2017. október 25., szerda

Atyailag nézve

Látom a hozzászólásokból, hogy van, aki nem érti, mi a baj azzal, ha a kedves úriember és csodálattal övezett művész, akinek öröm a közelébe kerülni, egyszer csak abbahagyja monológját Ibsenről, és felkínálja a farkát. Én azzal hízelgek magamnak, hogy a személyes körülményeimtől függetlenül is tudnám, hogy mi a baj ezzel. De ezt nem tudhatjuk. A körülmények fennállnak, és az a lényegük, hogy van három lányom. Tényleg nem vagyok egy szicíliai vérmérsékletű atya, de ez azért segít felfogni, hogy miről van szó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése