2017. június 21., szerda

A hűtőlámpa misztériuma

Délben

Adott egy Candy típusú hűtőszekrény, amelynek a lámpája elkezdett veszettül villogni. Gondolom, érintkezési probléma, meg kéne nézni közelebbről. De sehogy se tudom, hogy kell levenni a lámpa burkolatát. A kézikönyv azt mondja: "Nyomja meg a lámpaburkolat oldalain levő füleket, és vegye le a burkolatot!" Persze kép nélkül. Na most semmi fül nincs a burkolaton. És persze nyomogattam már minden oldalról.

Este

Oké, ezen a ponton véget ért hűtőgép-szerelői pályafutásom. Köszönöm szépen a mindenkinek a segítséget, különösen Timea Borbála T. Vágónak, aki tényleg hathatósan segített abban, hogy szembesüljek a természetfelettivel. Akit érdekel, annak leírom, hogy mit tapasztaltam.
  1. A műanyag fedőt valóban egy csillagfejű csavar rögzítette egy teljesen láthatatlan és alig hozzáférhető helyen. (Kézikönyv: nyomja össze a füleket, stb. Szó nincs csavarról.)
  2. Ennek kicsavarása után még le kellett pattintani a szabályozógomb kupakját. (Mondanom se kell, hogy a kézikönyv erről sem ír semmit.)
  3. Ezután némi ügyeskedéssel le lehetett szedni a borítót, és tadamm: semmi olyasmi nincs belül, ami izzóra vagy izzó foglalatára emlékeztetne. (Kézikönyv: az izzó cseréléséhez ezt és ezt...)
  4. Mi az ördög világít itt? Jó, tudom, hogy a technika csodákra képes, de én személy szerint ilyet még nem láttam. Bekapcsoltam a gépet így szétszedett állapotban, de nem világított semmi.
  5. Hát jó, akkor visszaszerelem. Nem volt könnyű azt a rohadt csavart a helyére illeszteni, de végül sikerült.
  6. A helyzet most: a lámpa (?) nem világít. Ez nem jó, de sokkal jobb, mint a kiinduló helyzet, amikor villogott, mint az állat.
  7. Ne írjátok azt, hogy kiesett a körte, mert egyrészt nem esett ki semmi, másrészt foglalatnak sincs nyoma. De ha valaki tudja, hogy mitől világít egy nyomtatott áramkör (mert az volt benne), azt megköszönöm.


Az ún. széthúzásról

Van ez a narratíva, hogy a magyar közvélemény szekértáborokra oszlik, ezek folyton egymás ellen harcolnak, de a nemesebb ügyek mentesek kellene, hogy legyenek ettől az ún. pártpolitikai megosztottságtól. Na most ez a szöveg egy diktatúrában nemcsak hamis, hanem egyenesen hazug. És Lackfi is ezt a hazug narratívát darálja A széthúzás himnusza című elszomorítóan gyengén sikerült versében.

2017. június 20., kedd

A ferencesek a Marsról jöttek

Nyolcszáz éve érkeztek az első ferencesek a Földre. (A Szentföldre.) #félreolvasás #aferencesekamarsróljöttekajezsuitákajupiterről

Vegyük-e komolyan?

P már tudta, hogy halálos beteg, amikor ezt elmesélte. A sokadik értettségi találkozón megjelent a nagyon öreg tanár is, és kifejtette, hogy mi a hosszú élet titka: semmit nem szabad komolyan venni. P-t ez felháborította, minden ízében tiltakozott. Ő inkább ezt akarja örökül hagyni: igenis komolyan kell venni az életet, ő mindig komolyan is vette. Sokat gondolkodtam ezen. Én soha nem voltam cinikus, most mégis azt mondom: lehet, hogy az öreg tanár egy ellenszenves alak volt, de ezt talán jól látta. Ha elengedjük azt a görcsös eszmét, hogy minden rajtunk múlik, talán boldogabbak lehetünk. És ez nemcsak nekünk jó, hanem a környezetünknek is. Ami nem azt jelenti, hogy leszarjuk. Csak azt, hogy a lényegre figyelünk.

Öregszünk

Velem szemben a vonaton a tudományos celeb utazik. Azt hiszem. Már nem könnyen ismerem föl, annyira öreg. Pedig fiatal korában fiatal volt.

2017. június 19., hétfő

Mi lehet a zsebemben?

Egy napja mindenütt kellemetlenül erős illatosítószagot érzek. Kifejezetten irritál. Remélem, nem fogok úgy járni, mint Kosztolányi egy korai novellájának hőse, akit egy borzasztó szag kínzott, már mindent megpróbált, orvosok is vizsgálták, aztán a zakó zsebéből előkerült a rothadó sajt.

Valami német nevű betegség

-- Valamit akartam tőled, csak elfelejtettem, hogy mit.
-- Én tudom, hogy mit akarok tőled.
-- Na?
-- Hogy menjünk el az IKEA-ba.
-- Oké, oda én is el akarok menni... csak elfelejtettem, hogy miért.
#beszélgetéseink #valaminémetnevűbetegség

Mentőkérdés

-- Hogyan jellemeznéd Nora és Torvald kapcsolatát?
-- Hát szerintem jó volt. Persze, mint minden házasságban, itt is lehettek konfliktusok.
#mentőkérdés

Veterán lettem

Érettségin ülni, mondjuk, sok szempontból elég érdekes élmény. De nekem mint egykori történelemtanárnak most mégis az volt a legmegrázóbb, hogy vizsgatétel a rendszerváltás. És nem azért, mert történelemként kezeljük, hanem mert valóban az. Amikor én érettségiztem, ugyanilyen távolságban volt tőlem egy másik rendszerváltás, tananyag volt, és eszembe se jutott, hogy az nem történelem. És most a (nem is olyan vészesen) ifjú korom: érettségi tétel. Basszus, a kérdező tanárok is max. gyerekek voltak akkor. Őrület!

2017. június 17., szombat

Az iskola mint lőtér

Motorról hátrafelé lövés nem lesz? Jó, csak kérdeztem.

Minden csütör- és vasárnap

szélső- és baloldaliak (Forrás: https://444.hu/2017/06/17/amikor-a-jegyzokonyvvezeto-kenytelen-jelezni-mekkora-baromsag-hangzott-el-a-parlamentben)

2017. június 16., péntek

Kórházkultúra

A mai délutánomat egy kórházban töltöttem kísérőként. Hát maradjunk annyiban, hogy a mai naptól még jobban becsülöm azt, amit a miskolci hospice-ban hetenként tapasztalok. És nem a speciális tevékenységi kör miatt, és még csak nem is (kizárólag) az emberi minőség miatt. Hanem valami olyasmi miatt, amit szellemiségnek vagy egyszerűen kultúrának nevezhetünk. A kimondott és ki nem mondott szabályok összessége miatt. A legalább részben ott tanult, de a lelkekbe mélyen bevésődött természetes elv miatt, hogy ti. a beteg egy ember. És ez azért megteremthető lenne más osztályokon is (és sok helyen bizonyára létre is jön).

Hogy élhetőbb legyen

J ment el mellettem tegnap a metró peronján, de nem vett észre. Az első reakcióm az volt, hogy hála Istennek. Mert az is kínos, ha csak köszönök neki, és továbbmegyek. De az még kínosabb, ha megállunk, és nem tudunk egymásnak semmit mondani. Nemigen beszéltünk mi egymással akkor sem, amikor gyakrabban futottunk össze. Aztán viszont arra gondoltam, hogy talán mégis jó lett volna megállni, egy percre csak. Talán elmondtam volna, mennyire tisztelem. Hogy gratulálok. ("What for? Your work" – mondta Rick Victor Laszlónak.) Vagy inkább azt, hogy büszke vagyok rá, igen, és hogy kitartást kívánok neki ebben a nehéz helyzetben. Talán néha egyszerűen ennyi kell, hogy élhetőbb legyen a világ.

2017. június 15., csütörtök

Lőtér

Kellett lőni az előző totális rendszerben is. Egyszer én is lőttem, hasra kellett feküdni hozzá. Így most meg tudom védeni a hazámat. Vagy a házamat. Vagy nem tudom.

2017. június 13., kedd

Szájliszt

Szájliszt. Na, az ronda betegség lehet. #félreolvasás

2017. június 12., hétfő

Mindegy

Talán azért nem teljesen mindegy. De meg lehet békélni vele. -- Vagy fordítva. Nem lehet megbékélni vele, de mindegy.

A világ elviselhetetlen valószínűtlensége

Azt mondja egy beteg, hogy kapcsoljuk be a tévét, megnézné a Híradót az M1-en. És én is nézem, és nem hiszem el, amit látok. Vannak dolgok, amik nem léteznek. Például a Híradó az M1-en.

Mit tettem a szeretet ellen?

Egy gondolat, amit elhoztam magammal tegnap estéről. Perintfalvi Rita beszélt valakiről, nem jegyeztem meg, kiről. Az illető minden este megkérdezi magától: mit tettem ma a szeretet ellen? És akkor azt másnap már nem teszi. Ez jó.

Félregondolás

tanulmányi kiábrándulás

2017. június 11., vasárnap

Lehet egy nemmel kevesebb?

Valahogy már kezdő tanárként, mintegy ösztönösen úgy voltam vele, hogy a tanuló bármilyen hülyeséget mondott, hajlamos voltam helyeselni. Majdnem úgy, mint a viccben: "ez így nem jó, de értem a logikádat". Nálam inkább fordítva: "értem a logikádat, majdnem igazad is van, de azért nem egészen". Persze nem volt ez teljesen rendben, mert nyilván néha valódi hülyeségek hangzanak el, meg egy csomó más ügyetlenséget is elkövettem, de magára az attitűdre mégis büszke vagyok. Mert ritka a teljes tévedés, gyakoribb a tévedésbe csomagolt igazság, amelyet pontosítani, kiegészíteni, átalakítani kell. Amihez meg az kell, hogy odafigyeljünk a másikra. Később szegény Szendrei Juli mondta -- már nem pedagógiai elvként, inkább a vitakultúra fontos elemeként és nem nekem, de most nem szerkesztem ki, hogy kinek :) --, hogy rossz szokás nemmel kezdeni a választ. Biztos, hogy tagadni akarjuk azt, amit a másik mond? Nála amúgy ez az ügy némi nemi színezetet is kapott: férfiszokás, úgymond, mindjárt a konfliktust keresni.

