2017. szeptember 29., péntek

Tilalom

Félrehallás: felhívjuk figyelmüket, hogy a vonaton tilos az utazás.

Csak az informális szép

Amúgy próbáltam én is megszeretni ezeket a formalizált ún. hagyományokat, amelyekről persze utóbb mindig kiderül, hogy kései konstrukciók, a parancsolás és engedelmesség sörben úszó játékait, egyszer még be is szálltam, tényleg, írtam egy értekezést a sörről, de aztán rájöttem lassan, hogy mégis az volt a jó, ahogy mi éreztünk annak idején, megvetve minden hivatalosságot, mert csak az informális a szép, és persze mi is berúgtunk, de barátok közt rúgtunk be Ivánnál, egy szebb világról álmodva, mert ami van, széthull darabokra.

2017. szeptember 28., csütörtök

Csattanó nincs

Egy időben fiatal történészként feljártam Horváth Mártonhoz, az egykori kommunista kultúrpolitikushoz. Öreg volt, beteg, és halni készült. Az volt a dolgom, hogy anyagot gyűjtsek készülő emlékezéseihez. Pontosabban, hogy utánanézzek néhány dolognak, ami érdekelte. Akkoriban ismerkedtem meg, futólag csak KM-mel, a gyönyörű legendával, aki fiatal volt, és szintén halni készült. Szóba került Horváth Márton, és ő is azt mondta, amit mindenki, hogy ez nagy lehetőség: kérdezzem. És hogy olvassam el a Holttengeri tekercseket. Mármint HM ilyen című könyvét. HM hamarosan meghalt, KM hasonlóképpen, a találkozókat nem használtam ki semmire, és a könyvet máig nem olvastam el. Ennek legmélyebb oka bizonyára a történelem iránti kíváncsiság bántó hiánya volt.

Hétköznapi dadaizmus

Hidegebb van, mint egy ötödikes. #hétköznapidadaizmus

Lakatlan kő

Amikor mondani kéne valamit, de nem tudod, hogy ordíts, legyints vagy okosan érvelj. Egyként értelmetlen. Inkább iszom egy sört. Hideg szél fújdogál.

Nincs zseb

Anyám egyszer azt mondta, már nem is tudom, mivel kapcsolatban, hogy a halotti ingen nincs zseb. Azt hiszem, ez volt anyám legbölcsebb mondása (eddig). És különben is a rozsda és a moly megemészt mindent.

Idézetekről

Ennek mindig bedőlök. Egy szép ismerősöm posztol egy bölcs gondolatot, jól van megfogalmazva, van eleje, vége, elájulok, hogy milyen okos. Azért rákeresek, és kiderül, hogy egy idézetgyűjteményből van. Különben ez arra is jó példa, mennyire nem mindegy, hogy kitől származik egy idézet.

A határon

"Tulajdonképpen nem hiányzott semmim, csak a régi rosszkedvem. De ez hiányzott. Sosem képzeltem volna, hogy erre is szüksége van az embernek. Hányszor néztem valaha, az ősidőkben, a gyakorlótér széléről vágyakozva Merényiéket, amint rúgták a labdát. Most én is velük rúgtam boldogan. Teljesült a vágyam, de ezzel el is pusztult, s vele együtt más is romlani kezdett. Arra vágytam most, hogy ne csak rúgjam a labdát, hanem kívülről is nézzem vágyakozva."

És megkaptam. És megint Tom Waits, és megint az alkohol és a versek, és köszönet mindazoknak, akik eszembe juttatják, hogy ez a világ élhetetlen. Enélkül nem lenne autentikus az élet. Vagy mi.

Szeretet és vezetéselmélet

Nyolc évig voltam egy egyetemi intézet igazgatója. Amikor úgy döntöttem, abbahagyom, az utódom számára egyetlen intelmet fogalmaztam meg: szeresse a beosztottait. Őszintén szólva azért mondtam éppen ezt, mert ettől féltem a leginkább, hogy majd nem lesz a munkájában szeretet. Tévedtem, és szégyellem is magam. De most is azt mondom: abban igazam volt, hogy a vezetéselmélet egy fontos apokrif tétele: a vezető első számú kötelessége a beosztottaival való szolidaritás. A szeretet.

