2017. június 29., csütörtök

Célokról

– És mi a célod azzal, hogy masszázst tanulsz?
– Nekem nincsenek céljaim. Csak úgy vagyok.

2017. június 27., kedd

Magyar történelmi kronológia

2017 júniusa. Az első ún. diszkriminációs törvény elfogadása. Ekkor még Orbán Viktor volt a miniszterelnök.

2017. június 25., vasárnap

Elégia

Ma a 16-os buszon utaztam. Isten bűnömül ne rója föl, de nagyon idegenül éreztem magam. Erős vágyakozás fogott el a 99-es meghitt otthonossága iránt. Nincs ebben a posztban eszmei mondanivaló, csak egy tapasztalás leírása. #magaddaliscsakittbírhatszólélek #legendary99

Empowerment

Az empowerment jelentése szerintem valami ilyesmi: információval, képességekkel és jogkörökkel felruházni valakit, ezzel növelve a hatékonyságát. Na most hovatovább tarthatatlan, hogy képtelenek vagyunk ezt magyarul normálisan mondani. Felőlem persze maradhatna angolul is, de ez pont olyan szó, amely szerintem az életben nem fog a magyar nyelvbe szervesülni. Szóval találjunk már ki valami jó kifejezést! (Tudom, most jönnek a vicces kommentek. Nem fogok morogni miattuk, de azért tudjatok róla, hogy ez csak udvariasság, mert alapvetően tényleg komoly megoldásra volna szükség.) Köszönettel – Kazinczy Imre

2017. június 23., péntek

Keresztény-nemzeti-konzervatív-polgári-e vagy?

Valaki nemrég megint föltette a kérdést: "Ezek keresztények?" Mit lehet erre mondani? Hiszen tudjuk rég, hogy nem azok. Méray után szabadon: nem keresztények, mert nem ismernek irgalmat, nem nemzetiek, mert kirekesztik a nemzetből a szegényeket és a másként gondolkodókat, nem konzervatívok, mert mindent gátlástalanul felforgatnak, a polgársághoz meg végképp semmi közük nincs, hiszen mentalitásuk a csőcselék mentalitása.

2017. június 21., szerda

A hűtőlámpa misztériuma

Délben

Adott egy Candy típusú hűtőszekrény, amelynek a lámpája elkezdett veszettül villogni. Gondolom, érintkezési probléma, meg kéne nézni közelebbről. De sehogy se tudom, hogy kell levenni a lámpa burkolatát. A kézikönyv azt mondja: "Nyomja meg a lámpaburkolat oldalain levő füleket, és vegye le a burkolatot!" Persze kép nélkül. Na most semmi fül nincs a burkolaton. És persze nyomogattam már minden oldalról.

Este

Oké, ezen a ponton véget ért hűtőgép-szerelői pályafutásom. Köszönöm szépen a mindenkinek a segítséget, különösen Timea Borbála T. Vágónak, aki tényleg hathatósan segített abban, hogy szembesüljek a természetfelettivel. Akit érdekel, annak leírom, hogy mit tapasztaltam.
  1. A műanyag fedőt valóban egy csillagfejű csavar rögzítette egy teljesen láthatatlan és alig hozzáférhető helyen. (Kézikönyv: nyomja össze a füleket, stb. Szó nincs csavarról.)
  2. Ennek kicsavarása után még le kellett pattintani a szabályozógomb kupakját. (Mondanom se kell, hogy a kézikönyv erről sem ír semmit.)
  3. Ezután némi ügyeskedéssel le lehetett szedni a borítót, és tadamm: semmi olyasmi nincs belül, ami izzóra vagy izzó foglalatára emlékeztetne. (Kézikönyv: az izzó cseréléséhez ezt és ezt...)
  4. Mi az ördög világít itt? Jó, tudom, hogy a technika csodákra képes, de én személy szerint ilyet még nem láttam. Bekapcsoltam a gépet így szétszedett állapotban, de nem világított semmi.
  5. Hát jó, akkor visszaszerelem. Nem volt könnyű azt a rohadt csavart a helyére illeszteni, de végül sikerült.
  6. A helyzet most: a lámpa (?) nem világít. Ez nem jó, de sokkal jobb, mint a kiinduló helyzet, amikor villogott, mint az állat.
  7. Ne írjátok azt, hogy kiesett a körte, mert egyrészt nem esett ki semmi, másrészt foglalatnak sincs nyoma. De ha valaki tudja, hogy mitől világít egy nyomtatott áramkör (mert az volt benne), azt megköszönöm.