2017. június 10., szombat

Bóbita

Fura egy nap volt, sokat kalandoztam két városban, sok frusztráció ért, és több jó dolog is, de mind közül a legsokkolóbb mégis az a kora reggeli megvilágosodás volt, hogy a Bóbita (A tündér) hexameterekben van írva. És még csak nem is egyedül jöttem rá.

2017. június 9., péntek

A tekhné és a tehenek

Leírom: "a tekhnének". Mire a helyesírás-ellenőrző azt mondja: tehénnek, teknőnek, tehenének. És ilyenkor mindig elszégyellem magam, hogy ilyen hülyeségekkel foglalkozom ahelyett, hogy tehenekről és teknőkről írnék, ahogy kell.

Mossa, mossa

Kellett nekem poszttechnologikus (ezt a szót most találtam ki) apokalipszisről vizionálni. A mosógép bemondta az unalmast, lehetett kézzel öblíteni, ruhát kicsavarni.

2017. június 8., csütörtök

Iskolai sál

Szerintem ebben az elszegényedő országban, ebben az ordító egyenlőtlenségektől szabdalt, perifériára sodródó országban a középiskolák első számú gondja kéne, hogy legyen az, hogyan tudnák csökkenteni a beiskolázással és egyáltalán az iskoláztatással járó terheket. És akkor: iskolai sál. Hol vagy, Iván, te tudtál az ilyesmin úgy igazán kiakadni. Iskolai sál, bazmeg, oké, nem olyan nagy pénz, de az alapítvány támogatásán meg a fölösleges tankönyveken meg a mittudoménmin felül még ez is. Hogy mégis milyen iskola az ilyen? Hogy gondolkoznak ott a pedagógusok, milyen értékrendet közvetítenek? Hogy nem az a gondjuk, mit lehetne lehúzni a listáról...

2017. június 7., szerda

Hogyan készüljünk?

Lehet, hogy kötelezővé kéne tenni a Morse-ábécé tanulását. Szükség lehet rá például a diktatúra börtönében. Tudom, hogy kínjukban ott kitalálnak a rabok mindenféle jelrendszert, de mennyivel könnyebb lenne, ha már mindenki ismerné az alapokat! Meg a falakon kívül is, ki tudja, mikor lesz rá szükség, ha már nem lesz telefon meg áram. És kéne tanítani mindenféle túlélési technikákat, mint tűzgyújtás és hasonlók. De mind közül a legfontosabb a kommunikáció.

2017. június 4., vasárnap

A nemzeti összetartozás napja

A mindenkori hatalommal szembeni ellenállás mindig a társainkkal szembeni bizalmon, a közösségen alapul. Ha azt feltételezzük a másikról, hogy biztos behódol, és úgy fog viselkedni, ahogy elvárják tőle, akkor egyedül érezzük magunkat, és mi is behódolunk. És persze igazolást is nyer a feltételezésünk, mert a másik is így gondolkodik. Ha viszont bízunk egymásban, akkor a hatalom szavára összenézünk: "Ez hülyének néz minket?" Így működik ez kicsiben és nagyban is. "Nagyban", országos szinten a közös cselekvésre képes közösség neve: nemzet. Ami pedig a bizalmat létrehozza és életben tartja: az a társadalmi önszerveződés, az ún. civil szervezetek. Ez az én ünnepi posztom a nemzeti összetartozás napján.

2017. június 2., péntek

A politikai mezőben

Az mekkora már, amikor egy politikus negatív értelemben használja a politika szót. A saját maguktól is nyilvánosan hányó politikusok országa vagyunk.

A szerkesztés történetéből

Egy barátom mesélte élete első tudományos publikációjáról. Még az ántivilágban, persze. Egy olyan folyóiratban jelent meg az írás, amelynek szerkesztőségében minden cikket többen és nagyon szigorúan olvastak el, és a korrektúrát persze ő is. És amikor ránéz a megjelent cikkre, az első dolog, amin megakad a szeme, az 1. számú lábjegyzet, melynek szövege ennyi: Uo.

2017. május 31., szerda

Hogyan haljunk?

"Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál..." Ha van szép halál, talán ez lenne az.

2017. május 28., vasárnap

Arról, hogy mi a demokrácia

A demokrácia lényege sokak szerint annyi, hogy az történik, amit a többség akar. Szerintem, nem, sőt éppen ez az a logika, amely a modern totális rendszereket legitimálja, hiszen így vagy úgy mindig valószínűsíthető, hogy a többség azt akarja, ami éppen van. A demokrácia lényege szerintem valami egészen más. Az, hogy folyamatosan működnek olyan akaratképző mechanizmusok, amelyek keretében korrekt módon és nyilvánosan meg lehet vitatni a közügyeket, és ellenőrzött, átlátható módon döntéseket lehet hozni. Egy ilyen rendszerben tud kialakulni a többségi akarat, és csak ezen a rendszeren belül van legitimáló ereje a többségre való hivatkozásnak. Másképpen: a demokrácia nevű társasjátékban van egy ilyen szabály, hogy a többségi akaratnak kell érvényesülnie (és vannak rá szigorú szabályok, hogy ez hogy derülhet ki). De ha nem ezt a játékot játsszuk, akkor ez a szabály nem érvényes.

Váratlan találkozás egy szóvivővel

Kovács Zoltánnal álmodtam. De nem szóvivő volt, hanem valami garázsmester vagy mi. Azt mondja elismerően: "Gyakran jár be." Merthogy a munkahelyemen találkoztuk, vagy ilyesmi. És hozzáteszi: "Hozom az autót." Ez egy kicsit összezavar, mert még nem akartam indulni, volt valami dolgom, de megnyugtat, hogy csak kiteszi az utcára, ott beszállhatok, ha végeztem. "De az nem lesz jó, mert nincs kulcsom a kocsihoz" – kiáltok utána. Ugyanis a főnökömé a kocsi, és valamiért nem adta oda a kulcsot. Azt már nem kötöm az orrára, hogy jogsim sincs. És nem is tudom, mi mire jó az autóban. Mert álmaimban van egy ilyen meggyőződésem, hogy azért ha elég óvatos vagyok, elboldogulok a kocsival.

2017. május 27., szombat

A boldogság titka

Milyen kevés kell a boldogsághoz! Ma kiújult a vesegörcsöm. (Minden bizonnyal vesekő által okozva.) És amikor elmúlt...! Komolyan mondom, földobta a napom.

Egyszer elvittek az állatorvoshoz

Évekkel ezelőtt a lányom elkísért az állatorvoshoz. Nem vittünk állatot, talán gyógyszerért mentünk, vagy valami ilyesmi. "Azt fogják hinni, beteg a medvém" – mondta az úton a lányom.

2017. május 26., péntek

Továbbképzés

Ingyenes háromnapos, wellness lehetőségeket is biztosító pedagógus-továbbképzés a balatoni fürdőhelyen. Látszólag 1956-ról, valójában inkább a NER történelemszemléletét terjesztő agymosás Schmidt Máriával és Balog Zoltánnal. Van olyan iskolaigazgató, aki az egész tantestületet beiskolázta a tanítóktól a testnevelőkig. Meg lehet tudni például itt, hogy a ló is megbotlik, és Nyírő antiszemitizmusa igazán nem nagy dolog ahhoz képest, hogy mekkora író volt. Egy ilyen rendezvény szervezésében közreműködni szerintem sokféleképpen, egyebek mellett morális szempontból is megítélhető dolog.

2017. május 25., csütörtök

Nekünk is

Én nem ajánlanám Orbánéknak, hogy fölingereljék a nőket. A végén még kivívják a szabadságot. Nekünk is.

Vannak szabályok

Vannak szabályok. Pl. hogy soha – azaz SOHA – nem javítjuk ki egy Facebook-ismerősünk helyesírását. És másét sem, ha nem vagyunk tanári – vagy szerkesztői – szerepben.

2017. május 23., kedd

Finomul a kín

Füllel, lábbal bizonyítunk. Ez szerintem jó, a kifinomultság jele. Hófehérkének még a szívét kellett (volna) elhozni.

2017. május 22., hétfő

Nem leszünk törökké

Szerintem a tegnapi tüntetés -- és általában a tüntetések újabb hulláma -- arról szól, hogy "nem leszünk törökké". Azaz nem fogadjuk el, és konkrétan a fiatal nemzedék nem fogadja el a NER által kínált értelmezési kereteket, kulturális struktúrákat és nyelvet. A magátólértetődőség varázsköréből való kilépés borzasztó fontos. (Ezért volt szerintem pl. nagyon helyes Lukácsi Katalin szerepeltetése a demonstráción.) Ez az öntudatra ébredés még csak elkezdődött, és láthatóan nincs, aki menedzselje (vagyis nincs párt), de hosszú távon akár egy erőszakmentes ellenállási mozgalmat is megalapozhat. Ha lemondunk a 18-as kormánybuktatás délibábjáról, akár biztatónak is találhatjuk a folyamatokat.

2017. május 21., vasárnap

Generációk

És akkor hirtelen meglátom Évát. Köszönni akarok, de nem, hülye vagyok. Éva közelebb kell legyen a hetvenhez, mint a hatvanhoz, ez a csaj meg itt a kisfiúval sokat mondok, ha 40, de inkább kevesebb. Vagyis annyi, mint Éva volt akkor, amikor még gyakran találkoztunk. Tüntetünk. Lényegében ugyanazért, mint amiben akkor hittünk.

