Rím

"mint a sima tó, oly simogató" A legvacakabb giccsben is találunk gyöngyszemeket. :)

A morál mint kompetencia

A rossz cselekedetek -- archaikus kifejezéssel: a vétkek -- részben kétségkívül a rossz vagy bűnös hajlamokból faladnak, mint például a kényelemszeretet, a gyűlölet vagy a bosszúvágy. Ilyen bűnös hajlamokat kanonizált a keresztény hagyomány hét főbűn néven. Ezen attitűd jellegű tényezők mellett azonban fontos szerepet játszanak rossz cselekedeteinkben a kognitív tényezők is, vagyis az, hogy sokszor egyszerűen nem tudjuk, hogyan kell jól cselekedni. Pl. nem rendelkezünk azokkal a technikákkal, amelyekkel megfékezhetnénk saját agresszív indulatainkat, vagy nem tudjuk, hogyan kell egy adott helyzetben segíteni, ezért inkább meg se próbáljuk. A rossz cselekedetek elkerüléséhez azonban még egy további kognitív elem is szükséges: az a bizonyos hallgatólagos összetevő, amelyet leginkább helyzetfelismerésként jellemezhetünk. Vagyis nem elég tudni, hogy mi a rossz, és nem elég ügyesnek lenni ahhoz, hogy meg tudjuk tenni a jót: azt is tudnunk kell, hogy egy adott helyzetben egy adott cselekedet konkrétan rossz-e. Ezt a tudást csak tapasztalati úton szerezhetjük meg, azaz úgy, hogy sokszor cselekszünk jól vagy -- szükségszerűen -- rosszul, és reflektálunk rá. És persze sokat segíthet ebben a folyamatban a történetek, pl. a művészet által kínált kvázi-tapasztalat is.

Kati néni

-- Azt nem tudom megbocsátani nekik, hogy elhamvasztották.
-- Miért?
-- Megérdemelt volna egy szép temetést. Beletették abba a dobozba. Ez lett a testéből.
-- Ha eltemetik, akkor mi lesz a testéből? Az se szebb.
-- Hát nem.
-- De ha igaz, egyszer majd újra élünk, és visszakapjuk a testet.
-- Igen. Ha igaz... Én vallásos voltam mindig, jártam temploma rendszeresen. Hiszek Istenben, de nem mindent hiszek el.
-- Mit nem hisz el, Kati néni?
-- Hát például ezt. Hogy föltámadunk.
-- Mi lesz velünk, ha meghalunk?
-- Elporlad a testünk a föld alatt.
-- Ennyi? Hát a lélek?
-- A lélek? Mit érünk vele a test nélkül?
-- ...
-- Látja, velem is mi történt. Pedig jó asszony voltam, mindig csak a munka, nem törődtem cicomával, szórakozással, nem kurválkodtam...
-- A betegség nem büntetés, nem válogat. Bármelyikünkre lecsaphat váratlanul.
-- Hát igen...
-- Kati néni, van, amit másképp csinálna, ha újrakezdhetné? Megbánt valamit?
-- Én igen. Megbántam.
-- Elárulja, hogy mit?
-- Nem szabad jónak lenni.
-- Ez a tanulság?
-- Hát igen. Nem csak mindig a munka...
-- Hanem?
-- Mehettem volna én is, mint a többi asszonyok... például színházba, szórakozni. Nekem is lehetett volna szeretőm, mert szép asszony voltam. Mert a férjemnek voltak. Ne higgye, hogy ő olyan jó ember volt. Most már persze mondja, hogy üres a lakás nélkülem. Akkor kellett volna...

Tamáskodás

Tamáskodási jogú tagok #félrehallás

Célokról és eszközökről

Különbséget kell tenni egy párt programja és kampánytémái között. Az előbbi a célokról szól, az utóbbi a hatalom megszerzésének eszközeiről. Jó esetben persze a kampánytémák szerepelnek a célok között, de nem minden programpont alkalmas arra, hogy kampányoljanak vele. A kézenfekvő szűrő persze az, hogy mivel lehet sok embert megnyerni. De ez korántsem az egyetlen lehetséges szűrő. Amelyik párt például a kampánya során az irigység és bűnbakképzés kártyáit próbálja kijátszani, attól a legrosszabbra számíthatunk – bármennyire egyetértünk is a meghirdetett célokkal amúgy.

Vonatokról, konnektorokról

Vonaton. Csinos, korszerű konnektor tartozik minden két üléshez. Még usb-csatlakozó is van rajtuk. Áram az nincs bennük. Semmi sem tökéletes -- mondta a Róka.