Az ún. széthúzásról

Van ez a narratíva, hogy a magyar közvélemény szekértáborokra oszlik, ezek folyton egymás ellen harcolnak, de a nemesebb ügyek mentesek kellene, hogy legyenek ettől az ún. pártpolitikai megosztottságtól. Na most ez a szöveg egy diktatúrában nemcsak hamis, hanem egyenesen hazug. És Lackfi is ezt a hazug narratívát darálja A széthúzás himnusza című elszomorítóan gyengén sikerült versében.

2017. június 20., kedd

A ferencesek a Marsról jöttek

Nyolcszáz éve érkeztek az első ferencesek a Földre. (A Szentföldre.) #félreolvasás #aferencesekamarsróljöttekajezsuitákajupiterről

Vegyük-e komolyan?

P már tudta, hogy halálos beteg, amikor ezt elmesélte. A sokadik értettségi találkozón megjelent a nagyon öreg tanár is, és kifejtette, hogy mi a hosszú élet titka: semmit nem szabad komolyan venni. P-t ez felháborította, minden ízében tiltakozott. Ő inkább ezt akarja örökül hagyni: igenis komolyan kell venni az életet, ő mindig komolyan is vette. Sokat gondolkodtam ezen. Én soha nem voltam cinikus, most mégis azt mondom: lehet, hogy az öreg tanár egy ellenszenves alak volt, de ezt talán jól látta. Ha elengedjük azt a görcsös eszmét, hogy minden rajtunk múlik, talán boldogabbak lehetünk. És ez nemcsak nekünk jó, hanem a környezetünknek is. Ami nem azt jelenti, hogy leszarjuk. Csak azt, hogy a lényegre figyelünk.

Öregszünk

Velem szemben a vonaton a tudományos celeb utazik. Azt hiszem. Már nem könnyen ismerem föl, annyira öreg. Pedig fiatal korában fiatal volt.

2017. június 19., hétfő

Mi lehet a zsebemben?

Egy napja mindenütt kellemetlenül erős illatosítószagot érzek. Kifejezetten irritál. Remélem, nem fogok úgy járni, mint Kosztolányi egy korai novellájának hőse, akit egy borzasztó szag kínzott, már mindent megpróbált, orvosok is vizsgálták, aztán a zakó zsebéből előkerült a rothadó sajt.

Valami német nevű betegség

-- Valamit akartam tőled, csak elfelejtettem, hogy mit.
-- Én tudom, hogy mit akarok tőled.
-- Na?
-- Hogy menjünk el az IKEA-ba.
-- Oké, oda én is el akarok menni... csak elfelejtettem, hogy miért.
#beszélgetéseink #valaminémetnevűbetegség

Mentőkérdés

-- Hogyan jellemeznéd Nora és Torvald kapcsolatát?
-- Hát szerintem jó volt. Persze, mint minden házasságban, itt is lehettek konfliktusok.
#mentőkérdés

Veterán lettem

Érettségin ülni, mondjuk, sok szempontból elég érdekes élmény. De nekem mint egykori történelemtanárnak most mégis az volt a legmegrázóbb, hogy vizsgatétel a rendszerváltás. És nem azért, mert történelemként kezeljük, hanem mert valóban az. Amikor én érettségiztem, ugyanilyen távolságban volt tőlem egy másik rendszerváltás, tananyag volt, és eszembe se jutott, hogy az nem történelem. És most a (nem is olyan vészesen) ifjú korom: érettségi tétel. Basszus, a kérdező tanárok is max. gyerekek voltak akkor. Őrület!

2017. június 17., szombat

Az iskola mint lőtér

Motorról hátrafelé lövés nem lesz? Jó, csak kérdeztem.