Póré

Valahogy (anélkül, hogy végiggondoltam volna persze) mindig azt képzeltem, hogy a "póréhagyma" szóban a "póré" valami önmagában is létező szó, mint mondjuk, a "medvehagymában" a "medve". A szó jelentése homályosan bolyongott bennem valahol a "pór", a "paraj", a "paréj" és a "pőre" szavak által meghatározott szemantikai térben. :) Aztán egyszer csak rá kellett ébrednem, hogy a "póré" egyszerűen 'póréhagymá'-t jelent. És semmi mást. :) (Knausz Imre nyelvészeti egypercesét hallották. Köszönjük a figyelmet!)

Hol van a rendszer?

Régen volt, valamikor 89-ben talán, ültünk az OPI-ban hárman-négyen, és a történelemtanításról beszélgettünk. A rendszerben látás fontossága került szóba, és akkor az egyik kolléga valami ilyesmit mondott: az odáig rendben van, hogy a tananyagban van egy rendszer, de van egy másik rendszer is, ami a tanuló fejében van, és ennek a kettőnek kell együtt egy rendszert alkotnia. Ez megmaradt bennem, és ma azt hiszem, hogy kollégám ezzel a tanítás lényegét ragadta meg.

A naiv felfogás szerint ugyanis a tanterv összefoglalja, hogy mit kell tanítani, és ez valójában a lényeg. Ezt a szaktudósok tudják a legjobban. A pedagógus pedig, mint valami technikus, tudja, hogy ez milyen technológiával közvetíthető. A tanári kompetencia lényege azonban nem ez. A szakértő tanár azt tudja, hogyan kell egyszerre látni a dolgok rendszerét és a gyerek fejében levő rendszert, és hogyan kell a közvetítéseket megteremteni. Azt pedig mondanom se kell, hogy a tanuló fejében kialakuló rendszerhez nem mindig a rendszerbe szervezett tananyag a kulcs.

Ki vagy mi az a Soros?

Van egy definícióm Sorosról, de olyan régen volt, hogy szinte semmilyen körülményre nem emlékszem. Valami nemzetközi szeminárium volt a 90-es években, elég sokan voltunk, emlékezetem szerint a CEU-ban. Az emelvényen egy jeles magyar értelmiségi (tényleg nem emlékszem, ki) mondott egy pár szót, aztán lehetett kérdezni. És akkor egy nyugat-európai kolléga valami ilyesmit kérdezett: Annyit lehet itt hallani, hogy Soros így, Soros úgy. De valójában mi az a Soros? Mire a beszélgetést moderáló úr így válaszolt: Soros György egy nagyon gazdag ember, aki ilyen különös módon költi el a pénzét, hogy a kelet-európai kultúrát támogatja.

2017. május 19., péntek

Kétféle diktatúra

Azon gondolkodom, hogy annak idején Révai – nekem úgy tűnik – kifejezetten tehetséges és gondolkodni tudó, bár akkor még nyilván elvakultan hívő fiatalokat gyűjtött maga köré, hogy a Rákosi-rendszer propagandistái legyenek pl. a Szabad Népnél. A NER propagandistái ezzel szemben – nekem úgy tűnik – egyszerre gerinctelenek, semmiben sem hívők és tehetségtelenek. Ez is egy különbség a kommunizmus és az Orbán-rendszer között.

Fordított bakancslista

Fordított bakancslista. Egyre több dolog tölt el azzal a megkönnyebbüléssel, hogy erre már biztosan nem kell törekednem.

Ami fenn, az van lenn

Olvasom, hogy bezárják az amúgy is szétrohadó Planetáriumot. Nem csodálkozom. „Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem” – mondta Kant. És akinek az egyik nem számít, azt a másik is idegesíteni fogja.

2017. május 18., csütörtök

Mi a fontos?

– Nagyon fáradt vagyok. És kilátástalanok a dolgaim.
– Az élet alapvetően kilátástalan.
– Jó, ezzel most nem vigasztaltál annyira meg.
– Nem, tudom. De talán az a kilátás nem is olyan fontos.

A 13. havi nyugdíj kapcsán

Olvasom a Facebookon, ahogy okos értelmiségiek azon siránkoznak, hogy nincs alternatíva. Na vegyük át még egyszer! Valóban nincs alternatíva. Ennek az az oka, hogy Magyarországon már egy ideje nincs többpártrendszer. Ennek meg az az – elsődleges – oka, hogy a média kormánykézben van. A helyzet kialakulásában súlyos felelősség terheli az ellenzéket, de tévedés úgy beállítani a dolgot, mint ha kizárólag az ellenzék bornírtsága miatt nem lenne alternatíva. Ez nem azt jelenti, hogy nincs kiút. Az a politikai erő fog a porondon ellenzéki pártként megjelenni, amely képes tömegkapcsolatokat kiépíteni és megteremteni egy alternatív nyilvánosságot. Tegyünk érte, hogy ne a Jobbik legyen ez a párt! De "nincs unalmasabb és szárazabb dolog", mint azt boncolgatni, hogy a mai fantompártok hogyan képzelik a jövőt, vagy mit tesznek, ha majd hatalomra kerülnek.

2017. május 17., szerda

Hétköznapi fasizmus

A kisgyerekek átázva ülnek ott, ahova leültették őket. Egy kisfiú egy szál pólóban, láthatóan fázik.

Néni: Nem fázol? Ha fázol, odaadom a kisfiam pulcsiját.
Kisfiú: Fázom.
Tanítónő: Különben Rikárdónak hívják. Az ilyenek nem fáznak.

2017. május 16., kedd

Pályázati delírium

Vannak dolgok, amiket nem lehet elmesélni annak, aki nem tapasztalta meg. Az ember újra és újra kudarcot vall, amikor megpróbálja. Ilyen például az EU-s pályázatok menedzselése. Semmihez nem hasonlítható halálközeli élmény.

2017. május 13., szombat

Mi teszi a liberálist?

Van nekem egy személyes bajom ezzel a liberálisozással, sőt libsizéssel (brrr). Ugyanis soha életemben nem definiáltam magam liberálisként, az én személyes identitásomnak ez egyszerűen nem volt része. És ebben a mai magyar politikai térben egyre nyomasztóbb mértékben érzem, hogy beleszorulok egy olyan dobozba, amelyet minden oldalról gátlástalanul liberalizmusnak neveznek. Hozzáteszem, ez azért van, mert maradéktalanul azonosulok a liberalizmus alapelveivel. Csakhogy ezen a szinten hasonlóképpen azonosulok a konzervativizmus, a szocializmus, az anarchizmus, a feminizmus stb. alapelveivel is, mert ezek mind nagyon szép alapelvek, csakhogy – a közhiedelemmel ellentétben – ettől még nem lesz senki konzervatív, szocialista, anarchista vagy feminista.

2017. május 12., péntek

Újbeszél

A diktatúrák nyelvi terrorjának csak egyik eleme, hogy a szóhasználatban érvényre juttatják saját ideológiájukat. Ennél talán fontosabb is, hogy az új szavak megtanulása és begyakorlása (pl. hogy a "szakközépiskola" szó jelentése mostantól az ellenkezőjére változik) energiabefektetést igényel, és ezzel az energiabefektetéssel a fennálló hatalom előtt hódolunk, elkezdjük belülről is elfogadni az egyébként elutasított uralmat.

2017. május 10., szerda

A hangos zenéről

Már éppen kezdtem gyűlölni a buszt megtöltő középiskolásokat, mert üvöltve hallgatnak valami szar zenét, erre kiderült, hogy ez a rádió, és a hangosból szól.

A szexista viccekről

Valami oknál fogva kora ifjúságomtól irtózom a szexista viccektől (és minden olyan humortól, amely a nemek közötti versengésen alapul függetlenül attól, hogy melyik nemre kedvező). De az egyik leggyomorforgatóbb típus alighanem az, amelyik a migrén és a női szex összefüggését taglalja.

2017. május 7., vasárnap

A plágium minősített esete

Az milyen már, amikor valaki a konzulensének írásából plagizál? :o

Ballagás után

Pénteken és szombaton anyák posztolták gyerekeiket, vasárnap a gyerekek fogják az anyjukat. Milyen szép egybeesés...

2017. május 6., szombat

Az önbizalomról

Esszét írok, és közben olvasom is a kritikus olvasó szemével. És ez a képzeletbeli olvasó ezt morogja (sajnos most jobban, mint máskor): hát mindezt eddig is evidenciának gondoltam, csak azt nem gondoltam, hogy ezt az egyszerű dolgot ennyire bonyolultan és terjengősen is ki lehet fejezni. Reménykedem, hogy csak szemétkedik...

2017. május 5., péntek

Kedves Hallgató!

Azt hiszem, életemben először az imént kaptam "Kedves Hallgató!" megszólítású ímélt. #masszázs #izgi

Az egyik ragaszt, a másik kapar

Tegnap láttam a metróban egy civilnek látszó palit, aki a matricákat kaparta le gondosan az Állítsuk meg Brüsszelt! plakátokról. Az ilyesmi fáj...
Csak félreolvasás: hejőkatasztrófa.

Fülledtség

Először utazom felújított kocsiban a hármas metrón. Hát légkondi itt sincs.

Egy udvarias kérés

Sparos pénztáros a kolléganőjének, aki nála készül fizetni, ezért beáll a sorba: kérlek, majd AKASZD FÖL MAGAD után a láncot.

2017. május 4., csütörtök

Ki is vagy te?

Az egyetem folyosóin viszonylag gyakran szoktam találkozni egy hölggyel, aki valamikor a hallgatóm volt. Őszintén szólva nem annyira kedveltem annak idején, ezért egy kicsit bosszankodva vettem tudomásul, hogy hiába telnek az évek, ő még mindig az egyetemen van. Nyilván állást kapott valamelyik tanszéken. Ma kiderült, hogy az egyetem egyik vezető beosztású oktatójáról van szó, aki persze soha nem volt a hallgatóm, viszont korábban volt alkalmam megismerni, és nagyon is jó fej, csak hát rövid az eszem. Egyszerűen összekevertem ama kevéssé szimpatikus egykori hallgatóval.

