptam. Egy harmincas nővel söröztem pár éve, még alig ismertük egymást.
– És te hány éves vagy?
– Ötvenhat.
– És milyen ötvenhat évesnek lenni?

Arcok

Van ez a klasszikus tyúk-tojás probléma, hogy a társadalom nevű Borzalmak Kastélya teszi gonosszá az embereket, vagy az emberi gonoszság hozza létre a Borzalmak Kastélyát. A kérdés nyilván nem eldönthető, de ettől még nem hülyeség (szerintem). Én csak egy nagyon szubjektív és érzelmi, sőt érzelmes adalékot tudok ehhez hozzátenni. SZÁ, akinek számot tetováltak a karjára, azt mondta egyszer régen, amikor még fiatal voltam, hogy az emberek meglepően csúnyák. Ha nézzük őket a mozgólépcsőn, csupa Brueghel-kép jön szembe. És tényleg! Csak valahogy szerintem a Brueghel-arcok is szépek. Ahogy ülnek a metrón, a buszon, és mindenki egy világ. Néha elszédít a sokféleség gyönyörűsége. És hát ez a különös lényeg: hogy minél borzasztóbb világban élünk, annál inkább.

Hosszú intró

Az élet egy hosszú intró a halálhoz.
Hosszabb, mint ami a Hotel California elején van.
De legalább annyira sokat sejtető.

Régivágású

Régivágású sámánista demokrácia

Jó tanács

Ne szedd le a zárjegyet! Mondjuk, tényleg csúnya felbontás után, ahogy lifeg. De alatta olyan ragacsos a kupak, hogy minden nyitás után ragacsos marad az ujjad is.

Szalmaidő

Az idő szalma, jól ég.
Aludni volna jó még.

Miért utáljuk a névelőt a címben?

Ez szerintem egy érdekes nyelvpszichológiai kérdés: miért szeretjük elhagyni a határozott névelőt a címek elejéről? Pl. ahelyett, hogy "Az almafák gondozása", sokan ezt szeretik írni: "Almafák gondozása". Azt akartam még hozzátenni, hogy a beszédben ők sem így használják, de tény, hogy ez a jelenség a címekre jellemző, és a szóbeliségben nem használunk címeket. Még az is lehet, hogy ez mindig csak birtokviszonyban fordul elő.

Évforduló

Nem tudom a pontos napot, de 20 évvel ezelőtt álltam munkába a Miskolci Egyetemen. Őrület!

Muszáj innom

"Muszáj innom valamit" – olvasom Nahalkánál, és megértem, bár nem szokott ilyeneket posztolni. Ja, most se tette: "Muszáj írnom valamit a NAT-ról..."

NAT-mizéria

<énközlés>
Nem tudom, lesz-e erőm rendesen megnézni a NAT-tervezetet. Lehangol a gondolata is. Miért?
1. Tudom, hogy úgyse lesz belőle semmi.
2. Ha így van, és ha ezt lehetett tudni előre (már mért ne lehetett volna), akkor mégis miért dolgozott ezen ennyi okos ember? Na mindegy, nem akarok nagyképűen moralizálni, de értetlenül állok ez előtt a magatartás előtt.
3. Láthatóan ez is olyan tanterv, amely előre meg akarja mondani, mit kell tudni. Értem én, hogy minden tanterv ilyen, de lassan le kéne, hogy essen, hogy ez így nem megy.
4. Amióta az 50-60-as években a szakemberek elkezdtek tudálékoskodni a tantervekben, azóta a tantervek olyan bürokratikus szövegek, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Tudom, hogy ez a gondolat szembemegy a nálunk uralkodó narratívával, plusz dilettánsan nagyképű, de hát ezt gondolom. Pár soros tantervek kellenének, és a többit más eszközökre (programok, képzés, továbbképzés) kéne bízni.
5. Belenéztem a töribe. Ha hagyományos tanterv, akkor nézzük hagyományosan: az "iszlám" szó kétszer fordul elő benne, mind a kétszer a vallásoknál. A "roma" egyszer sem, a "cigány" egyszer, a cigányzenénél. Ezt így hogy? A tematika olyan Európa-centrikus, mintha nem a 21. században élnénk.
És ugye ez a progresszív szöveg, amit a fasiszták majd félredobnak. Nyilván meg kell majd nézni rendesen, csak előre utálom.
</énközlés>

Lidl-para

Én értem, hogy az üzletláncoknak az a politikájuk, hogy minden üzlet nagyjából ugyanúgy nézzen ki. De a kispesti Lidlbe belépni valóságos para: nem hasonlít a miskolci Lidlre, hanem pontosan ugyanaz. Bemész, és egyszerűen az Egyetemvárosba kerülsz. Őrület!

Tízparancsolat

Azt nem tudom, megszűnnének-e a halálos betegségek, ha megtartatnánk a Tízparancsolatot, de az biztos, hogy nem kéne katonai kiképzés a középiskolásoknak.

Mefisztó

Azt hiszem, újra meg kéne nézni a Mefisztót. Bár nekem az soha nem volt a kedvenc filmem, de lehet, hogy csak azért, mert eddig nem éltem át, hogy ez a valóságunk.

A műveltség visszaszorítása

Az egységes tananyag egyetlen társadalmi funkciója, hogy a lakosság többségét megfossza a műveltségtől. Nyilván én sem gondoltam mindig így, most mégis iszonyú türelmetlen vagyok azokkal szemben, akik nem látják tisztán ezt az összefüggést. Ez nem helyes.

Ne féljetek!

Még egy fontos gondolat a mai képzésről
-- Az iskola pedagógiai gyakorlata ellentmond néhány tanügyi előírásnak. Hogy lehet ezt az ellentmondást feloldani?
-- Nem szabad félni.

Címerre való

"Láss, érezz, élvezz!" Ezt a jelmondatot találták ki egy iskolának egy képzésen. #vanremény #nemadomfel

2015

2015 nyarán Budapest egyes közterületeit -- pl. a Köztársaság teret és a Keleti környékét -- valóban elárasztották a menekültek. A mára titokzatos démonokká vált "migránsok" itt voltak testi valójukban. És ebben most nekem nem is az az érdekes, hogy néhány önkéntes erejét, idejét és komfortzónáját nem kímélve sok hétig dolgozott azon, hogy az éhezők enni kapjanak. Egy ideig olyan országban érezhettem magam, amelytől nem teljesen idegen a kereszténység szelleme. De ennél talán fontosabb, hogy a menekültekkel szembeni "népi" gyűlöletnek alig lehetett jelét látni. Na ez változott meg az azóta eltelt három évben.

Happy end?

Hírt is adtam róla: egy nagyon fiatal, sovány és elhanyagolt fekete cica járt hozzánk pár napig. Hagyta magát etetni, simogatni. Aztán egyszer csak elmaradt. Már vagy egy hete nem láttuk. És ma a szomszéd kertben egy vidáman ugrándozó fekete cicát láttam, nyakörv volt rajta, és láthatóan ereje teljében volt. Talán mégse szomorú vége lett a történetnek.

Gendertánc

Van egy olyan érzésem, hogy az, hogy a gender körüli baromságok egyáltalán megfogalmazhatók, és retorikai értékük lehet, azzal is összefügg, hogy a gender elterjedt magyar fordítása a "társadalmi nem". Ez azt a benyomást kelti az egyszerűbb káderekben, hogy ez valamiképpen a biológiai nem tagadása, "ideológia", amely állít valamit, nevezetesen azt, hogy a nemnek nincs biológiai meghatározottsága. Ezzel szemben a "gender" egyszerűen egy másik szó arra, hogy 'nem', amely a szerepkonstrukciót hangsúlyozza, és a nem a nemi szerveket. Nem hiszem, hogy angolul lehet olyat mondani, hogy "nem hiszek a genderben". Persze nem értek hozzá, tévedhetek, csak morfondírozok.

Agyhimlő

Ezt a szót álmodtam: agyhimlő.

A gazdasági bevándorlásról

Az megvan, hogy a betelepítés, illetve a bevándorlás állami támogatása (igen, idegen ajkú és kultúrájú népekről van szó) mint válasz a demográfiai problémákra a magyar történelem masszív trendje egészen a nacionalizmus kialakulásáig?

Szent István Intelmeit szokták emlegetni, de – eltekintve attól, hogy az értelmezés legalábbis bizonytalan – Szent István sehol se volt IV. Bélához és Mária Teréziához képest, miközben a kettő között is szinte folyamatosan zajlott a gazdasági bevándorlás, amelynek hasznával (munkaerő) mindenki tisztában volt.

Emberi, nagyon is emberi

Magyarország államformája bunkokratikus monarchia. És ez nem lesz jobb attól, hogy mi sem vagyunk kulturáltabbak, mint az uralkodócsalád. Nyilván azért szeretjük őket, mert ránk hasonlítanak. Emberi, nagyon is emberi.

sors keze

ítélned, halnod kell

Vértócsa Intercity

"Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!"
Soha nem tudhatod, nem az anyádra célzol-e.
Mindig tudhatod, hogy az anyádra célzol.
Mindig tudhatod, hogy éppen arra célzol, aki.
Mindig tudhatod, hogy Őrá célzol.
Mindig tudhatod, hogy magadra célzol.