Minden csütör- és vasárnap

szélső- és baloldaliak (Forrás: https://444.hu/2017/06/17/amikor-a-jegyzokonyvvezeto-kenytelen-jelezni-mekkora-baromsag-hangzott-el-a-parlamentben)

2017. június 16., péntek

Kórházkultúra

A mai délutánomat egy kórházban töltöttem kísérőként. Hát maradjunk annyiban, hogy a mai naptól még jobban becsülöm azt, amit a miskolci hospice-ban hetenként tapasztalok. És nem a speciális tevékenységi kör miatt, és még csak nem is (kizárólag) az emberi minőség miatt. Hanem valami olyasmi miatt, amit szellemiségnek vagy egyszerűen kultúrának nevezhetünk. A kimondott és ki nem mondott szabályok összessége miatt. A legalább részben ott tanult, de a lelkekbe mélyen bevésődött természetes elv miatt, hogy ti. a beteg egy ember. És ez azért megteremthető lenne más osztályokon is (és sok helyen bizonyára létre is jön).

Hogy élhetőbb legyen

J ment el mellettem tegnap a metró peronján, de nem vett észre. Az első reakcióm az volt, hogy hála Istennek. Mert az is kínos, ha csak köszönök neki, és továbbmegyek. De az még kínosabb, ha megállunk, és nem tudunk egymásnak semmit mondani. Nemigen beszéltünk mi egymással akkor sem, amikor gyakrabban futottunk össze. Aztán viszont arra gondoltam, hogy talán mégis jó lett volna megállni, egy percre csak. Talán elmondtam volna, mennyire tisztelem. Hogy gratulálok. ("What for? Your work" – mondta Rick Victor Laszlónak.) Vagy inkább azt, hogy büszke vagyok rá, igen, és hogy kitartást kívánok neki ebben a nehéz helyzetben. Talán néha egyszerűen ennyi kell, hogy élhetőbb legyen a világ.

2017. június 15., csütörtök

Lőtér

Kellett lőni az előző totális rendszerben is. Egyszer én is lőttem, hasra kellett feküdni hozzá. Így most meg tudom védeni a hazámat. Vagy a házamat. Vagy nem tudom.

2017. június 13., kedd

Szájliszt

Szájliszt. Na, az ronda betegség lehet. #félreolvasás

2017. június 12., hétfő

Mindegy

Talán azért nem teljesen mindegy. De meg lehet békélni vele. -- Vagy fordítva. Nem lehet megbékélni vele, de mindegy.

A világ elviselhetetlen valószínűtlensége

Azt mondja egy beteg, hogy kapcsoljuk be a tévét, megnézné a Híradót az M1-en. És én is nézem, és nem hiszem el, amit látok. Vannak dolgok, amik nem léteznek. Például a Híradó az M1-en.

Mit tettem a szeretet ellen?

Egy gondolat, amit elhoztam magammal tegnap estéről. Perintfalvi Rita beszélt valakiről, nem jegyeztem meg, kiről. Az illető minden este megkérdezi magától: mit tettem ma a szeretet ellen? És akkor azt másnap már nem teszi. Ez jó.

Félregondolás

tanulmányi kiábrándulás

2017. június 11., vasárnap

Lehet egy nemmel kevesebb?

Valahogy már kezdő tanárként, mintegy ösztönösen úgy voltam vele, hogy a tanuló bármilyen hülyeséget mondott, hajlamos voltam helyeselni. Majdnem úgy, mint a viccben: "ez így nem jó, de értem a logikádat". Nálam inkább fordítva: "értem a logikádat, majdnem igazad is van, de azért nem egészen". Persze nem volt ez teljesen rendben, mert nyilván néha valódi hülyeségek hangzanak el, meg egy csomó más ügyetlenséget is elkövettem, de magára az attitűdre mégis büszke vagyok. Mert ritka a teljes tévedés, gyakoribb a tévedésbe csomagolt igazság, amelyet pontosítani, kiegészíteni, átalakítani kell. Amihez meg az kell, hogy odafigyeljünk a másikra. Később szegény Szendrei Juli mondta -- már nem pedagógiai elvként, inkább a vitakultúra fontos elemeként és nem nekem, de most nem szerkesztem ki, hogy kinek :) --, hogy rossz szokás nemmel kezdeni a választ. Biztos, hogy tagadni akarjuk azt, amit a másik mond? Nála amúgy ez az ügy némi nemi színezetet is kapott: férfiszokás, úgymond, mindjárt a konfliktust keresni.