Ti tudjátok, hogy nem állnak távol tőlem az ilyen, saját hülyeségemet leleplező posztok, most mégis szükségét érzem egy ellentörténetnek. Sok évvel ezelőtt egy szép napon beléptem a pesti Pedagógiai Könyvtár olvasótermébe, és ott összetalálkoztam egy szakmabeli ismerőssel. Megörült nekem, és azonnal elkezdett beszélni valamiről, amiből egy szót sem értettem. Aztán hirtelen elbizonytalanodott, rám nézett, és ezt kérdezte: vagy te nem a Halász Gábor vagy? Hát nem, mondtam. De te tudod, hogy én ki vagyok? -- kérdezte. Igen, mondtam, és megmondtam a nevét. És most már azt is tudod, hogy hülye vagyok, fejezte be a beszélgetést. (Nem, nem helyeseltem.)

Tanuló szervezet

A MÁV mostanra tökéletesen megtanulta, hogy interneten vásárolt jegy esetén a kalauznak kell kitölteni a közalkalmazotti félárút. Tarthatott volna tovább is a tanulási folyamat, hogy szakadna le az ég.

2017. május 2., kedd

Life-long learning

Nyáron elkezdem tanulmányaimat a masszázs területén. #lifelonglearning #aleaiactaest

2017. május 1., hétfő

Metapíár

Honlapja alapján szeretném kiválasztani a nekem legjobb szolgáltatót. Ez persze majdnem lehetetlen. De az egyik olyan műgonddal, körültekintően és átfogóan igyekszik meggyőzni arról, hogy ő a legjobb, hogy legalább annyit elhiszek neki: komolyan veszi a dolgokat. És ennyi talán most elég is nekem.
Hamburgerschaft

2017. április 30., vasárnap

A legfontosabb

Heller Ágnes kedves története, amit ma délelőtt is elmesélt a Lukács-szobor hűlt helyén, hogy a haldokló Lukács ezt mondta neki: a legfontosabbat még nem tudom. És ez ugye kettős értelemben enigmatikus mondás, mert hogy mi lenne az a legfontosabb, és mit jelent az egy haldokló ember szájából, hogy "még". Nyilván fogalmam se lehet, hogy "Gyuri bácsi" mire gondolt, de hogy számomra mi a legfontosabb kérdés – amit még nem tudok –, az világos: mi a halál?

Miben hasonlít Lukács Szókratészhoz?

Ma megtudtam valami fontosat Lukács Györgyről, olyasmit, amire nem is gondoltam korábban. Odavolt a pálinkáért, és büszke volt rá, hogy nagyon jól bírja. Heller Ágnes szerint ebben Szókratészhoz hasonlított (mármint abban, hogy bírja a piát), de ezt saját hiányos műveltségemmel nem tudom megerősíteni.

2017. április 29., szombat

A szerelemről

Annak, hogy a szerelmesek ilyen szépen megtalálják egymást, elvileg két oka lehet. Az egyik az isteni gondviselés. A másik az, hogy az emberek sokkal jobban összeillenek, mint gondolnánk. Nem is tudom, melyik a szebb feltételezés.

Illúzió

"...melynek központi témája ebben az évben a pedagógusképzés és az illúzió kérdése lesz." (inklúzió, sajnos)

2017. április 28., péntek

Mikor?

Valljon s mikor leszön jó Budában stadion!

2017. április 27., csütörtök

Hogyan legyünk milliárdosok

Bárki lehet milliárdos. Csak be kell költözni egy vezető politikus seggébe. Aki mégsem milliárdos, az annyit is ér.

Csókolom

Hétfőn fordult elő másodszor az életemben, hogy egy hallgatónő csókolommal köszönt. :) Ezúttal még csodálkozni se volt időm, mert csak elmentünk egymás mellett.

2017. április 26., szerda

Emil és Ervin

Emil kicsi, vékony ember, és egy foga sincs. Hanyatt fekszik az ágyon takaró nélkül, két keze a feje alatt, folyamatosan beszél, de alig érteni.
-- Két hete vagyok itt, azóta vagy hatan is meghaltak -- valami ilyesmit mond.
-- Igen? -- kérdezem, és közben Ervinre nézek. Ervin a szomszéd ágyon ül keresztben, a falnak dől, szóval félig fekszik.
-- Persze, erről szól a hospice. Talán 30% ha hazamegy innen. Nem? -- mondja, mint aki rendesen felkészült, és várja a megerősítést. Nem, azt hiszem, nem azt várja.
-- Inkább azt mondanám, hogy a hospice olyan hely, ahol a fájdalomcsillapításhoz értenek igazán.
-- Az igaz, amióta itt vagyok, sokkal jobb.

Jenő

Napok óta valami enyhe szúró fájdalmat érzek a jobb bordaív alatt. Hasnyálmirigyrák -- nyugtatom magam szelíden. A hétköznapibb magyarázat valami makacs emésztési probléma. Mindenesetre most Jenő ágyán ülök, Flectorral kenem a hátát, és igyekszem rá koncentrálni. -- Egy kicsit feljebb, Imikém, ez az, rátapintottál a lényegre, ahogy mondani szokás, Imikém, ne sajnáld a Flectort, van otthon még két tubus, megkértem tegnap a nővért, Imikém, hogy kenje be, mert borzasztóan fáj, de csak éppen megsimogatta, neked arany kezed van, úgy is foglak hívni, hogy arany kezű, Imikém, és akkor reggel, ahogy megbeszéltük? -- Reggel is bekenem. -- Nem az, hanem a másik, amiről beszéltünk, Imikém... -- Á, zuhanyozunk? Akkor rászántad magad? -- Igen, ha segítesz, arany kezű Imikém, köszönöm szépen! -- Simogatom az érzékeny csomót Jenő hátán, és közben elképzelem, milyen leszek majd betegként, lesz-e türelmem, bele tudok-e nyugodni, hálás leszek-e a simogatásért.

2017. április 23., vasárnap

Giorgione bácsi

"Giorgione bácsi képe ez" – olvasom. Ehelyett, persze: "Giorgione bécsi képe ez". A tévesztés ezúttal magyarázható. Radnóti Sándor írt arról, hogy a Giorgione-képet a Lukács Archívumban mutatta meg Orhan Pamuknak. Azaz "Gyuri bácsi" egykori otthonában.

Nincs hatalmad fölöttünk!

"Röhögjük ki őket a hatalomból!" – írta Szele Tamás 14-ben. Ma már úgy látom: a hatalomból valószínűleg nem tudjuk őket kiröhögni. A röhögésnek mégis felmérhetetlen a jelentősége. Segít abban, hogy megőrizzük identitásunkat és integritásunkat, az azt szétrombolni akaró hatalommal szemben. Ha nem kezdünk el úgy csinálni, mintha mi is elhinnénk a hazugságaikat, akkor uralkodhatnak, de nincs hatalmuk fölöttünk. Ne legyen!

2017. április 21., péntek

A hazudás három fázisa

A hazudás három fázisa. Először az ember csak simán hazudik. Aztán annyira beleéli magát, hogy megsértődik, ha nem hiszik el. Basszus, annyira jól kitaláltam, hogy jönnek ahhoz, hogy kételkedjenek? Végül elhiszi a saját hazugságait, és elfelejti, hogy eredetileg csak kitalálta az egészet.

A műveltség hasznáról

A lány és a fiú egyszerre, de egymástól függetlenül szálltak fel a vonatra, és velem szemben foglaltak helyet. Én kimentem pisilni, és mire visszajöttem, már élénken beszélgettek. A fiú mérnökhallgató, és mintha tök részeg lenne, de ez lehet, hogy csak alkati dolog. A csaj bölcsész. Azóta hol a vállalkozói szocializmusról, hol a magyar honfoglalásról, hol filmekről beszélgetnek. A műveltség mint a csajozás-pasizás eszköze. Imádom.

2017. április 20., csütörtök

Gyűlöletváltás

Soha többé zsidóüldözést! Mostantól üldözzük inkább a muszlimokat! (Simicskó) Csakhogy nem így van. Az idegengyűlölet MINDIG generalizálódik.

2017. április 19., szerda

Hallásból fakad

Végighallgattam a teljes Újszövetséget hangoskönyvként. Tegnap fejeztem be, érdekes élmény volt. Nem mondom, hogy nem lankadt közben néha a figyelmem, de hát a figyelem akkor is lankad néha, ha olvas az ember.

2017. április 18., kedd

Félreértés az álomban

Különös néha az álmok időrendje. Azt álmodjuk, hogy nem tudunk valamit, amire aztán rájövünk, de ha mi konstruáljuk az álmainkat, akkor eleve is tudtuk. Most pl. azt álmodtam, hogy beérkeztem a munkahelyemre, és a könyvtárba mentem be, ahol éppen értekezlet volt. Egy kolléganőm meg azt mondja nekem, hogy azért gáz, hogy ez egy versolvasó könyvtár, és nincs itt Határ Győző. A "versolvasó könyvtár" kifejezésen nem is akadtam fönn, még azon sem, hogy mért lenne egy pedagógiai tanszék könyvtára versolvasó, azon viszont igen, hogy mért kéne itt lennie (az értekezleten?) Határ Győzőnek. Aztán persze rájöttem, hogy nyilván nem is erről van szó, hanem hogy HGY versei miért nincsenek meg a könyvtárban. Hogy a fenébe érthet félre valaki egy saját maga által konstruált mondatot?

A kedves utasokról

Hát én nem vagyok egy Beszélni nehéz-fan, de amikor a Keletiben bemondják, hogy "Kérjük a kedves utasokat, ne menjenek a vágányok közé!", és mindig a "kedves"-re teszik a hangsúlyt, akkor azért eszembe jut, hogy a mogorva és zsörtölődő utasokra bezzeg ráküldenének egy eltévedt szerelvényt.