Késés

Késést behozni: csak az írói képzelet műve. Az elmúlt húsz évben ilyet nem tapasztaltam, a késés mindig törvényszerűen nő. A negyvenperces késésből most másfél óra lett

Fasizmus van

Elolvastam Botond Bálint genderügyi értekezését, magamban hozzátettem Kövér László olyan irányú nyilatkozatát, hogy BB minden szavával egyetért, és következőre jutottam. Szerintem is nagyon fontos, hogy a rendszer működési módját és mélystruktúráit tudományosan feltárjuk. Nagyon fontosnak, izgalmasnak és relevánsnak vélem (tök hülye laikusként) azoknak a kutatóknak a gondolatait, akik az Orbán-rendszert kompetitív autokráciának nevezik. Mindezt előrebocsátva és komolyan véve azért ki kell jelentenem, hogy az én egyszerű proli észjárásom szerint annak a szörnyűségnek a neve, amiben most élünk, fasizmus.

Ezt álmodtam

A szakma tekintélyes harcosa bejött a szobámba. Csak a feje látszott, az egész teste láthatatlan volt. Ezen nem ütköztem meg, valamit éppen nagyon csináltam, ügyet sem vetettem rá. De aztán észrevettem, hogy a szoba sarkában a falnak dönti a fejét és sír. Ettől megrémültem, odamentem hozzá, de nem tudtam megölelni, mert láthatatlan volt a teste.

A belső ellentmondásokról

Az ellentmondás a szakszövegben olyan, mint a szőlőben a mag. Ha mag nélküli szőlőt kapunk, akkor – nyilván nem beszélhetek mindenki nevében, de – örülünk. Általában azonban ez különlegesség, a legtöbb szőlőben vannak kisebb-nagyobb magok, és a fogyasztói szokások meg a magok nagysága határozza meg, hogy mit kezdünk velük. Simán lenyelhetjük, de ki is köphetjük őket, sőt az sincs kizárva, hogy egy éles késsel kipiszkáljuk a magokat a félbevágott szőlőszemekből. Én nem törekszem ellentmondásmentes szövegek alkotására. Akik csak a mag nélküli szőlőt szeretik, majd nem olvassák el őket. De azt remélem, hogy vannak, akiknek magokkal együtt is ízlenek.

Genderőrület

Azt, hogy az angol szociálpszichológiai szaknyelv különbséget tesz "sex" és "gender" között, a hetvenes években, gimnazista koromban tanultam meg Buda Béla A szexualitás modern elmélete c. könyvéből, amely első pszichológiai olvasmányom volt. Soha egy pillanatig nem gondoltam ezt a különbségtételt egy erős állításnak, egyszerűen tudomásul vettem mint evidenciát. Inkább az zavart később, hogy a "gender"-t "társadalmi nem"-nek fordítják, mert egy normális köznyelvi szót szerintem gáz egy bonyolult szakszóval lefordítani. Innen nézve viszont azok a megnyilvánulások, amiket a hatalom kiszolgálói mostanában produkálnak ("nem hiszek a társadalmi nemekben" stb.) egészen szürrealisztikusnak tűnnek.

Kell-e még oda ember?

Mondjuk, én nem értem ezeket az időről időre megjelenő felháborodott posztokat, hogy a képviselők nem mennek el az ülésekre (vagy alszanak). Mert ha ott ülnek (és nem alszanak), akkor az munka? Mégis mi a repedt vakolatot kellene csinálniuk ebben az Országgyűlésben?

Vendégcica

A vendégcica most már lényegében minden nap jön, és sokáig van nálunk. Tegnap egy gatyában hevertem a kanapén túlélő üzemmódban, amikor besomfordált, fölmászott rám, mászkált föl-alá a testemen, és fáradhatatlanul dagasztott. Lényegében egy ponton, mindegy is, hogy melyiken. Az viszont rosszulesik, hogy a feleségem és a lányom ölében hajlandó elaludni, nálam viszont csak nyugtalankodik. Végül aztán a kanapén aludt hosszan, jóval éjfél után dobtam ki erőszakkal, valahogy nem sietett haza.

Még egyszer a dohányzásról

Valahol mélyen éreztem én, hogy el kell kezdenem dohányozni (még mindig csak nagyon koca vagyok). Lázár János védje csak a nem dohányzók érdekeit!

Oximoron?

pofátlan sunyiság

A behódolás gesztusáról

Az ELTE reagálása a társadalmi nemek tanulmánya szak felszámolására valószínűleg nem az akció szomorú mellékterméke, hanem a célja. Talán az egyetlen komolyan vehető célja. És fordítva: a komolyan vehető veszteség, ami minket érhet, soha nem maga az intézkedés, hanem MINDIG a behódolás gesztusa.

Gendermerie

gendermerie

Miheztartás végett

Apámtól hallottam. Ideje felidézni, megtanulni, miheztartás végett.

– Mikor pofázik a honvéd?
– Alázatosan jelentem, amikor a bika fingik. És akkor is csak annyit mond: "iszom, iszom".

A gazda bekeríti házát

De az mikor jön el (végre), hogy egyszer s mindenkorra elrendezem magamban: ez a hatalom ilyen (fasiszta), és minden, amit tesz csak ebből következik? És ettől kezdve nem húzom fel magam semmi aljasságon, mert hiszen úgysem tehetek mást, mint hogy a saját testem körül építem fel a pengekerítést, hogy semmi ne jusson át rajta, ami megronthat.

Genderkötél reloaded

Hát ez van megint, de most már kezdem érezni is: genderkötél nyakamon.

Az első slukkok

– Jó napot kívánok! Mit tudna ajánlani kezdő szivarozónak?
– Mindenképpen dominikait. Önről van szó?
– Hát ööö, igen.
– Még egyáltalán nem próbálkozott szivarral?
– Nem.
– Szivarkát sem szívott?
– Nem.
– Akkor mindenképpen szivarkával kell kezdeni, hogy hozzászokjon a füsthöz, a nikotinhoz. Cigarettázott előtte?
– Nem.
– Az viszont jó, mert nincs hozzászokva, hogy letüdőzze. Vegyen egy doboz ... márkájú szivarkát, az tíz szál, ha azt elszívta, meg lehet próbálkozni egy dominikai szivarral, aztán fokozatosan az erősebbekkel. Lehet mindjárt az erőssel kezdeni, de aztán jön a rosszullét, hányás.

Életem első szivarkáját egyedül szívtam el a kertben a virágokat bámulva a bokrokon, és a virágokat kóstolgató rovarok zümmögését hallgatva. Nem volt rossz, az íze jobban emlékeztetett a pipáéra, mint a cigarettáéra, bár mindkettőt kb. 35 éve kóstoltam utoljára. A furcsa, de nem kellemetlen aromák megmaradtak a szájban, még másnap reggel is elő-előkúsztak. Meglátjuk.

(A szivarkás dobozon kötelező figyelmeztetésként ez áll: "A dohányosok gyermekei körében nagyobb a dohányzás valószínűsége." Hát nálunk fordítva van: a dohányos gyermekek körében nagyobb a valószínűsége annak, hogy apa is elkezd dohányozni.)

Idő

Az idő múlására mindig a BKV-bérlet figyelmeztet a legbrutálisabban. Mi az, hogy szeptemberig érvényes??

Médiáról és demokráciáról

A sajtószabadság nem egyszerűen emberi jog, nemcsak oxigén, ami nélkül nem lehet lélegezni – az is, persze. A sajtószabadság a demokrácia alaki és eljárási feltétele. Semmi nem jelzi pontosabban a demokrácia hiányát, mint a sajtószabadság hiánya. A sajtószabadságnak több összetevője van, de kettő biztosan: a közmédia módszeres pártatlansága és a média sokszínűsége. Ezek hiányában is lehet választásokat tartani, akár az összes többi szabályt be lehet tartani, az eljárás mégis... mi lenne itt a jó szó? Szakszerűtlen.

A választások idején azt mondtuk: lejt a pálya, de így is meg kell próbálni. Vagyis úgy fogtuk fel a demokratikus játékszabályok nem titkolt megsértését, mint nehezítő tényezőt. Ha azonban a focibajnokságon lejt a pálya, akkor az nem nehezítő, hanem érvénytelenítő tényező. Az a meccs nincs lejátszva. Intuitív alapon persze mondhatjuk, hogy úgyis a fentiek győztek volna, még igazunk is lehet. De ettől még nem lesznek bajnokok. Ez kurva egyszerű: tessék a játékot egyenes pályán játszani, vagy nem érvényes.

A teremtés méltóságáról

Lehet, hogy ez a világ siralomvölgy. De Isten bizonyosan nem ebből a célból teremtette.

Még áldozat se...

Most már kéne egy olyan lista, amin én is rajta vagyok. Mert az egy dolog, hogy nincs lehetőség a cselekvésre, de hogy még áldozat se lehet az ember...

Boldogok a szelídek

– A múltkor jövök föl a lépcsőn, valaki a sarkamra lépett. Erre egy kicsit gyorsabban mentem, akkor még erősebben a sarkamra lépett, majdnem fellökött, és elviharzott mellettem. Valami olyasmit morgott, hogy hogy lehet ilyen lassan menni.
– Hát ezt kár volt elmesélned, tök ideges vagyok az ilyesmitől...
– Bevallom, egy pillanatra én is elképzeltem, hogy akcióhős vagyok...
– Haha, Bruce Willis.
– A pillanatnyi lelkiállapotom szerint inkább Mel Gibson a Halálos fegyverből.
– Mért, Bruce Willis is egy ütéssel megölte a gonoszt Az utolsó cserkészben.
– Én nem akartam egy ütéssel megölni. Inkább addig verni, amíg bocsánatot nem kér.

#boldogokaszelídek #allyouneedislove

Erdély visszaszerzése

"Kétségtelen viszont, hogy a Raffay által javasolt célt – Erdély visszaszerzése nagyhatalmi támogatással és erős magyar hadsereggel – illuzórikusnak, sőt abszurdnak tartom. Nem azért, mintha ne tudnám, hogy a történelem lényege az állandó változás, hanem azért, mert Erdély demográfiai viszonyai egyszerűen nem adnak erre reális esélyt."