A választások tisztaságáról

Mondok két tényt. 1. Fehéren-feketén bebizonyosodott, hogy az ún. nemzeti konzultációs kérdőívekről, azok számáról hamis adatokat közöl a kormányzat. 2. Ez láthatóan senkit nem visel meg különösebben, sem a kormányt, sem a lakosságot. Akkor most mondjon valaki egy érvet: mért higgyem el, hogy a parlamenti választások eredménye valós adatokon fog alapulni.

A nap szava

öngyáva #napszava

Férj vagy fej?

A "fejátültetés"-t "férjátültetés"-nek olvastam az imént. Melyik a nagyobb baromság?

Haldoklás és félelem

A haldoklásban az a legjobb, hogy nem kell hülyeségektől félni. Nem kéne ilyen bántó dolgokat mondanom, hiszen nem haldoklom. De hát mindannyian haldoklunk, nem? Jó, legyen: az öregedésben az a legjobb, hogy nem kell hülyeségektől félni. Szóval meguntam félni. Kockacukor.

Fordítói múltam

A Google fordításairól jut eszembe, hogy amikor még kicsi gyerek voltam, tanulni akartam angolul. Volt is egy szótáram, a szomszéd néni meg kölcsönadta az angol nyelvű képes magazinjait. Első és talán egyben utolsó fordítási kísérletem tárgya a következő egyszerűnek tűnő mondat volt: "Yes, it is." A megoldásom pedig ez: "Igen, beképzelt vagy, lásd be." A megoldás 33%-ban tökéletes, már ami az "Igen"-t illeti. Hogy az "is"-ből hogyan lett "lásd be", az eléggé világos és vicces, nem is magyarázom. De hogy az "it"-et milyen sugallatra fordítottam "beképzelt vagy"-nak, az már örökre homályban marad.

Főz neki kávét

A főhős, egy pasi magányos. Csavarog az éjszakai városban, aztán bemegy egy kocsmába. Iszik. Aztán előveszi a noteszét, sorra hívja föl a nőket. Kinek ezért nem alkalmas, kinek azért. Aztán megtalálja az igazit, fölmegy hozzá, az jól leszúrja, de azért főz neki kávét. Egy csomó filmben volt ilyesmi, de most egyikre sem emlékszem.

A rutinszerű engedelmességről

Mondják, hogy a holokausztot nemcsak a politikusok és a katonák csinálták, hanem minden jegyző és vasúti állomásfőnök is, nem beszélve a csendőrökről, akik csak azt csinálták rutinszerűen, amit addig is: amit a feletteseik mondtak nekik. Ez a felismerés azonban nemcsak a nagy népirtásokra igaz. Minden politikai gazemberség így jön létre: megcsinálom, mert mégiscsak a főnököm mondta.

Szolgáld ki magad!

Egyetemista koromban abszolút magánszorgalomból gyakran látogattam HI professzor előadásait. HI szívesen mesélt anekdotákat, amelyek eredete teljesen kinyomozhatatlan így utólag, és persze lehet, hogy nem is igazak. A következő gyakran eszembe jut, pedig talán nem is nagyon szellemes. Egyszer megkérdezték Lukácsot, mit szól ahhoz, hogy Thomas Mann róla mintázta Naphta alakját. Nincs-e ezen fölháborodva? Mire Lukács állítólag valami olyasmit mondott, hogy ha meghív valakit a dolgozószobájába, beszélgetnek, akkor egészen természetes, hogy az illető kiszolgálhatja magát az íróasztalán lévő szivaros dobozból. Nem kell erre szavakat vesztegetni.

Kézenfogva?

Az emberlét nagy alapdilemmáinak egyike: ennyire hülye vagy ennyire rosszindulatú? A válasz persze szinte mindig az, hogy a kettő kézenfogva jár.

Zozi

Volt egy macskánk, név szerint Zozi. Fura rekedt nyávogása volt, pontosan olyan, mint amikor Janis Joplin a Summertime-ot énekli. (Remélem, senki nem veszi ezt úgy, mintha Janist akarnám bántani. Szenvedélyes rajongó vagyok.)

Kivel érdemes?

De most tényleg mekkora hülyeség már a Jobbikkal való összefogás? Akik ezt javasolják, nem látják, hogy a Jobbik sokkal erősebb, mint bármelyik demokratikus "párt"? Amiből ugye két dolog következik: 1. a Jobbik tökéletesen ellenérdekelt minden összefogásban; 2. ha mégis összejönne valami együttműködés, annak a Jobbik csak meghatározó, vezető ereje lehet. Miről beszélünk?

Újra eljön?

Jó, hogy vége a 20. századnak, és nem jön újra el. Vagy de.