2017. április 16., vasárnap

Egy népszavazásra

Orboğan

Második Trianon

Második Trianon. Leválasztani a nemzettestről a magyarok kétharmadát: a cigányokat, a szegényeket, a zsidókat, a nőket, a melegeket, a kommunistákat, a liberálisokat, a civil szervezetek tagjait és egyáltalán mindenkit, aki másként gondolkodik, mint ő. Sokat tettek ezért más politikusok is, de Orbánnak mintha kifejezett célja lenne a nemzeti összetartozás végső felszámolása, egy tragédia felé mutató kollektív öncsonkítás. Szoros összefüggésben azzal a kirívóan keresztény ellenes politikával, amely a Názáreti úgyszólván egyetlen, mindent felülíró tanítását, a szeretet parancsát látványosan a szemétdombra hajítja.

Főparancs

Gyűlöld felebarátodat, mint tenmagadat!

A közös olvasásról

Bocsánat, de muszáj magamtól idéznem egy tízéves szöveget. Saját magamnak is figyelmeztetésül.
Mert a közös olvasás, a más szemével olvasás arról is szól, hogy a dolgokat ne feltétlenül saját korábbi tapasztalataink nyomán kialakult előítéleteink alapján ítéljük meg. Hogy ne legyünk bezárva előítéleteink ketrecébe. És ha jól meggondoljuk, ez az iskolai oktatás legnagyralátóbb célja is: annak felismertetése, hogy a dolgok bonyolultabbak, mint gondolnánk, és hogy másképp is lehetnek, mint hisszük. Olvassuk tehát a világot egymás szemével, tegyük fel egymásnak a kérdéseket, amelyek foglalkoztatnak, és olvassuk újra a Bánk bánt. Legyen ezentúl példaképünk Simon, aki álmából felriadva is korunk legfontosabb üzenetét ismételgeti: „De hátha mégis úgy lehetne?”

2017. április 14., péntek

Turizmus

Azt olvasom "turizmus", és egy húsz másodpercig halál komolyan a turik népére gondolok. Végig kell gondolnom, hogy hiszen ez nem azt jelenti.

2017. április 13., csütörtök

Hány fő egy csoport?

Kedves Hallgatóim! A mai naptól – bírósági ítélet alapján – a páros munka is csoportmunkának számít.
evidentikus

Összetartozás-dal

Na, itt egy változat a szövegre, aztán csináljatok belőle valami használhatót!

Senkitől se félünk, összetartozunk!
Senkitől se félünk, összetartozunk!
Refr.:
Miénk a tér! Hát énekelje mindenki:
összetartozunk!

Diákok, tanárok...

Cigányok, fehérek...

Melegek, heterók...

Fiúk, lányok együtt...

Városi, vidéki...

Doktorok, munkások...

A demokrácia feltételeiről

Helyes követelni a választási törvény módosítását, de nem szabad elfelejteni, hogy az igazságtalan választási törvény a Fidesz hatalmának csak egyik záloga. A másik a sajtószabadság hiánya. A sajtó- és gondolatszabadság kiemelkedő jelentőségét már csak azért is folyton hangsúlyozni kell, mert a Lex Ceu is ennek az elvnek a korlátozását szolgálja.

A tanítás és a kétely

A kételkedés bölcs módja is lehet minta, ami továbbadható. Ritkán járok misére. Mikor legutóbb voltam, elhallgattam a fiatal papot: magyarázta, értelmezte az aznapi igét. Tanítani akarta a gyülekezetet. Értem én, hogy papnak lenni szentség, de napi tapasztalat, hogy a pappá szenteléssel nem jár együtt automatikusan a bölcsesség. Hogy is járhatna? És elgondolkodtam: elképzelhető-e olyan egyház, amelyben a pap nem tesz úgy, mintha tudná a tutit, hanem okosan kérdez, megosztja kételyeit, és gondolkodni tanít. Pontosabban spirituális igényességet tanít: hogyan nézzünk szembe a titokkal, Istennel.

2017. április 11., kedd

Dalocska

illiberális, táliberális, ingyom-bingyom

2017. április 10., hétfő

Egy nyolcvanezres tüntetés margójára

A kormánymédia szerint nem jött össze a kritikus tömeg. Ami igaz is. A kritikus tömeg elfoglalta volna a tévéket, a mobilszolgáltatókat, maga mellé állította volna a rendőrséget, általános sztrájk meghirdetésére kényszerítette volna a szakszervezeteket, és tárgyalásokba kezdett volna az Európai Bizottsággal. Ilyesmi valóban nem történt, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fog.

2017. április 9., vasárnap

Született pestiek

– Remélem, átmegyünk Pestre. Nem bírom sokáig Budán.
– Én se.
– Te se??
– Nem szeretem. Ott eleve minden ferde.
#beszélgetéseink #születettpestiek

Csattanó nélküli történet

Nála vettem fel a felvilágosodás irodalmáról szóló szemináriumot. A legtöbben már az előző félévben is hozzá jártak, és ő azzal kezdte, hogy térjünk át a tegeződésre (mert így egyszerűbb – valami indoklást mindig kell mondani). Egy kicsit csodálkoztam, hogy magázva kezdi, aztán vált tegezésre. 28 éves tanársegéd volt. Meg azt is mondta, hogy egész félévben Csokonaival fogunk foglalkozni. Aztán vizsgáztam is nála, Kármánt kérdezte. Nagyon felkészületlen voltam, ezért azt mondta, hogy ez közepes, de visszajöhetek, ha akarok. Nem akartam. Ez volt a bölcsész módi: ha valaki nagyon nem tudott semmit, akkor hármast kapott, de nem volt muszáj beírni, nem volt még Neptun, a jó lelkű tanár meg nem történtnek tekinthette a vizsgát. A történetnek nincs csattanója, csak kikívánkozott belőlem. Ma annak rendje és módja szerint a szakma egyik nagy tekintélyű kutatója. Közelít a hetvenhez.

Végső

Csak hányni jár belé a lélek.

Dizájndíj

Mai dizájndíjasom: a teljesen gömbölyű gyógyszer. Ha leteszed az asztalra, biztosan elgurul.

Az öregedésről

Az öregedés legdurvább jele nem az, amit a tükörben látsz, nem is az, amit a testedben érzel, de még csak nem is az, hogy felnőttek a gyerekeid, hanem az, hogy a nálad csak tíz évvel idősebb ismert emberek, akiket mindig szinte a kortársaidnak láttál, azaz fiatalnak, immár hetvenévesek.

2017. április 8., szombat

Tekhné és logosz?

Fogalmilag egyszer át kéne gondolni ezt is: kétféle oktatás van. Nagyon kétféle, mert valószínűleg egész más módon kell képezni az egyikre, mint a másikra: más a didaktikájuk. Az egyik oldalon egy jól körülhatárolható kompetenciára való felkészítés áll (képzés?). Példák: szakképzés, idegen nyelvek, gépjárművezetés. A másik oldalon valamiféle beavatás egy hagyományba (művelés?). Példa lehet az iskolai közismereti tárgyak többsége. A 60-as évektől világszerte nagy karriert befutott optimalizációs oktatási modellek az első kategória tapasztalatait próbálják – valószínűleg hiába – kiterjeszteni a második kategóriára. (Pontosan tisztázni a kompetenciafejlesztési célokat, azokat taxonómiába rendezni, eredményes eljárásokat rendelni melléjük.) A két oktatási típus kétféle vizsgát is igényel: a "képzésnek" valószínűleg a kritériumorientált vizsga felel meg (tudja vagy nem tudja?), míg a "művelés" esetében ilyen kritériumszint csak önkényesen határozható meg, viszont egy versenyvizsgán mérhetők a mélységbeli különbségek. A "képzés" esetében a motiváció egy didaktikai eszköz, a "művelés" esetében voltaképpen ez a cél.

2017. április 7., péntek

A fájdalomról

Órák óta csak fájok, nem csinálok semmi mást.
Egy testhelyzetet keresek, amelyben kibírható.
Nincs ilyen testhelyzet.

Inkább járkálok fel-alá a szobámban.
Mint börtöncellában, aki végül lebukott.

Betegeknek szoktam mondani: ilyen az emberi lét, bármelyikünkre lecsaphat a betegség.
Egyik pillanatról másikra, nem tudjuk napját, óráját és percét.
De nem gondoltam komolyan, az Isten szerelmére!
Járkálok, és a könyvszekrényeimet nézem elégedetten.
Hogy már szekrényben vannak a könyveim, annak örülök.
De közben kényszeresen arra az egy könyvre gondolok, amit nem találok a pakolás óta.
Talán most kéne tüzetesen átnézni az összest.
Ez talán elterelné a figyelmem a fájdalomról.
Persze ez képtelenség.
A fájdalom pont az, amiről semmi sem terelheti el a figyelmet.

Járkálok föl-le. Mint börtöncellában, aki végül lebukott.

"Nagyon intenzív (tűrhetetlen)" – ezt olvastam a neten.
Hát bazmeg, az. Szakszerű meghatározás.
Úgy csinálok, mintha verset írnék.
Pl. ilyen mondatokat írok le: "Úgy csinálok, mintha verset írnék."
De ez nem vers. Ez csak végtelen sok tükörben tükröződő semmi.
Ami valaminek látszik. Sűrűsödés az üres téridőben.
És egyre jobban elhatalmasodik rajtam a vágy,
hogy pont arra a bizonyos kanapéra feküdjem le.
Hogy akkor jobban leszek, jobban, mint az ágyamon, jobban, mint a fotelomban.
De azon a kanapén most mások vannak, munka folyik.
Nem baj, egyszer vége lesz annak is.

Addig még járkálok föl-le. Mint aki végül lebukott.

2017. április 6., csütörtök

Nőügyekről

Magyarországon nő a nyomor, nő a tudatlanság, nő a szolgaság, és nő a reménytelenség. Így hát kénytelen vagyok nőügyekkel foglalkozni.

2017. április 5., szerda

Bújjunk ágyba

Valami két hete azt mondta a főnökünk, hogy rossz lesz nekünk, és hogy ez miattunk van. És azóta az jár a fejemben, hogy ez nem érdekes, mert mindenképpen rossz lesz nekünk, ha a fejünk tetejére állunk, akkor is. Egyre sötétebb van, közelít a tél, és ez nem függ sem tőlünk, sem a naptártól, sem a nyári időszámítástól. Bújjunk ágyba, és bírjuk ki valahogy...