Ez a Romsics egy okos ember és kitűnő történész, nem? Akkor miért mond ilyen butaságokat. Én már azt sem értem, hogy egy terület etnikai összetétele miért döntő érv abban, hogy melyik országoz tartozzék. De oké, ebben a kérdésben talán a kisebbséghez tartozom. Nade. Ha annak a – szerintem is abszurd – ötletnek az esélyeit latolgatjuk, hogy "nagyhatalmi támogatással és erős magyar hadsereggel" Erdélyt vissza lehet-e szerezni, akkor ebben a latolgatásban mennyiben szempont Erdély demográfiai helyzete?

Küzdelem a hallal

Barátságunk megbonthatatlan, mint a bolgár konzerv  – szoktuk volt mondani annak idején. És valóban, az volt az ember benyomása azokban az időkben, hogy a szocialista konzervipart csak az érdekelte, hogy az étel hermetikusan le legyen zárva, az viszont, hogy hogy jut hozzá a fáradt munkásember, már egyéni leleményesség kérdése volt. Voltak  persze célszerszámok, de úgy tűnt, ezeket mintegy utólag találták ki, hogy legyen alternatívája az ősi bicskás módszernek (amely egyébként a mi konyhánkban sem volt ismeretlen).

Aztán ez is jobb lett, hála az árufétisnek és a profitmaximalizálás szenvedélyének. Sokáig azt hittem, a megbonthatatlan konzervnek végleg leáldozott. Tévedtem: rafinált formában él tovább a szocialista élelmiszeripar hagyománya. A mai halkonzerv (hogy konkretizáljuk) rendelkezik saját kifinomult nyitószerkezettel, ez azonban sokszor (legyünk igazságosak, nem mindig) csak annyit ér, mint annó a CD-csomagoláson a nyitószalag (aminek ugye nem volt kiálló vége). Küzdelmem az olajos hallal legalább olyan drámai, mint ama öregé az elevennel.

Azt eleve tudom, hogy hiábavaló próbálkozás a gyűrűnél fogva fölnyitni a tetőt. A gyűrű pontosan akkor szakad le, amikor már elég fájdalmasan belevágott az ujjamba. (A fájdalmon persze segíthetünk azzal, hogy eleve egy konyharuhába burkoljuk az ujjunk, de a gyűrű akkor is leszakad. Ma már az első lépés nálam az, hogy paradox módon lefelé nyomom a gyűrűnél fogva a fedő végét. Naiv elképzelésem az, hogy így szépen beszakad a széle, és akkor már le tudom húzni. Hehe. Egy picit persze beszakad, éppen annyira, hogy az olaj elöntse a doboz tetejét, és nagyjából minden olajos legyen körülöttünk. Jobban nem, de ki tudhatja előre a jövőt? Hátha ez elég is. Megpróbálom az irányváltást, olajos kezemmel fölfelé húzom a gyűrűt. Leszakad, természetesen. A folytatáshoz egy evőkésre van szükség, és a szemüvegre. Figyelmesen megvizsgálom a doboz tetejét, hogy lássam, hol húzódik fedél széle, majd beledöföm a függőlegesen tartott kést: engedni fog, profi módon úgy van megcsinálva. Ezután a kést szépen a fedél alá nyomom, és lassú feszegetéssel, az olajat mindvégig gondosan szertefröcskölve fölhajtom a fedél elejét. Sajnos ezen a ponton gondot okoz, hogy már nincs gyűrű, így elég nehéz az éles szélű és csúszós fedélt megragadni. Nem is sikerül nagy rést létrehozni, de azt képzelem, ez is elég lesz ahhoz, hogy egy villával az előre elkészített tányérba valahogy belekaparjam az így létrejött haltörmeléket. Hát elég, de nem megy könnyen. A hal hátsó darabjai általában elég szilárdan tapadnak a doboz falához. Ekkor már a konyhaasztal csupa olaj, az egész szín gusztustalan, de vigasztal a tudat, hogy igazi nemes küzdelem volt.

"Oroszlánokról álmodott az öreg."

Velszi bárd-e vagy

Csak azt kell mondani: "Ne éljen Eduárd!" Jó, van ez a lángsír dolog... De ilyesmin nem akadunk fenn, ugye?

Enorme cruz

Nem tudok rendesen spanyolul, illetve alig valamit, ezért egy csomó spanyol kifejezés önálló életet él a memóriámban, történetek kapcsolódnak hozzájuk. Amikor a 90-es években Spanyolországban jártam, vendéglátónk, egy Domonkos-rendi szerzetestanár, elvitt minket az Escorialba, és félreérthetetlen fintorral elmondta, hogy a 40-es években Franco emeltetett oda egy "hatalmas keresztet". Az "enorme" szó – kalauzunk nem titkolt ellenérzését is immár magába olvasztva – valahogy azt a (téves) konnotációt is felvette a tudatomban, hogy ez valami abnormális dologra utal. Aztán az első hazai keresztállítási hullám óta kényszeresen beugrik ez a kifejezés: enorme cruz. Most már depláne világítani is fognak.

A szeretet mint ellenállás

Most ezt megosztom újra, mert ez jár a fejemben. Hogy a mai hatalom azt akarja, hogy féljünk. Féljünk a migránsoktól, a cigányoktól, a melegektől, a "genderőrülettől", vagyis az aktuális másoktól. A félelem pedig kéz a kézben jár a gyűlölettel. És nem tudjuk megdönteni ezt a hatalmat, de megtehetjük, hogy nem félünk, és talán ez a legnagyobb program. És akkor még egy idézet: "A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben." (1Ján 4,18) És hát így lesz "a szeretet az ellenállás fő motívuma" (Marla). Nem hagyhatjuk, hogy a hatalom megkapja a lelkünket, és nagyjából ez a legtöbb, amit tehetünk. Ezért tartom különösen fontosnak például Elin Ersson kiállását, amely szerintem nem(csak) arról szólt, hogy egy afgán menekültet ne toloncoljanak vissza a halálba (nem tudjuk, hogy ez nem fog-e mégis megtörténni), hanem a szolidaritás és a szeretet felébresztéséről.

"Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük." (Bibó István)

Diktatúrák és filozófusok

A diktatúrák soha nem követik a filozófusok, teoretikusok útmutatásait. Nem, a szocializmusban sem tették. Az összefüggés fordított. Egyes filozófusok, teoretikusok úgy érzik, hogy (végre) eljött az ő idejük, megvan az az erő, amely utópiáikat megvalósítja, és csatlakoznak az új rendszerhez. A hatalomnak ez úgy kell, mint egy falat kenyér, hiszen legitimációs erő rejlik benne. A filozófus meg lassan elhiszi, hogy tényleg neki lett igaza. Alig kellett változtatni az eredeti koncepción.

Kasok

Mégis mire gondolhatott József Attila, amikor ezt írta: "a boszorkák – kofák, kasok"? Mért lennének a boszorkák kasok? Mi az, hogy kas? Tele van a költészet – JA költészete is – ilyen teljesen értelmetlennek tűnő izékkel. :) (Valahogy ettől még jobban imádom.)

Kutatás, szabadság

1982-ben, 24 évesen lettem a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének gyakornoka. Ha az előző mondatból nem lenne világos: ez a pártállami diktatúra idejében volt egy olyan intézményben, amely közvetlenül a párt ellenőrzése alatt állt. Amikor odakerültem, azt mondták, hogy az 1945 utáni történelemmel kell foglalkoznom, van egy-két hónapom, hogy kitaláljam, konkrétan mivel. Mondtam, a közoktatás történetét szeretném kutatni. Azt mondta a főnököm, oké, találd ki, hogy pontosan mit. (Pontosabban akkor még nem tegezett, csak az egyik beosztottja határozott felszólítására hívott be egyszer ebéd után egy borozóba, és itta meg velem a pertut.) Ezután sokat olvastam, és írtam egy kutatási tervet. Aztán megírtam a kisdoktorim annak alapján, amit kitaláltam. Aztán azt mondták, készül a Magyarország története 9. kötete a 45 utáni történelemről (nem készült el), kéne írnom ahhoz egy előtanulmányt. Mit tudnék vállalni? Megmondtam, és megírtam. Na mindez csak arról jutott eszembe, hogy Palkovics nemrég kifejtette: „olyan a világon sehol nincs, hogy a kutatók döntik el, hogy mit akarnak kutatni”.

Gyűjtőszenvedély

Van, aki pénzt gyűjt, van, aki tárgyakat.
Van, aki elismerést, van, aki hatalmat.
Én szeretetet. Azt hiszem.

A szeretet mint ellenállás

Az Orbán-rendszer már a jogszabályok szintjén is szembefordul a szeretet és irgalmasság parancsával. Ebben azonban lehetőségek is vannak. Egyrészt az öndefiníció lehetősége. Komolyan kéne venni, amit Marla írt le egyszer mintegy mellékesen: "A szeretet mint az ellenállás fő motívuma. Arra gondolok, hogy ez talán működhet. Ezen kellene dolgozni." Másrészt ez a helyzet elég pontosan kijelöli a katolikus egyház helyét és felelősségét ebben a történelmi helyzetben. (És ne mondjátok, hogy az egyház most – vagy hagyományosan – nem ilyen, mert én is tudom.)