Esernyő

21813 napot éltem ebben az árnyékvilágban úgy, hogy egyszer sem használtam esernyőt (kivéve, ha a mellettem lépdelő rámkényszerítette). De mostanában kezd idegesíteni, ha pont akkor esik, amikor ki akarok menni az utcára.

Egy tál skorpió 2

Egyre jobban tetszik ez a tál skorpió. Ideje már, hogy a Fidesz rémálma legyünk. (Nem, nem úgy, hogy találunk egy nagyon sármos miniszterelnök-jelöltet.)

Léthé

Úgy felejtem el a filmeket (a regényeket is), hogy teljesen. Nem úgy, hogy elkezdem újra, és aztán eszembe jut minden. Hanem se kép, se hang.

Paripát

A paripát evő ló. Azt mondta a lányom valamikor nagyon régen, hogy abból meséljünk neki. (A parazsat evő paripa)

Egy tál skorpió

Je suis un scorpion!

Ki dönthet?

Teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy csak az dönthessen az ország jövőjéről, aki viseli is a döntés következményeit. De azért az ugye világos, hogy jelenleg se te, se én, se Romániában élő testvéreink nem dönthetünk az ország jövőjéről.

Viszonylag

A viszonylag tiszta lelkiismeret kora.

A nemi erőszakról

Sokan még ma is azt hiszik, hogy a nemi erőszak és általában a szexuális zaklatás valamiképpen összefügg a kielégítetlen nem vággyal. Miközben egyre jobban látszik, hogy sokkal több köze van egyfelől a hatalomhoz, másfelől a frusztrációhoz. Nekem szerencsém volt, mert az első találkozásom a nemi erőszak problémájával az volt, amikor Soames megerőszakolta Irene-t. Gyerek voltam még, de teljesen lejött, hogy a pasi idegalapon volt, és a durvulást nem a vágy, hanem a sértettség váltotta ki.

Újságolvasásról

Már az idejét sem tudom, mikor olvastam utoljára nyomtatott újságot. Nem vagyok erre büszke, de így alakult. A Népszabadság megszüntetése mégis személyes fájdalom volt: eltűnt az utolsó napilap, amely még olyan volt, mint egy komoly (szeriőz?) orgánum. Most viszont hirtelen elkapott a vágy, hogy mégis újságot olvassak. Olyan cikkeket, amelyeket nem az ismerőseim megosztásai tolnak elém, hanem egy általam választott lap szerkesztői, és nem akkor, amikor éppen előkapom a Facebookot, és persze nincs türelmem semmihez, hanem amikor tudatosan rászánok erre némi időt. És ma vettem egy ÉS-t. Széttártam, és újságot olvastam. Izgi.

NOSZF

A 100. évfordulóról nekem valamiért ez tolakszik az emlkezetembe. Talán 77-ben lehetett, de az is lehet, hogy később volt egy nem annyira kerek évfordulón, hogy a tévében okos embereket kérdeztek meg, mit is jelent nekik a "NOSZF". Nyilatkozott a neves és egyben méltán népszerű filozófus is, és bonyolult fejtegetésbe kezdett arról, hogy ugye van ez az elidegenedés, és az októberi forradalom volt az első komoly kísérlet arra, hogy ezt világ méretekben felszámolja. És én eléggé marxista, sőt leninista voltam akkoriban (amennyire 19 évesen az ember valamilyen ista lehet), meg tudatlan is persze, de emlékszem, hogy ez azért még nekem is sok volt.

Para

Egy tükörfordítás: fél-katonai = para-militáris.

Ha ketten mondják ugyanazt...

A képernyőn egy vers. Szerző nélkül. Valamiért azt gondolom, egy kortárs fiatal. De valahogy nem állnak össze a képek, nem rossz, de olyan szedett-vedett. Aztán látom a költő nevét is: Petri. Ó, igen. Nagyon szép vers. Tényleg.

Visszajönnek

Annyira utálják a kommunistákat, hogy még a kommunizmus visszaállítását is támogatnák, hogy megszabaduljanak tőlük.

With God on our side...

Egy mindenki által köztudottan semmiben sem hívő, cinikus politikus azt szuggerálja nekünk, hogy szélsőségesen Jézus ellenes politikája maga a kereszténység. Nem tudom, volt-e a magyar történelemben olyan periódus, amikor nehezebb volt kereszténynek lenni, amikor nehezebb volt kiállni az Evangélium mellett. (Igen, a Rákosi-rendszert is beleértve.)

Nem baj, Pista!

"Nem baj, Pista!" Tegnap óta nem tudok szabadulni a Radnóti Sándor-interjútól. Zseniálisan megragadta három szóban azt, hogy mi van. Hogy mi lett velünk.