2017. június 10., szombat

Bóbita

Fura egy nap volt, sokat kalandoztam két városban, sok frusztráció ért, és több jó dolog is, de mind közül a legsokkolóbb mégis az a kora reggeli megvilágosodás volt, hogy a Bóbita (A tündér) hexameterekben van írva. És még csak nem is egyedül jöttem rá.

2017. június 9., péntek

A tekhné és a tehenek

Leírom: "a tekhnének". Mire a helyesírás-ellenőrző azt mondja: tehénnek, teknőnek, tehenének. És ilyenkor mindig elszégyellem magam, hogy ilyen hülyeségekkel foglalkozom ahelyett, hogy tehenekről és teknőkről írnék, ahogy kell.

Mossa, mossa

Kellett nekem poszttechnologikus (ezt a szót most találtam ki) apokalipszisről vizionálni. A mosógép bemondta az unalmast, lehetett kézzel öblíteni, ruhát kicsavarni.

2017. június 8., csütörtök

Iskolai sál

Szerintem ebben az elszegényedő országban, ebben az ordító egyenlőtlenségektől szabdalt, perifériára sodródó országban a középiskolák első számú gondja kéne, hogy legyen az, hogyan tudnák csökkenteni a beiskolázással és egyáltalán az iskoláztatással járó terheket. És akkor: iskolai sál. Hol vagy, Iván, te tudtál az ilyesmin úgy igazán kiakadni. Iskolai sál, bazmeg, oké, nem olyan nagy pénz, de az alapítvány támogatásán meg a fölösleges tankönyveken meg a mittudoménmin felül még ez is. Hogy mégis milyen iskola az ilyen? Hogy gondolkoznak ott a pedagógusok, milyen értékrendet közvetítenek? Hogy nem az a gondjuk, mit lehetne lehúzni a listáról...

2017. június 7., szerda

Hogyan készüljünk?

Lehet, hogy kötelezővé kéne tenni a Morse-ábécé tanulását. Szükség lehet rá például a diktatúra börtönében. Tudom, hogy kínjukban ott kitalálnak a rabok mindenféle jelrendszert, de mennyivel könnyebb lenne, ha már mindenki ismerné az alapokat! Meg a falakon kívül is, ki tudja, mikor lesz rá szükség, ha már nem lesz telefon meg áram. És kéne tanítani mindenféle túlélési technikákat, mint tűzgyújtás és hasonlók. De mind közül a legfontosabb a kommunikáció.

2017. június 4., vasárnap

A nemzeti összetartozás napja

A mindenkori hatalommal szembeni ellenállás mindig a társainkkal szembeni bizalmon, a közösségen alapul. Ha azt feltételezzük a másikról, hogy biztos behódol, és úgy fog viselkedni, ahogy elvárják tőle, akkor egyedül érezzük magunkat, és mi is behódolunk. És persze igazolást is nyer a feltételezésünk, mert a másik is így gondolkodik. Ha viszont bízunk egymásban, akkor a hatalom szavára összenézünk: "Ez hülyének néz minket?" Így működik ez kicsiben és nagyban is. "Nagyban", országos szinten a közös cselekvésre képes közösség neve: nemzet. Ami pedig a bizalmat létrehozza és életben tartja: az a társadalmi önszerveződés, az ún. civil szervezetek. Ez az én ünnepi posztom a nemzeti összetartozás napján.

2017. június 2., péntek

A politikai mezőben

Az mekkora már, amikor egy politikus negatív értelemben használja a politika szót. A saját maguktól is nyilvánosan hányó politikusok országa vagyunk.

A szerkesztés történetéből

Egy barátom mesélte élete első tudományos publikációjáról. Még az ántivilágban, persze. Egy olyan folyóiratban jelent meg az írás, amelynek szerkesztőségében minden cikket többen és nagyon szigorúan olvastak el, és a korrektúrát persze ő is. És amikor ránéz a megjelent cikkre, az első dolog, amin megakad a szeme, az 1. számú lábjegyzet, melynek szövege ennyi: Uo.