Emlékezés egy röpgyűlésre

A hetedik és nyolcadik utáni nyári szünetben apám munkahelyén vállaltam nyári munkát: az autójavító vállalat gépműhelyében. Egy nap a művezető -- a nevére is emlékszem, E. Feri (bácsi), bírtam, szimpatikus és kulturált manusnak tűnt, nyilván az is volt -- ötperces üzemi gyűlést vagy mit rendelt el. A téma a szabadidő hasznos eltöltése volt. Arra emlékszem, hogy hangsúlyozta, őszinte, emberi hangon: nagyon jó dolog az aktív pihenés, de azért ne feledkezzünk meg a passzív pihenésről se. Csak úgy eszembe jutott. A szituáció összességében nem volt irritáló, de az abszurditását azért fölfogtam. Egy ilyen abszurd világ felé megyünk megint, amely sokak számára talán nem is elfogadhatatlan.

Vagy Stop szeretet?

Stop szolidaritás – ez a valódi neve annak a törvénynek, amelyet – ki tudja, miért? – mindenki Stop Sorosként emleget.

A kormánymédiáról

Nekem nincsenek listáim a NER bűneiről, nem tudnék hosszan beszélni arról, hogy mitől elfogadhatatlan. Az újságok néha készítenek nagyon jó összeállításokat, de elfelejtem őket, sőt a linkek sincsenek meg. Politikai Alzheimer. Viszont van egy dolog, ami egyszerre jelképezi és meg is testesíti azt, hogy milyen mértékben számolódott fel a demokrácia Magyarországon: a közmédia sorsa. A közszolgálati újságírás soha nem állt nálunk a helyzet magaslatán, de a kilencvenes években azért elég egyértelműen tisztázódott, hogy milyennek kéne lennie. Jó tanáraink voltak, pl. Hankiss Elemér. Az, hogy az állami média ma a legsilányabb és legszélsőségesebb uszítást tolja, és a kiegyensúlyozott tájékoztatás mint opció egyáltalán föl sem merül, egyrészt mindennél jobban mutatja, hogy mennyire nincs demokrácia ebben az országban, másrészt végtelenül meg is nehezíti a tekintélyuralmi rendszer megdöntését.

SZÖRNYŰ IDŐ

SZÖRNYŰ IDŐ
Kéne indítani egy lapot ezzel a címmel.

Karöltve

A művelt kormánypropagandista most azt írja, hogy latint kéne tanulni mindenkinek, mert attól leszünk okosak. Ez a javaslat engem közelről érint, mert annak idején a Veres Pálné Gimnáziumban híres latinosnak számítottam, sőt négy tanéven át ógörögöt is tanultam. És igen, azt hiszem, ez nagyon jó dolog. Több mint másfél évtizede azért tépem a szám, hogy elmagyarázzam az analfabéta döntéshozóknak is, hogy a hagyományos műveltség létszükséglet. De azt is, hogy ez nem attól virágzik ki, hogy beleteszik a tantervbe.

Nézzük, hogy mi van most. Az általános műveltség benne van a tantervben (a latin még nem kötelező), de nincs benne a fejekben. Kicsit sincs benne. Érintetlen fejek. Miért? Túlterhelés? Igaza van az államtitkárnak vagy kinek: ez sztereotípia. A tananyag nem sok, hanem értelmetlen. Ezen a menzán mindenki ugyanazt kapja, és amit kapnak, csak kevesek számára emészthető. A többiek kihányják. Mondjuk ki: az iskola módszeresen megfosztja a tanulók többségét az általános műveltségtől. Mert megutáltatja velük.
Ez a helyzet viszont sikeresen hiteti el a társadalommal, hogy az iskola funkciózavaraiért valójában az általános műveltség a felelős. Telehányják az iskolát, akkor ne adjunk nekik enni! A progresszív pedagógia főárama soha nem ezt mondta, de az iskoláról gondolkodó laikusok egy jelentős része bizony igen.

És ez az, ami tragikus: a magát konzervatívnak hazudó, valójában kultúraromboló fasiszta kormány és a vele szemben álló dilettáns "progresszivizmus" karöltve fosztják meg -- oké, kimondom -- a népet a hagyományos műveltségtől, és szolgáltatják ki ezzel minden zsarnokságnak.

Időpont

Azt mondta az orvos -- igaz, még áprilisban --, hogy menjek vissza hozzá szeptemberben. Hát gondoltam, július közepén majd kérek időpontot. Rosszul gondoltam, a szeptember már betelt, az októberi előjegyzést pedig "még nem nyitotta meg a doktor úr". Menjek vissza a jövő héten érdeklődni, megnyílt-e már az október.

Temess el!

Állítólag van egy olyan szír köszönés búcsúzáskor, hogy "Temess el!" Ami nagyon szép, mert ugye azt jelenti, hogy 'Vigyázz magadra, nehogy előbb halj meg, mint én!' Én viszont úgy képzelem, hogy ez ismétlődő vitákat indít el:
– Temess el, kedvesem!
– Egy frászt, temess el engem te!
– Dehogy, megőrültél?... stb.
:D

Félre

Betonátúszás #félreolvasás

Lelki no pasaran

¡No pasaran! Persze már áttörtek, itt vannak. De lelki kordon is van a világon.

Leadva

Eléggé izgatott vagyok, mert tegnap befejeztem az esszékötetem (Műveltség és demokrácia. Kísérletek a pedagógia bírálatára, 2010–2018) szerkesztését. A kézirat a lektoroknál van, és ha minden jól megy, az ősszel induló (e-book only) Taní-tani Könyvek sorozatban fog megjelenni. Én nem vagyok egy termékeny ( = szorgalmas) szerző, és ezt most elég fontosnak gondolom.

Széljegyzet a Kulturkampfhoz

Van egy rossz hírem: az irodalmi ízlés soha nem arról szól, hogy ki a rossz író, hanem hogy ki a szar ember. Te vagy a szar, Békés Márton, és a főnökeid, és az értékes irodalom mindig ezt fogja megírni, akár urbánus, akár népies, akár baloldali, akár jobboldali, akár zsidó, akár székely.

Álltahatóság

állathatósági nyilatkozat (átláthatósági)

Vértakarékos

A demokrácia talán legfőbb értelme, hogy vértakarékos kormányzati forma. Azaz csökkenti a halálozási arányt a közélet színpadán. Innen nézve elég különös, hogy mindig vannak, akik a felszámolásában lelik kedvüket. Annyira látom ezeket az arcokat a "népbíróság" előtt. (A frászt akarom látni, sokkal jobban szeretném nem látni.)

A vágyakozás helye

"Kérjük kedves utasainkat, hogy ne menjenek a vágányok közé. A peronon VÁGYAKOZZANAK."

Névmásokról

Egyszer valaki magyarázza majd el a sok idegesítő nyelvvédőnek, hogy mi a különbség a mutató és a személyes névmás között. Annyit elárulok, nem az, hogy az egyik tárgyakra vonatkozik, a másik személyekre.

Választás után

Tudom, hogy megszoktuk a többpártrendszerű demokráciák kényelmes játékszabályait, de most – sokadszor már – eljött az ideje, hogy elengedjük ezt a fixációt, és kitaláljuk, mit jelent az ellenzékiség egy olyan országban, ahol a választás nem játszik.

Kontextus

A Pride most is az volt, ami – hat éve, amióta kijárok – mindig: ablak egy elképzelt, normális hazára. De hogy honnan nyílik ez az ablak, azt a szag mutatta meg, ami az idén is végigkísérte a menetet. A Pride a mondat, a szarszag a kontextus.

Egy szoknya, egy nadrág

Már egy órája nem merek ránézni a vonaton velem szemben ülő csajra, olyan rövid szoknyában dobálja ide-oda hosszú lábait. Aztán feláll, elindul a mosdóba, én meg látom ám, hogy nem is szoknyában van, hanem nadrágban. Nade kisvártatva jön vissza: megint szoknyában van. Egy olyan rafinált ruhadarabot viselt, ami elölről szoknya, hátulról nadrág.

A büszkeségről

-- Kornainak borzasztó nagy a tekintélye. Én büszke vagyok rá, hogy olvastam is tőle. Ezt kevés szerző mondhatja el magáról. Úgyhogy ő is büszke lehet.
#beszélgetéseink

Két lélek lakik bennem

Már tapasztaltam ilyet álommal kapcsolatban, talán meg is írtam. Ma éjjel valami olyasmit álmodtam, hogy egy idegen lakásban voltam egyedül, és csöngettek. Kimentem az ajtóhoz, a levélrésen be volt dobva egy csomó pénz meg papírok. Kinyitottam az ajtót, de nem volt ott senki, ez megnyugtatott, nem akartam találkozni senkivel. Na most jön az érdekes. Ekkor felébredtem, és ébren rájöttem (!), hogy az illető azért csöngetett, hogy jelezze, bedobott valamit, és utána logikusan elment. Szóval konstruálok egy álmot, amely a hétköznapi logika szerint értelmezhető, de álmomban nem értem a saját magam által konstruált álmom logikáját.

Félreolvasás

"...a konfucianizmus fő ismérve ugyanis a repülőtér és a szálloda..." (konferenciaturizmus)

Petrovics Emil és az énekelt vers

Petrovics Emil egy régi Ki mit tud?-on (az öregek tudják: ott ő állandó zsűritag volt) valami ilyesmit mondott az "énekelt vers" kategóriában fellépő versenyzőnek: "Nagyon jó törekvés ez, hogy énekelni próbálják a verseket. De javaslom, hogy próbáljon írni hozzá valami dallamot." Ez sokszor eszembe jut ma is, ha énekelt verset hallok. (A feleségem ugyanezt így mondja egy-egy ilyen produkciót hallva: "Na, ez olyan, mintha te írtad volna." Ezzel arra céloz, hogy fiatal koromban előszeretettel harsogtam énekelve a verseket a saját végtelenül semmilyen zenémre. Amúgy ez is valahogy elmúlt nálam.)