2017. szeptember 27., szerda

A migráncs képe fedi el a migrációt

Az Orbán-kormány legnagyobb bűne kétségkívül az, hogy sikerrel terelte el a társadalom figyelmét a migrációs válságról. Azzal, hogy korunk alighanem legfontosabb globális méretű problémáját primitív, szotyolaköpködő hatalom- és gazdagságvágyának eszközévé tette, Orbán ellehetetlenítette a kérdésről folytatott racionális diskurzust. Ebbe a provincializmusba fogunk belehalni, és nem másba. "Jóskaság, Ferkóság, magyar felületesség."

2017. szeptember 25., hétfő

Tyrion Snow

I drink and I know nothing. (Tyrion Snow)

Az élet értelméről

Minden csak halálszelídítés. Minden.

2017. szeptember 24., vasárnap

Kiényezik

A Google Translate újabb nyelvújítása



2017. szeptember 23., szombat

Tornácos

A jó ár/érték arányú pálinkák közé -- az Óbester mellé -- fölvettem a Tornácos nevűt. (Tescóban van ilyen.)

2017. szeptember 22., péntek

Görög étrend

Ha hirtelen döntenem kellene, hogy milyen egyoldalú diétát bírnék a legtovább, most ezt mondanám: gomolya sajt, jó kenyér, vaj, paradicsom, olajbogyó, bor. Nyilván nem bírnám a végtelenségéig, de azért sokáig. (Mondom ezt azután, hogy horribilis indokolatlan mennyiségű rántott csirkecombfilét ettem meg ebédre és vacsorára.)

2017. szeptember 21., csütörtök

Hitler és a demokrácia

Hitler hatalomra jutása egy népszerű tantörténet a demokrácia ellentmondásairól. Csakhogy ezt a történetet gyakran egy durva csúsztatással mesélik. Hitler demokratikus körülmények között, választások útján került hatalomra, ez igaz, és nagyon fontos. Rávilágít arra, hogy a demokrácia védelemre szorul a felszámolását hirdető erőkkel szemben. Azt azonban nem mindig mesélik hozzá, hogy a kormány megalakítása után a náci párt gyakorlatilag azonnal alkotmányellenes puccsot hajtott végre. Ami azután történt, az már nem világítja meg a demokrácia semmilyen ellentmondását, mert annak a rendszernek neve totális diktatúra. És igazán nem meglepő, hogy demokratikus eszközökkel nem lehetett (volna) megdönteni. És erőszakos megdöntése után sem lehetett normál jogállami eszközökkel helyreállítani a demokráciát.

2017. szeptember 20., szerda

A rímek fontosságáról

Oké, a csillagos égbolt meg az erkölcsi törvény, ezek is teljesen rendben vannak, de nem szűnök meg csodálni a refrén rímelését a Gazdag fiú szerelmében.

2017. szeptember 16., szombat

Önarckép

Mindig legyen a hátizsákodban/táskádban

  • kés,
  • sörnyitó,
  • dugóhúzó,
  • kiskanál,
  • körömvágó olló,
  • szemöldökcsipesz,
  • nurofen,
  • horribilis, indokolatlan mennyiségű papírzsebkendő,
  • sebtapasz,
  • leukoplaszt,
  • usb-mikrousb kábel,
  • mobiltöltő,
  • power bank,
  • golyóstoll,
  • pen drive,
  • fülhallgató,
  • fogpiszkáló,
  • üres reklámszatyor.

A nadrágodnak mindig legyen négy zsebe.

  1. Telefon.
  2. Irattárca: igazolványok, bankkártyák, más kártyák, egyéb papírok, pen drive-ok (!), golyóstoll.
  3. Pénztárca.
  4. Kulcs, százasok, hogy ne kelljen keresni, ha adni akarsz a koldusnak.