Újra kell kezdeni

Azt hiszem, a legfontosabb feladat most a repülő egyetemek megszervezése lenne. Tanulni és tanítani.

2017. április 4., kedd

Alkotmány, alaptörvény

"Alapvető érdekünk az is, hogy a felsőoktatás törvényi szabályozása megfeleljen az Alaptörvénynek." Ezt találta mondani Sólyom László. Hogy az Alaptörvénynek.

Nők a vonaton

Velem szemben, de kettővel előttem egy elegáns lóarcú idősebb hölgy olvas, közben hosszúkás süteményeket dug a szájába. Tőle jobbra egy szép, kövér és fiatal nő mosolyogva magyaráz a vele szemben ülő nagyon sovány nőnek. Közvetlenül velem szemben egy soha nem mosolygó, kicsi nő egész idő alatt különböző füzetekbe ír. Jobbra egy bongyor hajú lány feszes trikóban telefonozik. A fejhallgatómban francia zene szól. Egy Truffaut-filmben utazom.

A bürokrácia diszkrét bája

Most, hogy végveszélybe került a felsőoktatás szabadsága, egyes intézmények fontos lépésekre szánták el magukat. Például bekérik az intézetektől a kulcskezelési rendet.

2017. április 1., szombat

Kormánybiztost minden kilométerkőhöz

Az aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztos. Ilyen van. Ma bemondták a rádióban.

Pasziánsz

Amikor kiderült, hogy mindketten pasziánszozni szoktunk az éjszakában, egyetértettünk abban, hogy a játékot nehéz abbahagyni. Mert ha sikerül, azért, ha nem sikerül, ezért érzünk kényszert a folytatásra. Jó érzés volt, hogy egy ilyen fontos kérdésben megértettük egymást. Erre a beszélgetésre emlékszem, aztán hallottam, hogy meghalt. Váratlanul és fiatalon. A halálhoz mindenesetre fiatalon. Sokan szerettük, bár én alig ismertem. Évekkel korábban egy intézetben dolgoztunk: ő régi motoros, én egy másik részlegen 30 éves új ember, osztályvezető. Akkoriban történetesen botrány volt az intézetben, és én lettem a fegyelmi bizottság elnöke (vagy csak tagja?), ő pedig a "vádlott". Mulasztás volt a háttérben, nem valami nagy bűn, valahogy le kellett rendezni. Érdekes, hogy később soha nem éreztette velem, hogy így indult a kapcsolatunk. Még érdekesebb, hogy ezen nem is csodálkoztam.

2017. március 30., csütörtök

mindhülye

liberális egyetem #anapszava

Morse

Sokáig azt hittem, a Morse-ábécé már teljesen halott. De a börtönben még simán jól jöhet.

2017. március 29., szerda

A szabadságról

Magyarország szabad ország, hiszen nem lövetnek közénk. Igen, ez erős érv, de csak az első sortűzig használható.

2017. március 27., hétfő

Soros-bérenc szeretnék lenni

Annyi ellenzéki posztot nyomtam már itt. Nem lehetne elintézni, hogy valamit most már fizessen a Soros?

2017. március 25., szombat

részegképesség-zavar

2017. március 22., szerda

öregenerálódom

Habent sua fata

A nagy költő Erikának és Lacinak dedikálta válogatott verseinek egyik példányát nagyon szépen, szeretettel mintegy tíz évvel ezelőtt. Ma a kötet az enyém lett egy antikvárium jóvoltából. Elképzelem, hogy Erika és Laci meghaltak, az örökösök pedig felszámolták a könyvtárat. Mert azt nehéz elképzelni, hogy valaki eladjon egy ilyen dedikációt. Bár az is igaz, hogy nem nagyon forgatták a kötetet. Habent sua fata libelli.

2017. március 17., péntek

Megint a nemzetről

A "nemzet" politikai fogalom. Pont. Kivonhatjuk belőle a politikát, de annak neve etnikum. [Mivel néha félreértik a stílusom, hangsúlyoznom kell, hogy minden, amit a Facebookon írok, a "szerintem" modalitásában értendő, vagy még inkább hangos gondolkodás, és távol áll tőlem, hogy tudnám a tutit.]

2017. március 16., csütörtök

A profi

A parfümöt promotáló lány rám néz, egy pillanat alatt felméri, hogy velem nem lesz üzlet. De rám mosolyog. Visszamosolygok.

2017. március 15., szerda

Március idusán

Legyen béke, szabadság és egyetértés. A béke persze utópia. A szabadságnak még nem jött el az ideje. Persze ebben nyilván nem értünk egyet. Eh, mindegy...

2017. március 14., kedd

Az új elnök

Mai félreolvasás: "Sok erőt és kitartást kívánunk a következő 5 éves cirkuszhoz is."

2017. március 13., hétfő

A következő lépés

Részt venni a 18-as választásokon annyi, mint megtenni a következő lépést a totális diktatúra felé. A jól ismert önbecsapás: hátha történik valami. Nem fog történni semmi. Nyilvánvaló, hogy mi lenne az ellenzéki pártok feladata: együtt bojkottálni a választásokat. És nyilvánvaló, hogy ezt nem fogják megtenni.

2017. március 10., péntek

Himnusz 2.0

Bal Soros akit régen tép...

2017. március 8., szerda

Ami a pozitív nemzetképet illeti

Most mindenki ezen problémázik, hogy mi az a pozitív nemzettudat, és hogy akkor utálni kell-e a Momentumot. Ehhez a mérsékelten izgalmas vitához én csak annyit fűznék hozzá, hogy nem a nemzettudat hiányzik itt, hanem a nemzet, ezt kéne valahogy elméletileg megragadni, és erre kéne politikai gombot varrni. De a szavaktól való félelem és a szavakban való babonás bizalom, úgy látszik, mindenkit kielégít.

Me llaman Caye

Sokszor (igazság szerint majdnem mindig), ha hallgatok egy dalt, ami tetszik, elképzelem, hogy én énekelem, és én kísérem magam. Mondanom se kell, hogy se hallásom, se hangom hozzá. Mégis, ha egy tündér azt mondaná, hogy egy dalt egyszer elénekelhetek tökéletesen úgy, hogy közben gitáron kísérem magam... egészen biztos, hogy ez lenne az a dal.

2017. március 7., kedd

Könyvekről

Mások -- normális emberek -- bizonyára nem ismerik ezt a helyzetet. Egyetemista koromtól kezdve -- de lehet, hogy gimitől -- minden könyvét megvettem. Ma is ott sorakoznak a polcomon a kötetei. Soha egy sort sem olvastam el tőle, nem jutottam hozzá. Ma néha előfordul, hogy egy-egy kommentemet lájkolja a Facebookon. Ilyenkor elolvadok a gyönyörűségtől. Ájultan tisztelem, és még nem mondtam le róla, hogy legalább néhány könyvét elolvasom. Nagyon érdekel ugyanis a téma.

A nap mondata

A nap mondata. "Koszonom szepen mindazoknak, akik gondolnak ram... az van, hogy a Tamas a vezetek nevem... 😊 Csok."

A makacs sajtóhiba

"Egyike a legtragikusabb embernek, akiket ismerek" – a HVG képes volt ezt a címet adni egy cikkének, és így megosztani a Facebookon. Utóbb a címet kijavította "embereknek"-re, ám a mondat a cikk szövegében is előfordul, és ott e pillanatban is változatlan.

Freudnál van valami ilyesmi: "egy ujjamon meg tudom számolni azokat az orvosokat, akik igazán ismerik az orrüreget".

2017. március 3., péntek

A szekértábor és a tiszta hatalomvágy között

Valamelyik szekértábor mágnesére rácsattanni nem jó, ez tiszta sor. De semmilyennek lenni sem jó, mert akkor csak a hatalomvágy marad. A hatalomvágyból meg bármi lehet. Ebben a dilemmában kell vergődnie minden új politikai erőnek.

SMS-változat?

Etikai homogenitás: támasz, talpkő.

2017. március 2., csütörtök

sms-változat (26)

Egy sem mondta ki, Ed bekattant, iszonyú füst van (Arany János: A walesi bárdok)

2017. március 1., szerda

Tátikázó voltam

Én is tátikázó voltam gimiben. Ennek semmi köze a Mindenki vitájához, és nem következik belőle semmi, de mégis a Mindenkiről jutott eszembe. Énektanárunk, az országos hírű karnagy elvárta az osztálytól, hogy rendszeresen több szólamú dalokat tanuljunk meg teljesen önállóan, és aztán ezeket elénekeljük neki. Hogy, hogy nem, ezt mi meg is csináltuk, négy éven keresztül szünetekben, néha tanítás után dalokat tanultunk. Én nem tudtam tisztán énekelni, ezért jobban tettem, ha csak halkan énekeltem, és amikor netán a tanár úr tanított nekünk egy-egy dalt, akkor figyelmeztette is a "dörmögőket", hogy inkább csak nagyon halkan... Ez nagyon más volt, mint a Mindenkiben, mert nem volt benne hazugság, ezért megalázó sem volt. Nekem ugyan néha eszembe jutott – mert már akkor is volt ilyen pedagógiai fejlövésem –, hogy talán tehetne valamit a tanár úr a kevésbé jó hallásúak zenei fejlesztéséért, de közben azért élveztem, hogy az osztály annyi szép dalt tud. És utólag azt mondom, ez végül is fejlesztette is a zenei képességeimet. Szegény családom ebből nem sokat érzékel, persze.

Homogénezett nemzet

Négy mondat az etnikai homogenitásról

1. Etnikai homogenitás Magyarországon nem volt és nincs.
2. Az etnikai homogenitást megvalósítani csúnya (=erkölcstelen) dolog.
3. Etnikai homogenitás a jövőben egyre kevésbé lesz; ha erre törekszünk, belehalunk.
4. Erre törekszünk, és belehalunk.