A politikai homofóbiáról

Használom már egy ideje a "politikai homofóbia" kifejezést, mert eléggé idegesít a dolog, amit szerintem jelöl. Ma megkérdeztem a Google-t, van-e ilyen kifejezés tényleg, hát három találat jött, abból kettő az én blogomból. Angolul a "poltical homophobia" kifejezésre 8890 találatot hozott ki, szóval van ilyen fogalom, de azért ez is nagyon kevés. Ez szerintem baj, mert pl. most még a Budapest Pride is azt írta, hogy a Novák Katalin hülyeségeket beszél, pedig nem hülyeségeket beszél, hanem egy politikai programot hajt végre, ami szerintem nem ugyanaz.

Civil kurázsi

Azért a "civil kurázsi" kifejezés is egy nyelvi szörny. A "kurázsi" szó gyakorlatilag nem használatos a magyar nyelvben, akkor itt miért olyan fontos? Hogy kevésbé legyen világos? (Mondjuk, a "civil" szó sem olyan, hogy elősegítené a megértést, legalábbis ebben a kifejezésben.)

Komment:
A bátorság szerintem egy nagyon szép és fontos erény. Tényleg nem értem, hogy miért a népszínművek nyelvén beszélünk róla, mintha valami másról lenne szó. Szerintem ennek elidegenítő, távolító hatása van. De mindegy, csak elmélkedem.

Kis ország

"E törvény alkalmazása során gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel."

Kis ország – kis gyűlés. Trianon-szindróma.

Amúgy meg igen:
Ha ketten összegyűlnek a demokrácia nevében, az már demokrácia kör. Így fogunk győzni. (Mt, 18: 19-20)

Berlin

-- És jó azért Berlin?
-- Jó. Koszos.
-- Akkor jó.
#beszélgetéseink #otthonosság

Félreolvasás

Maradona helyett mindig Madonnát olvasok. Csak nem értem, ki az az ismeretlen pali a képeken.

MNB

Magyar Nemzeti Banksy

A sorrendről

Amikor a mosdóban van folyékony szappan, de nincs víz... (Mindig ügyelj a helyes sorrendre!)

Csodavárás

Azt mondják, a csodára várni gáz. De amikor nincs ésszerű remény, mire várhatnánk? Akkor hát nem tehetünk semmit? Dehogynem! Fel kell készülnünk a csodára.

Aranyos, családias

Az egész úgy kezdődött, hogy előző nap felhívott a szállásadó, hogy mikor érkezem. Ismerve az ilyen családias panziók szokásait mentegetőzni kezdtem, hogy ezt bizony éppen most nem tudom megmondani, bizonyára később az elvárhatónál, de majd előtte odatelefonálok. Erre azt mondja, nem is az, mehetek bármikor, de ha vonattal jövök, szívesen kijön elém a pályaudvarra. Mondom, hát még azt se tudom, de igazán nem kell fáradnia, majd megoldom. Jó, akkor csak annyit, hogy a 14 buszra kell felszállni... Ó, köszönöm, ismerem Miskolcot.

Végül nem is érkezem későn, megmutatja a szobámat. (A fürdőszoba kinn van, többen is használjuk, ennek nem örülök,  nem túl jó nadrágban menni zuhanyozni, jobb a nőknek, mindig van valami könnyű nyári ruhájuk erre a célra. Szerencsére sokat nem adok az illemre, hosszú póló és gatya is megtette.) Mi járatban van Miskolcon? Nem igazán van kedvem a beszélgetéshez: itt dolgozom. Elintézzük az anyagiakat? Jó, máris hozom a számlát. Én közben szórakozottan bekapcsolom a tévét, a Bartók Rádió jön be, kellemes, halk zene. Jön a gazda: rádiózik? Hát, mondom, csak most kapcsoltam be, majd meglátom. Mert át kell kapcsolni tévére, lázasan keresni kezdi a távirányítón a megfelelő gombot. Nagyon fáradt vagyok, szeretnék már levetkőzni, mondom, köszönöm, nem akarok tévézni. Ja, jó. Wifire szüksége lesz? Hát az nem ártana. Keresi a kódot, de nem találja. Áthozom a szomszédból. És tényleg, bekopog a szomszéd vendéghez, elkéri tőle a jelszót. És már meséli is: lakik a szomszédban egy régi vendég, most is jött a barátnőjéhez, de – az ujján mutatja, hogy – összevesztek, aztán most itt van. Oké, jó tudni a szomszéd magánéletét. Elintézzük a pénzt, hozott egy félliteres ásványvizet is. Tök kedves. Szokott kávézni? Hát igen. Reggel szívesen adok egy kávét. Ha megmondja, mikor kel, addigra hozom. Köszönöm, ezt nem tudom még, jó, akkor csak kopogjon be. Elmegy, hamarosan már alszom.

Reggel elköszönök, nem akarok kávét, de szerencsére úgy emlékezett, hogy nem szoktam kávézni. A felesége ennek ellenére nagyon invitál, végül megmos egy nagy csomag apró körtét, úgy mondják, Péter-Pál körte, ez érik legkorábban, jó lesz az útra. Nagyon szépen köszönöm. Közben eszembe jut, hogy a szobámban hagytam az ingem. Ó, volt, aki két nadrágot hagyott itt, szerencsére a következő héten is kellett jönnie. És részletesen megismerkedem a feledékeny ember magánéletével is. A gazda kikísér. Haza? Nem, dolgozom még. Mit dolgozik? Az egyetemen tanítok. Ó, volt egy hallgató, jogász, vizsgázni ment, egy tanárnőt akart mindenképpen elkerülni, de hiába, akihez ment, nem tudott jönni, és a tanárnő boldogan ajánlkozott, hogy majd levizsgáztatja, meg is vágta. Az öreg önfeledten kuncog. Merre megy? Busszal? Akkor ezen a kapun.

Konferencián

#konferenciánvagyok
"emberi humánum"
"őket büntetéssel jutalmazzák"

Ing

– Ööö... lesz ez a bizonyos érettségi csütörtökön.
– Igen. És?
– Illenék valami normális inget fölvenni, de nem tudom, van-e nekem olyan.
– Ugyan, persze, hogy van. Választasz egy világosat.
– De mindegyik mintás...
– Várj csak! Tavaly túrtam neked egy fehér inget. Direkt ezért, akkor is érettségiztettél.
– Tényleg, rémlik. De hol a fenében lehet.
– Nem tudom. Majd körülnézek...
– Hát jó esetben ott lóg a többi ing között, de nem nagyon hiszem.
Ott lógott. Csak fészket rakott a ráncában valami rovar. De könnyen le lehetett tisztogatni.

Stop

STOP SORS!
VEDD KEZEDBE!

Sorstragédiák

Önkormányzati sorstragédiák (sportstratégiák) #félreolvasás

Erdő közepében

Erdő közepében akarok élni. Mézen és sáskán. Ja, mézet nem ehetek. Akkor csak sáskán.

Új kihívások

Imádom, amikor egy új nyavalya jelentkezik, ami még eddig nem volt. Az élet hatvan fölött is tele van új kihívásokkal. #pollenallergia

Más kárán

Rákosiék (pontosabban Révai) azzal is próbálták erősíteni a hatalmukat, hogy tehetséges, fiatal és hívő értelmiségiekkel vették körül magukat. Aztán amikor azok meghasonlottak önmagukkal, az súlyos érvágás volt a hatalom számára. Orbán ezt a hibát nem követte el.

Csomagban

Jól értem, hogy az irgalmasság visszavonása és a keresztény értékek alaptörvényi védelme egy csomagtervet alkotnak? Bravó!

Mindig ugyanúgy

Mindig ugyanúgy kezdődik el. És mindig ugyanazt mondják, amikor elkezdődik: "Ugyan, ezt te se gondolod komolyan."

Ha elvesztem a kontrollt...

Kihozod belőlem az embert. #beszélgetéseink

Ne legyél semmilyen!

Most, hogy megpróbálom "sajtó alá" rendezni az esszéimet, és hát elolvasok mindent újra, megint eszembe jutott, hogy mennyire sokféleképpen soroltak be engem (kevés számú) olvasóim. A konzervatívoknak liberális voltam, a liberálisoknak konzervatív. Néha fordítva: a konzervatívoknak konzervatív, a liberálisoknak liberális. Aztán sok liberális és konzervatív látott/lát bennem valami rombolni kész anarchistát, és nyilván nekik is van igazságuk. Ahogy azoknak is, akik főleg inkonzisztensnek látnak: hol így beszélek, hol úgy.

De mégis inkább azzal a fiatalemberrel értek egyet, aki tegnap megszólított a miskolci villamoson.
-- Bocsánat, de mi az ott a nyakadban?
-- Ez? Egy buddhista imalánc.
-- Az megvan, de mi az a bojt a végén? Olyan, mint nálunk a fiatal kukorica bajusza.
-- Ja, nem, az csak valami fonál.
-- Azt hittem. Szóval buddhista vagy?
-- Nem, csak szimpatizáns.
-- Értem. Meghallgattad őket, aztán... Én is elmentem egyszer a jehovákhoz. Csak poénból. De szörnyű volt.
Aztán elbeszélgetünk egy kicsit vallásokról, erről-arról. Amikor leszállt, kezet nyújtott, és ezt mondta:
-- Ne legyél buddhista! Ne legyél semmilyen! Csak saját magad.