A vodkakérdés

Eddig az identitásom része volt, hogy a vodkát nem szeretem. Mostanában kóstolgatom, és rájöttem, hogy nincs is ezzel baj. De. Minden vodka ennyire édes? Új életkorszakomban kétféle vodkát kóstoltam: Bols és Sobieski.

2017. szeptember 15., péntek

Kísérlet visszavonulásra

Úgy döntöttem, hogy amíg nem érzem úgy, hogy a szavaimat valódi politikai cselekvéssel támaszthatom alá, addig nem teszek közzé politikai véleményposztokat a Facebookon. Ennek így egyrészt semmi értelme, másrészt láthatóan senki nem ért egyet velem, szóval túlságosan könnyen lehet, hogy nincs is igazam. Szóljatok rám, ha eltérek ettől. :)

2017. szeptember 14., csütörtök

Öndefiníció

Ó Knausz Imre, te szerencsétlen, világtalan, tehetetlen balfácán ember!

Kőszúnyog

Minden fadóban azt éneklik, hogy "kőszúnyog". :o

2017. szeptember 12., kedd

Fantomszagok újra

Megkezdődött kórházi évad, láttam egy csúnya sebet, éreztem a szagát, és nem volt ezzel semmi baj. Aztán reggeliztem az egyetemi büfében, melegszenyát, és a végén olyan rothadás szaga volt, sőt a nyelvemen, a torkomban is ezt a szagot éreztem, fotorealisztikusan (szineztézia). Talán attól, ahogy a cuccos kinézett a szendvics tetején. Mindenesetre ott kellett hagyni a végét. Őrület.

Szakrális

Ha egy vonaton utazó társaság beszélgetéséből ilyen szavak jönnek ki, hogy szakrális, kibiztosítom a dugóhúzóm.

Emlékezés a régi szép időkre

"Kemény világ volt a sereg, de fegyelmet és tisztességet tanultuk. Nem ijedtünk meg különben a civilektől sem. Megvertük őket, hogy behugyoztak. Ha pofáztak."

2017. szeptember 10., vasárnap

Az emlékezetről

Mélyen meg tudom érteni azt a régi esszéistát (már nem emlékszem, ki volt), akinek nemcsak azt kellett felírnia, hogy mit olvasott már el, hanem azt is, hogy mit írt meg, különben képes volt újra megírni. Ma a könyvszekrényemben észrevettem egy verseskötetet, és meglepődtem, hogy ott van, mert a költőnő neve egészen ismeretlenül hangzott. Belenéztem, a versek nagyon is vonzóak, de teljesen ismeretlenek. Meg kellett nézni a Molyon, hogy olvastam-e a kötetet. Olvastam. Megvan annak a komoly pszichológiai oka, hogy nem nagyon hiszek a maradandóságban.

Egészségügy

"Fejvesztések előtt a XXX Kórház" ??? (Fejlesztések...)

2017. szeptember 8., péntek

Az én politikai utópiám

Néhány napja István Nahalka közzétett egy jegyzetet az ő politikai utópiájáról. Nem lájkoltam és nem osztottam meg, mert egyáltalán nem értek vele egyet, de szeretném ebben a jegyzetben az ő gondolatait is egy megosztással népszerűsíteni, miközben kifejtem, hogy én hogy látom a dolgokat. Az alábbi írás tehát nem Nahalka jegyzetére reagál, de azzzal talán párhuzamba állítható.

Az én politikai utópiám első pontja, hogy el kell engedni a 18-as választásokat. Az már a kutyáké. Ráadásul nemcsak az a baj, hogy szerintem a szavazófülkékben nem lehet legyőzni a Fideszt, hanem azt is gondolom, hogy ha mégis sikerülne, akkor is fennmaradna mindaz, ami idevezetett. Nem azt mondom, hogy a demokratikus ellenzék ugyanaz a kategória, mint a Fidesz (természetesen nem az), hanem azt, hogy pillanatnyi állapotát és tömegtámogatottságát tekintve nem lenne képes többre, mint (legeslegjobb esetben) visszatérni a 2010 előtti helyzethez, amelyből nyilván nem ok nélkül fejlődött ki a NER.