Mindenki

Végtelenül érdekes a Mindenki körüli vita. Egy kicsit arra emlékeztet, hogy fehér-arany vagy fekete-kék az a bizonyos ruha (2015). Nagyon nehezen vagy egyáltalán nem vagyunk képesek befogadni a miénkkel ellentétes értelmezést. Én sem vagyok másképp, de nagyon megmozgatja az agyam, hogy ki mit lát a filmbe bele, és közben azért lassan elmozdul, hol ide, hol oda az is, hogy én hogy látom. (Mondjuk, azok, akik az ellentétes nézetet képviselőket azzal intézik el, hogy agyhalottak, jobb lenne, ha inkább kimaradnának ebből. De hát ez minden vitában így van.)

2017. február 27., hétfő

Koktélra várva a Titanicon

"Már nagyon unom, hogy mindig ezzel a süllyedéssel jönnek. Ahelyett, hogy hoznák végre a koktélomat." (Egy úr a Titanic éttermében)

Homorulnak

Értem én, hogy jó dolog szidni a kormányt, én is feszt ezt csinálom, és azt hiszem, éppen elég gonoszsága van, amiért lehet is. De most komolyan: azzal mi az ördög baj van, hogy egy Petőfi-sort abszolút funkcionálisan átalakít, és a mondanivalójához igazít? Mostantól mindenkit csesztetni fogunk, aki ilyet csinál?

2017. február 26., vasárnap

Átok sújtotta könyv

Hobsbawm A nacionalizmus kétszáz éve c. könyve valamikor megvolt nekem, aztán egyszer csak nem találtam. Hirtelen kétségbeesésemben megpróbáltam újra rákeresni, és nagy örömömre egy-két hónap múlva sikerült vennem egy antikvár példányt. Egy kis idő múlva belém állt az ideg: jó, megvettem, de hova tettem. Tűvé tettem a lakást, aztán nagy nehezen megtaláltam. Csakhogy most a Könyvek Nagy Átrendezése után ismét nem találom. Kezdem azt hinni, ez valami átok. Az a baj, hogy most elég áttekinthető a helyzet, szóval félő, hogy végleg elnyelte a föld. Na, csak mondom, ha valaki épp most akar megszabadulni a saját példányától, én vevő vagyok rá.

A kommunizmus örökösei

Egyre világosabb, hogy az Orbán-rendszer a kommunista diktatúra örököse. Gyönyörű történet, ahogy az antikommunista választókat belehajszolta a rendszerváltás visszavonóinak szerepébe. A legfontosabb közös pont talán az egész életet átitató hazugság rendszere: nemzeti jelszavakkal (ne feledjük, a kommunista retorika durván nacionalista volt) kiszolgáltatni az országot az Orosz Birodalomnak, a zemberekre hivatkozva vezérelvű diktatúrát megvalósítani, az ország kifosztását népgazdasági diadalmenetnek beállítani.

2017. február 24., péntek

Az élet értelmezés

Néha, valami erőfeszítéstől egy pillanatra eltorzul az arcom. Ilyenkor úgy érzem, olyan lehet, mint Ferié, ettől megijedek. Ez valami nagyon mély dolog lehet: a másik arckifejezése (hangsúlya stb.) asszociálódik bennünk azzal a belső testérzékeléssel, amit akkor érzünk, amikor mi maguk vágunk ilyen képet. Feri a hospice régi lakója, erősen zavart, le van lassulva. Általában együttműködő, de néha kellemetlenül agresszív, követelődző. Amikor etetem, elfogadja, de néha a gyűlölet torzítja el az arcát. Nyilván nem. Valószínűbb, hogy egy fájdalom hullámzik át a testén. Az élet folyamatos értelmezés.

2017. február 23., csütörtök

Talán egészen biztos

"szerintem kétségbevonhatatlan"

A politikai kommunikációról

Ezt az ellenzéket, beleértve az ellenzéki érzületű értelmiséget cirkuszban kéne mutogatni, komolyan mondom. Még egy ilyen világra szóló diadalt is képes úgy kommunikálni, mintha vereséget szenvedett volna.

2017. február 22., szerda

Munkaképesség-csökkentőkről

CSÖKKENTETT MUNKAKÉPESSÉGŰ
MUNKAVÁLLALÓKAT FELVESZÜNK.

Amúgy a bolt megérdemli az elismerést. :)

2017. február 21., kedd

Bakancslista

-- Hozom a felesemet. (Talán aloevera-kivonatot vesz elő a betegek hűtőjéből.)
-- Éppen akartam mondani, hogy milyen jó feles pohara van.
-- Így szoktuk.. a jó kis pálinka... reggel ittunk, aztán mentünk aratni... meg aztán a disznóvágás... Mindig azt mondtam, hogy addig nem halok meg, amíg be nem rúgtam egyszer. Aztán látja... meghalok úgy, hogy nem rúgtam be...

2017. február 20., hétfő

Számvetés

Tegnap este megint egy régi ismerőssel találkoztam, aki biztosított róla, hogy követ a Facebookon. És én arra gondoltam, hogy az én életművem a Facebookon van. Ennek megfelelően naponta sodorja el az idő. Meg lehet próbálni megőrizni belőle valamit, de az csak olyan lesz, mint a lefényképezett homokmandala. És ez nagyon jól van így.

Egy parabola

Elmegyek a négy legelfoglaltabb, így bizonyára legjobb fogorvoshoz, hátha valamelyik elvállal. Mindegyiknél van egy előzetes vizsgálat, ott megállapítják, hogy nagyon rosszak a fogaim, ez nekik így nem üzlet, ők ahhoz értenek, hogy csaknem egészséges fogazatú embereket gyógyítsanak. Keressek a lyukas fogaimmal egy kevésbé elfoglalt fogorvost, aki kifejezetten örül, ha valaki bekopog hozzá. (Nem, ez nem történt meg, ez egy negatív utópia. Aki érti, érti.)

[Részleges magyarázat. Nincs szükségem fogorvosra. Fogorvosokkal, orvosokkal amúgy sok bajunk van, de hangsúlyozottan NEM a fenti logika szerint működik az ellátás. Ez egy parabola akar lenni annak megmutatására, milyen "érdekes" lenne, ha az egészségügyben (is) ez a logika érvényesülne.]

2017. február 18., szombat

Facebook-mese

A szombat reggeli IC-n Miskolc felé. A szokásos zsúfoltság. Előbb még ketten ülünk egy négyes ülésen egymással szemben, aztán csak azt látom bosszankodva, hogy jön egy nagyobb társaság, pont oda szól a jegyük, fel se nézve behúzódom az ablakhoz, a két külső (vagy pont ez a belső? soha nem tudom) ülésre egymással szemben idősebb pár ül le. Aztán nézem a férfit velem srégen szemben. Előbb csak érdekesnek találom az arcát, aztán ismerősnek, aztán úgy tűnik, Hell Istvánra hasonlít, aztán egyre inkább úgy gondolom, hogy nem csak hasonlít. De pár másodpercnek el kellett telnie ahhoz, hogy rájöjjek: ha tényleg ő, akkor jó esély van rá, hogy a mellettem levő ülésen a felesége ül. Edit régi kedves ismerősöm Sajókazáról, de aztán már főleg a Facebookról. Nézném, de egy kicsit elfordulva ül, nem vagyok biztos a dolgomban. Akkor előveszi a mobilját. Ó – gondolom –, ha mobil, akkor jó eséllyel Facebook, mert Edittől ez – mondjuk így – nem idegen. Csúnya dolog, de most bevállaltam: ha belenézek a Facebookjába, ki tudom lesni a profilképét, és annak alapján be tudom azonosítani. Így is történt, messziről csak foltokat láttam, de ez elég volt ahhoz, hogy biztosra menjek. Én is a Facebookon vagyok, ráírtam a mellette levő ülésről: "Nem mondod, hogy mellettem ülsz!" Pitty. Az üzenet megérkezett. Edit riadtan körülnéz, majd nem kis meglepetést keltve a társaság körében, fel is kiált. Jó társaságban utaztam Miskolcig.

Vonat, könyv

Velem szemben a vonaton egy nagyon értelmiségi kinézetű ember egy régi, könyvtárban bekötött könyvet olvas. Ez annyira megmozgatja a lelkiismeretemet, hogy elhatározom: a Karamazov testvéreket fogom olvasni a telefonomról. Rögtön miután ezt kiposztoltam.

Pártpolitikai vita

Most két eset van. A 266 ezer aláírás vagy azt jelenti, hogy "egy közös nemzeti ügyből pártpolitikai vita lett", és akkor a Fidesz támogatottsága komolyan megkérdőjeleződött, vagy az aláírások nem a Fidesz ellen szólnak, hanem az olimpiai tervek ellen, ebben az esetben viszont nem lett pártpolitikai vita "egy közös nemzeti ügyből".

2017. február 16., csütörtök

Jó lenne-e?

Lehet, hogy jobb lenne, ha nem lenne népszavazás? Végtelenül demoralizáló lenne szembesülni azzal, hogy a budapestiek többsége is legalább hallgatólagosan támogatja az Orbán-rendszert.

2017. február 14., kedd

Közmondás

A férfi az férfi, még ha tolyut foszt is. #mosthallottamakórházban

2017. február 13., hétfő

People first

Nem annak alapján ítélek meg egy embert, hogy milyen kultúrát kedvel, hanem aszerint leszek nyitott egy kultúrára, hogy ki kedveli. Ez alap. #peoplefirst

2017. február 11., szombat

2017. február 10., péntek

Forró drót

Mai félreolvasás: Trump kért egy perecet Putyintól.