Rendbe hozni

Ki kell venni a katétert. Ki kell venni a pelenkát, ha szükséges, meg kell tisztogatni az altestet. Új pelenkát kell feltenni. Ilyenkor még bármi megtörténhet. Tiszta lepedőt kell alátenni, és betakarni egy tiszta paplanhuzattal. A két kezét egymásra kell tenni a hasán. Ha szétcsúszik, érdemes összekulcsolni az ujjakat. Ha egy összetekert párnahuzattal felkötjük az állát, megakadályozhatjuk, hogy a száj nyitva maradjon. Le kell fogni a szemét.

Vonat, életveszély

Gondolom, ha majd meghal egy öreg az IC-n, akkor lesz valami légkondi projekt. Bár valószínűleg az se számít. Mért nem tud a seggin maradni, aki hetvenéves? Vagy mért nem megy Oszkárral? -- merül föl a kérdés.

Szavak

szabadságfelejtés, anamnézis #márazaforizmáhozislustavagyok

Ma ezt olvastam: "makramézna ez a nő", és egy hosszú pillanatra azt hittem, a "makramézna" egy melléknév. Majdnem rákerestem, milyenek is a makramézna nők.

No(n) para

Ha békét akarsz, ne készülj háborúra!

Szétszóródik

Találtam egy szót: "szétszóródik". Ez Heidegger, de gyanítom, ember nincs, aki pontosan tudná, "mire gondolt a költő", amikor használta. Nekem most elég azt tudni, én mire fogom használni. :) #megintírokvalamit #nagyvárad

Elírások

A billentyűzettel történő elírások pszichológiája elég érdekes dolog lehet. Mondjuk, ugyanaz, mint a kézírásos elírás, csak az ember nem gondolná, hogy billentyűzettel is ugyanazok a tudattalan mechanizmusok működnek. Mert egyészt van a sima ügyetlenség, kapkodás, pl. amikor az ember felcserél két betűt. Ez nem túl érdekes. Néha azonban notóriusan valami értelmeset írok  a szándékolt szó helyett úgy, hogy közben nem gondolok arra a másik dologra. Mintha az ujjaim azt hinnék, hogy jobban tudják. Pl. a "Tanítás- és tanuláselmélet" kifejezés leírását akárhányszor így kezdem: "Taní-tás...", azaz előrehozom a kötőjelet, és eléggé világos, hogy ez a "Taní-tani Online" hatása. Ma meg "ez így" helyett ezt írtam: "egy íz".

Büntetik?

"Hazánkban a férfi homoszexualitást büntetik." Úgy emlékszem, ez a mondat szerepelt a Kislexikon c. munkában, amit gyerekkoromban sokat forgattam, és persze az izgibb címszavakat is megkerestem benne. Akkoriban szinte semmit se tudtam a melegekről, rejtélyes és ijesztő volt a téma, és igen, visszataszító is a számomra akkor, amikor éppen csak kamaszodni kezdtem. És ez így maradt még sokáig. Emlékszem, egyetemista koromban egy tanárunkról terjedt el, hogy meleg. Amúgy se tartottuk nagyra, röhögtünk puha kézfogásán, és borzongva gondoltunk arra, hogy a férfiakat szereti. Hát így. De az a mondat, amelyet a poszt elején idéztem, már gyerekkoromban szöget ütött a fejembe. Nem értettem, és nem tudtam hová tenni: büntetik? Hát ezt így hogy?

A szakadék szélén

Kár lenne tagadni, hogy a Nyugat a szakadék szélén áll. De azt is, hogy mi már a mélyben vagyunk. (Egy régi vicc nyomán)

Kórházvonat

– Ide kerültem, csak azt nem tudom, miért. Kérdezem a doktor urat: "majd megbeszéljük", és már megy is tovább.
– ...
– Ajánlott nekem a doktor úr egy kórházvonatot. Hogy nekem az nagyon jó lenne, mert teljesen egyedül vagyok. Aztán egy hét múlva kérdeztem, hogy mi van azzal a kórházvonattal, azt mondta: "majd megbeszéljük", de akkor már a folyosó végében volt.
– De mi az, hogy kórházvonat?
– A kórházvonat... az egy nagy vonat... úgy kell elképzelni, mint egy tartálykocsit. És adnak hozzá két botot... Azzal kell kopogtatni, és akkor kijön belőle egy... És abba a vonatba be lehet ülni vagy feküdni vagy... be lehet feküdni. És akkor nem kell mondani semmit. ... Én nem tudom, telepátiával megy ez vagy hogyan... Nem kell mondani semmit, és már tudják, hogy mire van szükséged. Azonnal hozzák. És van ott orvos is, persze. Ki is van írva rá, hogy: orvosi vonat.

Kitüntetésekről

Szerintem az teljesen rendben van, hogy Kósa Lajos kitüntetést kapott a pedagógusnapon. Az már sokkal kevésbé van rendben, hogy bizonyára sok kiváló pedagógust is kitüntettek. Akik most büszkék.

Palinódia

Dobd el az özvegyi fátylat, vagy feljövök érte a síri világból, és letépem rólad. #palinódia

Törköly

A törköly az egy megszokhatatlan íz. De azért tud jólesni.

Invázió fenyeget

Bocsánat, de nem tudok szabadulni ettől. Talán megártott A szolgálólány meséje. Ezt írja az enyhén szólva kormányközeli Magyar Idők: "Ám nem lehet nemzeti cél a homoszexualitás propagálása egy olyan helyzetben, amikor amúgy is csökken/elöregszik a népesség, hazánkat pedig idegen invázió fenyegeti." Ezen én nem tudok vihogni. Túldimenzionálom?

A szolgálólány meséje

Hát elkezdtem nézni ezt a Szolgálólányt. Eléggé idegesít a kitalált világ abszurditása, és még jobban a sok szenvedés, amihez képest Isauráé kutyafüle. De! Azok a jelenetek, amelyek a diktatúra kialakulásának folyamatáról szólnak, ijesztően ismerősek.

CXC

2011. évi cé-iksz-cé törvény a nemzeti köznevelésről

Nehéz a pókokkal

Nehéz a pókokkal. Mert ugye ma leszedtem a pókhálókat a plafon hajlatából, ahova azért nem mászom föl minden nap. De hát itt van ez a nagy pók is. Láttam, hogy haragudott, idegesen mocorgott, miközben én leromboltam az életművét. Öljem meg? De igazából engem nem zavar, egy kicsit még vonzódom is hozzá. Ha viszont nem ölöm meg, újra hálót fog szőni (fonni?), ami utóvégre kibírható, de akkor mért pusztítom, amit létrehoz? Mondom, nehéz a pókokkal.

Minden a terv szerint...

Azonnal a bírói függetlenség sérelmét vizionálom, ha az igazságügy-miniszter nyilatkozata szerint nem kell azonnal a bírói függetlenség sérelmét vizionálni.

Mi politikai?

Én általában elég sok dologról gondolom, hogy politikai kérdés. De azért vannak olyan ügyek az ember életében, amelyek per definitionem nem politikai jellegűek, sőt éppen a politika ellentétét jelentik. Ilyen mindenekelőtt a család, az otthon és a gyerekvállalás.

Mindenki egyaránt

Amikor én kicsi gyermek voltam, öten laktunk egy olyan lakásban, ahol csak egy szoba volt, meg egy konyha. A vécé a körfolyosóról nyílt, és közösen használtuk a szomszéd családdal. És nem volt meleg víz, és nem volt gáz. És akkor én elhatároztam, hogy ha nagy leszek, bekerülök a kormányba, és palotám lesz, és a szüleimnek is külön-külön, és a nővéreimnek is külön-külön. Nem. Semmi ilyesmit nem határoztam el. Nagyon kevés könyv volt abban a pici lakásban, de volt egy kétkötetes, piros kötésű, igazság szerint nagyon csúnya könyv. És abban ezt olvastam: "mindenki egyaránt". Nyilván így lesz az emberből lúzer. Hogy már korán lúzerek verseit olvassa.

Gábli

Mivel a 99-es busz lerobbanása megfosztott a korai reggelitől: villásreggeli, azaz gábli a Rockabilly Chickenben. Villa helyett műanyagvilla, a kocsma pincehidege helyett légkondi, tányérhús helyett pikánsan panírozott combfilék, sör helyett zéró fuzetea. Isteni, de megint más.

Dedikáltam

Ma három dolgot dedikáltam, nem mellesleg zh-íratás után: egy hetilapban megjelent interjút, az egyetemi jegyzetem kinyomtatott változatát és egy hatodikosoknak szóló kísérleti tankönyvet, amit több mint húsz éve írtam egy kolléganőmmel. #segítségceleblettem

Autentikus

„Elég sok mindent el tudok képzelni. De azt semmiképp, hogy milyen egy ember, amikor autentikus.” Ezt Ancsel Éva írta, de én meg nagyon el tudom képzelni, sőt látom is szerencsére nem is ritkán. Annyi az egész, hogy azt mondja, amit gondol, nem a leckét mondja föl, és nem is úgy forgatja a szavakat, ahogy az érdekei vagy a céljai kívánják.

A mester

Az irónia és az erkölcsi komolyság összekapcsolódása újra és újra. Azt hiszem, ez hatott rám benne elsősorban.

Esszéimről

Elkezdtem végre foglalkozni összegyűjtött esszéim szerkesztésével. Azt hiszem, ezt beleírom az előszóba.

"A 90-es évek első felében gyakran elmentem meghallgatni Gunagrihát, azaz Fülöp Sándort, aki a meditációval és a spiritualitással kapcsolatos tapasztalatairól beszélt. Egyszer, amikor az előadás végén elmondta, hogy legközelebb hol és mikor lehet meghallgatni, valaki megkérdezte: "És akkor miről fog beszélni?" Mire Gunagriha valahogy így válaszolt: "Hát én mindig ugyanazt mondom." Valóban mindig ugyanazt mondta, és mégis mindig érdemes volt meghallgatni, mert mindig mondott valami újat is. A szívem mélyén önhitten azt remélem, az én írásaim, előadásaim is ilyenek. Évek óta ugyanazt a történetet mesélem, mégis abban reménykedem, hogy így összegyűjtve sem zavaróan redundánsak, mert mindig változtatom egy kicsit a látószöget."