Ezért aztán azt is gondolom, hogy a választási kampány tervezgetése, az arra való készülődés, a miniszerelnök-jelöltek méricskélése implicit módon egy régi, rossz paradigma elfogadását is jelenti azon túl, hogy elsősorban persze annak föl nem ismerése tükröződik benne, hogy a demokrácia – remélhetőleg átmenetileg – elbukott, szabad választások nincsenek, és pillanatnyilag nincs esély arra, hogy azokat ellenzéki pártok nyerjék meg. Ezt szerintem tudják a pártok is, és valószínűleg sokkal fontosabb nekik, hogy néhány képviselővel bent legyenek a parlamentben, mint hogy valódi változást indítsanak el. Ebből viszont szerintem az következik, hogy minden perc, amit egy politikai erő a választási kampányra fordít, időt és energiát vesz el a komoly politikai munkától. Arról nem is beszélve, hogy folyamatos hitelvesztéssel is jár.

Mit értek komoly politikai munkán? Ehhez még előbb arról kell beszélni, hogy hol látom a fő problémát. Röviden (közhelyet fogok mondani, de komolyan kéne venni): a demokratikus politikai kultúra hiányában. Az alapképlet a következő:

NER = politikai fásultság + kormányzati médiamonopólium.

Az a politikai mozgalom fog tudni változtatni a mostani nyomorúságon, amely ennek a két bilincsnek a megtörését állítja stratégiájának a középpontjába. Természetesen lehet, hogy ez nem lehetséges. Ezért mondom, hogy utópiát fogalmazok meg. De végiggondolni talán nem árt.

A fő feladat szerintem egy alternatív nyilvánosság megteremtése, azaz két fontos üzenetet eljuttatni minél szélesebb tömegekhez: 1. a NER nyelvezete, világlátása, ellenségképe, bürokratizmusa nem mi vagyunk, nem ez a norma (hanem ahogy szegény Loránd Ferenc szokta volt mondani: az abnorma), vagyis hogy NEM LESZÜNK TÖRÖKKÉ; 2. azért, hogy mi lesz ebben az országban, mindannyian felelősek vagyunk.

Hogy ezt hogy kell csinálni, én nem tudom. Egy alapelvet tudok most megfogalmazni, amely eléggé szembe megy azzal, amit általában a barátaim vallanak. MINDENT NYÍLTAN ÁT KELL POLITIZÁLNI! Pl. sok olyan szórakoztató tömegrendezvényre van szükség, amely világosan (azt mondanám: brutálisan) politizál. Továbbá minden konkrét érdekvédelmi megnyilvánulásnak arról is kell szólnia, hogy a bajok a NER lényegéből következnek, és annak felszámolása nélkül nem lehet előrelépni. Sok olyan hiteles emberre lenne szükség, akik nem vállalják a kormányzattal való együttműködést.

Kell egy párt. De a párt nem úgy lesz, tizenöt (vagy mittudomén, hány) ember bejegyezteti magát. A hiteles párt a politikai mozgalom terméke.

Legyen hozzá zene is!

2017. szeptember 6., szerda

Főkönnynyelő

Ezt a szót álmodtam: főkönnynyelő.

2017. szeptember 5., kedd

Kicsavarodva

Soha nem értettem (igaz, nagyon nem is törekedtem megérteni) a biliárdozók kicsavarodott pózait. Nos, a lábkörömvágás mint élethelyzet sok mindent megmagyaráz.

Kereskedelmi célú ima

"To use this video in a commercial prayer or in broadcasts, please email..." ??? Ja, player.

Névnap

Ma Viktor és Lőrinc napja van. Isten éltesse őket! ("Minden a Sorsé, szeressétek, Őt is...")

