Az emlékezetről

Mélyen meg tudom érteni azt a régi esszéistát (már nem emlékszem, ki volt), akinek nemcsak azt kellett felírnia, hogy mit olvasott már el, hanem azt is, hogy mit írt meg, különben képes volt újra megírni. Ma a könyvszekrényemben észrevettem egy verseskötetet, és meglepődtem, hogy ott van, mert a költőnő neve egészen ismeretlenül hangzott. Belenéztem, a versek nagyon is vonzóak, de teljesen ismeretlenek. Meg kellett nézni a Molyon, hogy olvastam-e a kötetet. Olvastam. Megvan annak a komoly pszichológiai oka, hogy nem nagyon hiszek a maradandóságban.