Szaküzletben

Bemegyek a Szaküzletbe:
-- Hát ilyen kisebb ceruzaelemet szeretnék.
-- Mit jelent az, hogy kisebb?
-- Hát ööö nem a nagyobb.
-- Típusszámot tudna mondani.
-- Nem.
-- Akkor sajnos nem tudok segíteni.
-- Dehogynem...
-- Erre gondolt?
-- Nem. Ennél nagyobb.
-- Mennyivel?
-- Ööö nem tudom.
-- Talán ez lesz az?
-- Nem. Hagyjuk akkor, köszönöm. A viszontlátásra!
-- Típusszámot tessék mondani vagy mintadarabot hozni. Viszontlátásra!

Bementem a közértbe, és vettem egy csomaggal.

Földrajzi poszt

a könnyező országok #félreolvasás

Kapuban állni

Az öregedés egyik biztos jele: egyre gyakrabban érzek erős vágyat arra, hogy kiálljak a kertkapuba és a kapura támaszkodva bámuljak ki az utcára. Általában sikerül leküzdeni, de nem mindig. :)

Emberi arcunk.

Amúgy a legrosszabb kétségkívül az, amikor valaki úgy próbál meggyőzni, hogy felmondja a leckét. Így veszítjük el emberi arcunkat. Észrevétlenül.

Masszázsról

Komolyan végig kell gondolni, nem kéne-e kitanulni gyógymasszőrnek. Érteni valamihez, aminek nincs köze ahhoz, hogy diktatúra van-e. Ami érvényes függetlenül ettől az elmebajtól.

Kultúrharc

A Magyar Idők kultúrharc-cikke szerintem annak a konzervatív értelmiségnek a visszahódítását célozza, amelyik egyre kritikusabb a Fidesszel szemben. Emlékezteti őket énjük antikommunista hangjaira: ha nem a Fidesz, akkor a sztálinisták, vagy-vagy. Természetesen minden szava hazugság.
https://magyaridok.hu/velemeny/kulturalis-gyarmat-vagyunk-3081847/

Új szavakat hallasz

Csesszus #szavak #lifelonglearning

Mottó

"A vonat előreláthatólag bizonytalan ideig áll."

Még nincs ilyen

félelemérzékelő kapu (fémérzékelő)

Szervezkedjetek!

Régi harcostársammal elhatároztuk, hogy belépünk a szakszervezetbe. Hogy mit remélünk ettől? Abszolúte semmit. Azt hiszem, ennek egyszerűen így kell lenni. És azért van három indokom. 1. A szervezettség minden intézményes keretét ki kell használni, hogy amikor szükség lesz rá, meg tudjuk fogni egymás kezét. 2. A szakszervezet tud segíteni a rászorulókon. 3. Ahhoz, hogy súlya legyen egy érdekképviseletnek, kell egy bizonyos szervezettségi arány, a belépés egyszerűen ezt emeli.

Kenyér

De valami átok ül a magyar kenyéren, nem? A Kádár-korszakban volt fehér meg barna, mindegyik végtelenül vacak, szalonnás, néha madzagdarabot húztunk ki a szánkból, amikor rágtuk. Aztán jött a rendszerváltás és vele a rengetegféle és nagyon drága kenyér. Nem állítom, hogy nincs köztük normális, mert van, csak meg kell találni, és el kell találni azt az időpontot, amikor kapható. Mert a többi harmincféle kenyér vagy rágós, vagy atomjaira hullik, ha kés éri, vagy egyszerűen élesztőszagú. Most komolyan, mért akkora dolog a normális kenyér?

Sose késő

posztumusz interjú #beszélgetéseink

Befejezetlen vázlat vagyok

Az ember torzó, befejezetlen vázlat. Condition humaine. És Csaba testvér felmentő ítélete ellenére tanúsíthatom, hogy ezen három gyerek sem segít.

Az üvöltő gyermek

Arra jutottam, hogy egy alapvető pedagógiai feladat az óvodától a középiskoláig: megtanítani a fiatalokat arra, hogy nem a torkuk szakadtából való üvöltés az egyetlen szóbeli kommunikációs forma. #vonaton #osztálykirándulás

Vallás

Mai félreolvasás: Adobe-vallás

Mi a jó az ifjúságban?

Az ifjúságban csak egy jó van.
Hogy akkor még előttünk az élet.
Az időskor.

Limerick

Volt egy festő, Picasso Pablo.
Kirabolta egyszer egy rabló.
Elvitte a festéket,
Kivéve pont a kéket.
Mégsem volt annyira tapló.

A Grundrisséről

Azon az estén TL így kezdte a Marx-szemináriumot: "Mielőtt idejöttem, láttam az antikváriumban egy Grundrissét (MEM 46/1-2), ha valaki meg akarja venni, mielőtt elviszik, nyugodtan szaladjon le érte." Nálam sajnos nem volt pénz, de volt, aki leszaladt. #Marx200

A Kommunista kiáltványról

"Imre, mért kell neked a Kommunista kiáltvány?" -- kérdezte az Iskolaszanatórium könyvtárosa, amikor a kezébe adtam a karcsú kötetet jelezve, hogy ki akarom kölcsönözni. "Erről tanultok?" "Nem -- mondtam --, csak érdekel." Hatodikos voltam, éppen Jack London kommunista regényeit olvastam, és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kezembe vegyem ezt a legendás könyvet. Az egész olyan volt, mintha illegális irodalmat olvasnék, pedig hát ugye egyáltalán... #Marx200

Diktatúrában élni 2.

Muszáj újraírnom reggeli posztomat, mert nagyon sokan értették teljesen félre, és ezúttal azt kell mondanom, hogy ez nem az én hibám, hanem úgy tűnik, az, amiről beszélek nagyon durván hiányzik az ismerőseim gondolatvilágából.

Ezt találtam írni: "A feladat most nem az, hogy holnap megdöntsük a diktatúrát. Hanem hogy megtanuljunk diktatúrában élni: arcvesztés nélkül, bizonyos kompromisszumokat megkötve, másokat nem, és fölkészülni arra, hogy ha megdől a diktatúra, ne építsünk helyette azonnal másikat."

Az ellen próbálok folyamatosan hadakozni, hogy a soron következő választásoktól és/vagy a nagy tömegeket megmozgató tüntetésektől várjuk a megoldást, vagyis azt, hogy vége legyen Orbán uralmának. Szembe kell nézni azzal, hogy a NER hosszú távra be tud rendezkedni, és egy ilyen helyzetben a demokratáknak hosszú távú (élet-)stratégiára van szükségük. Diktatúrában arcvesztés nélkül élni számomra ilyesmit jelent: nem feladni az elveinket, nem hazudni, nem hazugságra tanítani, nem félni, képezni magunkat, képezni az ifjúságot, leleplezni a hatalmat, pontosan tudni, hogy ha kompromisszumot kötünk, az kompromisszum, és miért volt szükséges, és nem alkudni akkor, amikor nem szabad. Diktatúrában élni a demokrata számára azt is jelenti, hogy akciózik, amikor kell, és keresi a hatékony leleplező és mozgósító akciók lehetőségét. Nem, nem arról beszéltem, hogy meg kell békülni a realitásokkal.

A másik kérdés, hogy megdőlhet-e a diktatúra, ha lemondunk a megdöntéséről. Most zárójelbe téve, hogy soha nem hirdetném, hogy mondjunk le a megdöntéséről, és nem is írtam ilyet, az a válaszom, hogy sajnos igen. Szerintem ez kedvezőtlen, de igen valószínű forgatókönyv. Azért kedvezőtlen, mert a társadalmi összefogás nélküli rendszerváltás szinte bizonyosan vezet az újabb diktatúrához. Erre is készülni kell, hogy ne így legyen.

Szőr az íny alatt

Az igazi sikerélmény, ami megcsinálja az ember napját, az, amikor az ínye alá belülről beszorul egy pár milliméteres szőrszál, és azt hosszas próbálkozás után végül sikerül a nyílt utcán kihúzni egy szemöldökcsipesszel (ami ugye mindig van az embernél).

Diktatúrában élni

A feladat most nem az, hogy holnap megdöntsük a diktatúrát. Hanem hogy megtanuljunk diktatúrában élni: arcvesztés nélkül, bizonyos kompromisszumokat megkötve, másokat nem, és fölkészülni arra, hogy ha megdől a diktatúra, ne építsünk helyette azonnal másikat.

Mindent jobban tudni

Nem jó az, ha valaki mindent jobban tud, még akkor se, ha tényleg mindent jobban tud. Jobb mindig a "talán" és a kérdezés modalitásában beszélni. Én is jobban tettem volna...

Konferenciacím

Szerda délutáni – szerintem fantasztikusan jó – értekezletünkön elhangzott egy kifejezés, és hirtelen úgy éreztük, megvan a jövő februári konferenciánk címe. Még csak ötlet és nem határozat, úgyhogy nem is teszem nyilvánossá, de olyan elkötelezettség és jövőkép van benne, amely sokféle embert tud integrálni.

Rajongani

"Ezért az emberért nem lehet rajongani. Ennél nagyobb dicséretet emberről mondani aligha tudnék."
Most mindegy, hogy ki mondta ezt, és kiről. És mindegy, hogy igaza volt-e, vagy hogy jól ítéli-e meg azt a konkrét embert. Ez mindenképpen két jó mondat.