2017. szeptember 4., hétfő

Nem készültem

"És felkészültél a hüvelyből?" – kérdezte álmomban L, a kolléganőm. Este 10 óra után történt ez, éppen befejeztük a filmet a tévéző házban, és egy nagy csapattal mentünk vissza (hová?), én pedig egy hosszú sms-t fogalmaztam L-nek, valamiért ezt (hogy vége a filmnek) el kellett mondani neki. Akkor láttam meg, hogy ő is ott van a tömegben. "Á, szia, akkor nem küldöm el az sms-t" – mondtam. "És felkészültél a hüvelyből?" – kérdezte mosolyogva. De mért kellett volna? Tegnap írtam kisdolgozatot bioszból, teljesen valószínűtlen, hogy ma meg feleltessen. "De nem úgy van – mondta erre L –, mert azt mondta a tanárnő a dolgozat után, hogy maradj a helyeden. És ez mi mást jelenthet, mint hogy másnap folytatod?" Úristen, tényleg, de egyáltalán nem készültem a hüvelyből. Persze tudok róla ezt-azt – futott át a fejemen –, de az ilyen gyakorlatias tudás nem szokott elég lenni a dolgozathoz. "Van benne felhám" – ez jutott eszembe hirtelen. Csak erre emlékeztem az órából, mert ez meglepett. De mi a fene az a felhám?

2017. szeptember 3., vasárnap

Csupa Brueghel-kép

SZÁ mondta nekem, amikor még fiatal voltam: nézzem csak meg az embereket, ahogy jönnek szembe a mozgólépcsőn. Csupa Brueghel-kép. Azt hiszem, ezzel azt akarta mondani, hogy ő nem gyönyörködik az emberben. SZÁ holokauszt-túlélő volt. Neki szabad volt ilyeneket mondani.

Jim, a bendzsós Don Juan

Ismeri valaki az alábbi jelentős dalt? Én általános iskolás koromban tanultam, és konkrétan tudom, hogy a Szabadság-hegyi Állami Gyermekszanatóriumban (ma nyilván más a neve), amelynek vendégszeretetét hosszú ideig élveztem.

Volt egyszer egy vidám fiú,
úgy hívták, hogy Jim.
Egész nap csak lovagolt
és kortyolta a gint.
Övé volt a prérin
a legszebb farmerlány,
mindenkit meghódított
ez a bendzsós Don Juan.

Refrén:
Ó Vadnyugat, ó Vadnyugat,
te vadregényes táj!
Ó Vadnyugat, ó Vadnyugat,
hol a bendzsók dala száll!

Egyszer elindult Jim
a Kék Hegyek közé,
felcsatolta két jó coltját
a dereka köré.
Énekétől visszhangoztak
a völgyek és hegyek,
hullottak a banditák,
mint ősszel a legyek.

Sajnos csak eddig tudom, de remélem, Jim épségben visszatért. A Don Juant nem értettem, helyette valami halandzsát énekeltem, de már nem emlékszem, mit.

Mérleg

Fiatalok, ne hallgassatok azokra, akik szerint a teniszkönyök jó dolog! Sokkal több a hátránya, mint az előnye. Pl. takarításkor.

A kalapács és a szög

"Akinek csak egy kalapácsa van, az mindent szögnek néz." Nem, ennyire hülyék nem vagyunk. Inkább így mondanám: ha csak egy kalapácsunk van, látásunk bináris. Minden dolog vagy szög, vagy más. Az utóbbi esetben aktiválódik a Más Valaki Problémája Pajzs.

2017. szeptember 2., szombat

Választások előtt

Az ellenzéki pártok szorgalmas készülődése a választásokra jobban bebetonozza a Fidesz hatalmát, mint ha nem csinálnának semmit.

2017. szeptember 1., péntek

Már Kossuth is?

Kossuth műveiben egyszer csak ezt olvasom: "Félreolvasások Angliában". Újra nézem, megint ezt látom. Harmadszor nézem: "Felolvasások..."