Adatlap

Baráti adatlap :o (bírálati) #félreolvasás

Motivált gyerekcsinálás

"Csak motivált pedagógus tud motivált gyereket csinálni." #vidámértekezlet #nagyigazság #megegyáltalánakármilyet

Beszélgetés a vonaton

Két eléggé leamortizált külföldi férfi beszélget mellettem a fülkében. Próbálom kitalálni, milyen nyelven beszélnek, de elég nehéz, mert csak ezeket a szavakat használják: Róma, Liverpool, Real Madrid.

Mi fáj?

A szandi az új hátizsák. Már lényegében fájdalom nélkül tudom levenni a hátizsákot. Viszont nagyon fáj, ha ki kell kapcsolni a szandált. Valamit valamiért.

Beüljenek-e?

Itt valamit nagyon félreértenek egyesek. Amikor másokkal együtt én is felvetem, hogy talán nem kéne minden megválasztott képviselőnek beülnie a parlamentbe, akkor nem Orbánra akarunk csapást mérni, és nem is valami pótcselekvést szorgalmazunk. Az ismét leszerepelt ellenzéknek próbálnánk megmutatni, hogyan menthetnék a seggüket. De hát ők pusztulni akarnak.

tanárőr

"Kedves tanárőr" #mailevél

Mélységfelejtés és jobboldali előretörés

"Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad."

Amikor a képzetlen tömegek (a továbbiakban: nép) elégedetlensége magas szintet ér el, kétféle ideológiában találhat fogódzót. Az egyik megnevezi, hogy kik a felelősek a bajokért (az oligarchák, a gazdagok, a zsidók, a cigányok, a migránsok, az ukrajnai magyarok, a politikusok, Brüsszel, Soros György stb.), és azt hirdeti, hogy őket valamiképpen korlátozni, kordában tartani kell. A másik szintén megnevezi a felelősöket, de károkozásukat a helyzetükkel kacsolja össze, és azt hirdeti, hogy valamiféle szerkezeti, a társadalmi-politikai berendezkedést érintő változásra van szükség. Az előbbi ideológiát általában jobboldali populizmusnak szokták nevezni (bár kevés köze van a konzervatív jobboldalisághoz), az utóbbi pedig a klasszikus baloldali hagyományhoz kötődik. Világos, hogy ez csak akkor tud működni, ha egyáltalán megtörténik a fennálló helyzet társadalomelméleti magyarázata, és ez a magyarázat az ideológia részévé válik.

Az magától értetődő, hogy a nép magától nem fogékony a társadalomelméleti háttérmagyarázatokra. Ezt "kívülről kell bevinni" a képzetlen emberek gondolkodásába, tehát tanításra-tanulásra, ha tetszik, felvilágosításra van szükség. (Bocsánat, Leninnel ezúttal nem akarom pozicionálni magam, de hát történetesen ebben igaza volt.) Az az alaptézisem, hogy a Jobbik és a Fidesz tömeghatása (túl a Fidesz-kormány által nyújtott tényleges előnyökön, ami szintén elemzést érdemel) elsősorban azzal magyarázható, hogy ez a struktúrákról szóló tanítás egyáltalán nem jelent meg mint a gyűlöletalapú politizálás ellenpontja. Miért?

Itt először arról kell szólni, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. A közmunkások természetesen nem fognak társadalomfilozófiai értekezéseket olvasni, ezt még én sem gondolom. A kérdés az, hogy a baloldali politika képes-e egy olyan program érdekében mozgósítani őket, amely túlmutat a gyűlöleten és az ellenség megnevezésén egy társadalomátalakító projekt irányába. Másképp fogalmazva: megtörténik-e a társadalomelmélet lefordítása az egyszerű emberek nyelvére és élethelyzetére? Mindenesetre ez volt a szocialista munkásmozgalom sikereinek titka a 19. században és a 20. század első felében.

A baloldali alternatíva megvalósulásának feltétele, hogy szerves és kétirányú kapcsolat alakuljon ki a társadalom különböző képzettségű rétegei között. Nagyon leegyszerűsítve ez legalább három szintet jelent: 1. az elméletalkotók, 2. a közvetítők, 3. a tömegek. A közvetítők (pedagógusok, médiamunkások, politikusok, szociális munkások, közművelődési szakemberek stb.) nyilván kulcsszereplői ennek a folyamatnak. Egyfelől meg kell ismerniük és meg kell érteniük az elméletalkotók által konstruált modelleket, másfelől úgy kell azokat transzformálni és leegyszerűsíteni, hogy esély legyen arra, hogy eljussanak a tömegekhez. Harmadrészt arról is szó van, hogy nekik kell artikulálni a nép problémáit, fájdalmait és narratíváit annak érdekében, hogy a társadalomelmélet egyáltalán érzékelje ezeket.

A választások után sokan megfogalmazták, hogy az eredmények hátterében népbutítás és egyáltalán a nép ostobasága áll. Legfontosabb állításom az, hogy valóban az okosság hiányáról van szó, de nem elsősorban a nép okossága az, ami hiányzik. Igazából a közvetítő értelmiség vallott kudarcot. A 2. és 3. szint közötti kapcsolat azért nem jött, nem jöhetett létre, mert már előzetesen felbomlott az 1. és 2. szint közötti kapcsolat. Éspedig már az oktatási rendszer szintjén. Azaz: a társadalmi problémák okairól való gondolkodás hihetetlen mértékben elcsökevényesedett már az értelmiség körében is. Az iskolai műveltségközvetítés formálissá vált, a kauzális gondolkodás igénye elhalványult, helyét az egyszerű, közvetítés nélküli válaszok foglalták el. Ezt neveztem ennek az írásnak a címében mélységfelejtésnek. A politikai osztály kudarca csak része és kifejezője a közvetítő értelmiség általános kudarcának, amely viszont szélesre tárja a kaput a jobboldali radikalizmus gyűlöletpolitikája előtt.

A kiút – általánosságban – természetesen az oktatás rendbehozása lenne. Ez azonban túl általános és távoli cél. Ami már most is megtehető: alternatív-mozgalmi tanítási formák kialakítása az iskolarendszeren kívül elsősorban középiskolások és egyetemisták (a leendő közvetítő értelmiség) számára. És végül szeretnék erősen fogalmazni: nem baloldali az a politikai erő, amely ezt nem tekinti elsődleges feladatának.

Tamburán

Tamburán (?) kísérte magát az énekes srác a buszon. Sajnos leszálltak a Fertő utcánál.
#legendary99

Lépcsőn felfelé

De az milyen már, hogy Stairway to Heaven? Már az is pont elég nekem, ha az aluljáróból kell feljönni.

Fortélyos félelem

A fortélyos félelem így igazat: azért van szükség félelemre, hogy soha ne jöjjenek vissza a félelem vámszedői. És először ez még logikusnak is tűink: akkor mi féltünk tőlük, most féljenek ők tőlünk. Csakhogy a vége mindig az, hogy mindenki fél. Így váltja egyik átkos a másikat sivár monotóniával.

Egy igaz ember

Azért az gyász, hogy egyetlen parlamenti pártnak, sőt egyetlen igaz embernek sem volt annyi bátorsága, hogy otthagyja a bolhacirkuszt, és ellenzéki szerepet vállaljon.

Az elbeszélő, akinek nincs agya

Vannak regények, amelyekben az első személyű elbeszélő olyan, mintha nem lenne agya. Így van kitalálva poétikailag. Vannak külső ingerek, belső impulzusok, történések, de nincs reflexió, nincs véleménye a másik emberről, nem gondolkodik a jövőről, a múltról, leginkább semmiről. És ez nyilván tök jó, gondolom, van egy neve ennek a technikának. Csak én nem szeretem.

Tanulni kell

Első hallásra szörnyű primitívség. Másodikra is. De!
1. A baloldali népbarátság abban különbözik a jobboldalitól, hogy nem elégszik meg az ellenség megnevezésével (az ellene való uszítással), hanem fontosnak tartja a világ (a struktúrák) megértését.
2. Itt is meg van nevezve az ellenség ("amit a tőkés odadob"), de hangsúlyozza, hogy a működést kellene megérteni. Az utolsó strófában már nem a tőkés az ellenség, hanem a tőkés rendszer, és a dal felhívja a figyelmet az önképzés fontosságára.
3. Az antifasizmus ott kezdődik, hogy a fókusz áthelyeződik a rohadék ellenségről a struktúrákra. Ehhez tanulni kell.

Rózsáné

Rózsáné valami ilyesmit mond a Befejezetlen mondatban (most nem keresem ki pontosan): "Marx azt mondta, hogy nem kell személy szerint gyűlölni a burzsoákat. De Marx nem volt proletár." És valóban: a "nép" szereti gyűlölni azt, akit a bajok okozójának tart, a "baloldal" meg szereti az olyan szavakat, mint "struktúra". Szóval ezen a projekten még dolgozni kell.

Vonaton

A vonat még nem indult el, a kocsiban alig van utas. Pár sorral előttem egy talán négy erős fiatalemberből álló társaság. Hátam mögött a kocsi végében két cigány fiatal. Egyszer csak a nagyobb társaságból felállnak ketten, és elindulnak a cigányok felé. "A fiatalembereknek van jegye?" -- hallom a hátam mögül. A többit már nem hallom, a két fiú szinte azonnal és szó nélkül leszáll. A fehérek mennek vissza a helyükre. "Így legyen lottó ötösöm" -- csak ennyit hallok. Talán álruhás MÁV-osok, talán nyomozók, talán önkéntes rendőrök. Talán csak férfias férfiak, akiket imádnak a barna szemű lányok, mert velük nincs mitől félni.