Tézisek a nemzetről

Mintegy két és fél éve írtam az alábbi szöveget. Ott, ahova írtam, teljesen visszhangtalan maradt, és ezt valahogy nem is bántam: úgy éreztem, kisfiú vagyok én ahhoz, hogy az okos tudósok dolgába beleszóljak. Most azonban újra előszedtem, mert úgy érzem, sokszor a demokrácia barátai is rosszul fogják föl a nemzet kérdését, a Facebook meg sok mindent elbír. Mégse maradjon teljesen a fiókban. Ha vitatjátok, az nekem nagyon hasznos még akkor is, ha nem válaszolok rögtön. Mert jobban szeretek gondolkodni, mint rögtön lecsapni a feldobott labdát.
  1. A nemzet fogalmi meghatározásának nehézsége abból fakad, hogy egyszerre utal az állampolgárok összességére és egy kulturális közösségre. Minden olyan meghatározás, amely az egyik vonatkoztatási pontot elhanyagolja, téves.
  2. A nemzet fogalmában ugyanis az az igény fejeződik ki, hogy az állam és a kulturális közösség valamiképpen feltételezik egymást. Az azonban már nemzetfelfogás kérdése, hogy melyik feltételezi melyiket: az egy kulturális közösséghez tartozó emberek igénylik-e a független és egységes államot (ezt nevezem nacionalizmusnak), vagy az állampolgári lét feltételének tekintjük a (kulturális) közösséget.
  3. Történetileg az utóbbi összefüggés az elsődleges. Klasszikus példa Franciaország és az Egyesült Államok, ahol a rendi különbségek lebontásával, illetve egy hangsúlyozottan nem rendi állam létrehozásával fogalmazódott meg az az igény, hogy a közügyek mindenkire tartoznak. A közügyek ilyen (demokratikus) felfogása azonban egy olyan politikai diskurzust feltételez, amelyben rendelkezésre áll egy közös nyelv (tág értelemben, egy közös tudásbázist is feltételezve) és rendelkezésre állnak közös értékek, amelyeket nem kell folyton magyarázni és igazolni.
  4. Európában ez a közös kulturális bázis az etnikai kultúra talaján jött létre, legfontosabb összetevői a közös nyelv és az („államalkotó”) etnikai közösség – jelentős mértékben utólag konstruált – közös múltja. Ez nem kevés feszültséghez vezetett, hiszen állam és etnikum szinte sehol nem esett egybe maradéktalanul, Közép- és Kelet-Európában pedig végképp nem. Így szinte szükségszerűen erősödött föl és vált uralkodóvá a nemzetfogalom nacionalista értelmezése, amely a nemzetek állami aspirációit tekinti elsődlegesnek, és nem az államok nemzetépítő feladatait. Érdemes itt jelezni azt is, hogy Európán kívül nem ennyire magától értetődő a nemzeti közösségek nyelvi-etnikai öndefiníciója. Jellegzetes ellenpélda az Egyesült Államok (és voltaképpen az egész amerikai kontinens), valamint teljesen más jelleggel India.
  5. A nemzetfogalom nem-nacionalista értelmezésének abból a szükségletből kell kiindulnia, hogy a részvételi demokrácia különböző szinteken (helyi, nemzetállami, szupranacionális szinteken) megvalósuló politikai diskurzusokat feltételez, amelyek viszont nem jöhetnek létre közös tudások (műveltség) és közös értékrend nélkül.
  6. Ugyanakkor nem lehet negligálni a mai európai nemzeti identitások – köztük a magyar nemzeti identitás – nyelvi-etnikai meghatározottságát. Ebből a bonyolult képletből egy nyitott (befogadó) nemzetfelfogás következik, amely elfogadja egyfelől a nemzet etnikai heterogenitását (mindenki magyar, aki a magyar állam hűséges polgára, és magyarnak vallja magát), másfelől a nemzeti-etnikai identitások határokon túlnyúló jellegét (a kettős vagy többes nemzeti identitást, azaz a Magyarországon élő szerbek szolidaritását a más országokban élő szerbekkel, de hasonlóképpen az itthoni magyarok szolidaritását a határon túli magyarokkal).
  7. Ebből viszont az is következik, hogy a nemzet kulturális egysége nem jelenthet a hagyományos értelemben vett nyelvi vagy műveltségbeli homogenitást. Sokkal inkább egy kommunikatív műveltségben kell gondolkodni, ahol a közösséget nem azonos „szövegek” ismerete biztosítja (a „szöveg” szót itt nagyon tág értelemben véve), hanem valami mélyebb, ami a különböző kulturális csoportokhoz tartozó emberek között a megértést lehetővé teszi. (Ezt még ki kell találni.)
  8. Nem elég azonban azt mondani, hogy a nemzetfelfogásunk nyitott/befogadó. Ennél többre van szükség: integratív nemzetfelfogásra. Ma Magyarországon egész népcsoportok vannak kizárva a nemzetből, és nem azért, mert az uralkodó nemzetfelfogás kirekeszti őket, hanem mert helyzetüknél fogva önmagukat rekesztik ki: nem érdeklik őket az ország ügyei. Ez a közügyek iránti érdektelenség a magyar demokrácia mai válságának (összeomlásának?) egyik legmélyebb oka. Idetartoznak mindenekelőtt a szegények és részben más okokból a cigányok. De nagyon erős szegmentálódás, a magánéletbe és csoportkultúrákba való bezárkózás figyelhető meg a társadalom magasabb régióiban is. Megkockáztatnám azt is, hogy a nők és a nemzet viszonya is külön elemzést érdemel. Az, hogy a legmagasabb állami tisztségekben nincsenek, vagy alig vannak nők, nem elsősorban az uralkodó párt értékrendjét mutatja, hanem inkább egy olyan társadalmilag meghatározott helyzetet, amelyben a nők alig vesznek részt a közügyek intézésében, és a magánszférába szorulnak vissza egy teljesen hagyományos nemiszerep-felfogás keretében. A munkavállalók általános szervezetlensége szintén a közügyektől való elforduláshoz, és ennek következtében a nemzetből való önkirekesztéshez vezet. Összességében tehát a nemzet széthullásának vagyunk tanúi a mai Magyarországon.
  9. Pozitív programként nemzetépítést javaslok. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a nemzetépítés szót jó átfogó fogalomnak gondolom mindannak a meghatározására, amire ma szükség van. Ennek központi eleme az empowerment, amit úgy határoznék meg, hogy a társadalom minél több rétegét kellene olyan helyzetbe hozni, hogy képes legyen (ha akar) a közügyek aktív résztvevője lenni. Ez részben szociálpolitikai kérdés: a szegénység automatikusan tárgyiasítja és kizárja a nemzetből azokat, akiket sújt. Részben polgárjogi kérdés: fel kell számolni a különböző elnyomásokat, hatalmi aszimmetriákat és kirekesztéseket. Részben szervezeti kérdés: támogatni kell a társadalom önszerveződését minden szinten, különös tekintettel a szakszervezetekre. És nem utolsó sorban kulturális, különösen oktatási kérdés: a nemzet közös műveltségének elsajátítása mégis az iskolákban történhet meg elsősorban. 

2014. július 15.

Az udvariasságról

Nyilván öregszem, de egyre jobban zavar, ha bizonyos kötelező kifejezések elmaradnak: sajnos, elnézést, köszönöm. Mentségemre szolgáljon, hogy igazából csak akkor fáj ez a hiány, amikor profi szolgáltatóknál jelentkezik. Ez valahogy szakszerűtlenség. A magán jellegű érintkezésben nincsenek udvariassági elvárásaim.

2017. február 8., szerda

Hangtani poszt

deszaturált nesz

Népszavazás a korrupció ellen

Szóval ha nem lenne világos: a Momentum és az őt támogató szervezetek egy radikális korrupció ellenes népszavazást szeretnének kezdeményezni. Hogy a jelenleg az országot kézben tartó gátlástalan rablóbanda ne tehesse tönkre végleg a hazánkat. Szóval aki még nem tette, emelje fel a fenekét, és menjen aláírni. Ez azért nem akkora dolog...

2017. február 7., kedd

Facebook-versek

Oravecz Imre öreg kori verseit olvasom. Ezek Facebook-bejegyzések.

2017. február 6., hétfő

Szamár

A Tanítanék tegnap azt ajánlotta, hogy legyen egy szamár a miniszter. Csakhogy ez nem vicc. Szerintem simán elképzelhető, hogy Orbán hamarosan tényleg egy valóságos szamarat tesz miniszterré (vagy köztársasági elnöké vagy az alkotmánybíróság elnökévé). És még csak arra se számíthatunk, hogy ez majd kiveri a biztosítékot.

2017. február 5., vasárnap

Üresedés

– Pista is elment. Sokat szenvedett.
– Meghalt valaki ezen az ágyon, ahol most én vagyok?
– Persze. Hát különben?
(Nem, nem ezt válaszoltam. Csak annyit mondtam, igen.)

2017. február 4., szombat

Gasztrokultúra és feketelista

Majdnem csak nagyon jó dolgok történtek velem az elmúlt három napon Miskolcon, de azért ezt a két bosszúságomat elmesélem.

Avasi Sörház, a társaság krumplilángosozik. Egyikünk laktózérzékeny, kéri, hogy erre legyenek figyelemmel. Kérdi, hogy van-e a paprikás alapban tejföl. A pincér – végtelenül készséges, kedves kisfiú – azt mondja, szerinte nincs, volt már laktózérzékeny vendég, az ő kedvéért már megkérdezte korábban. Jó, akkor még annyit kérünk, hogy sajt se legyen rajta. Telik-múlik az idő, kisfiú hozza a krumplilángost. Valóban nincs rajta sajt, viszont az alap szemmel láthatóan csupa tejföl. A vendég finoman utal rá, hogy nem erről volt szó, ő ugyan nagyon megértő, de a laktózzal szemben intoleráns, ezt így sajnos nem tudja megenni. Ezen a ponton a film elakad. A kisfiú néz, csendben vár, hátha elmúlik a vendég laktózérzékenysége. Láthatóan fogalma sincs, mit lehet egy ilyen helyzetben tenni. Hát, mondjuk neki, kéne egy ugyanilyen tejföl nélkül. De ezt nem enné meg valaki? Hát ööö... nem, itt van előttünk a sajátunk. Nem vinnénk el, ha becsomagolja? Nem, köszönjük. De hát ki kell fizetni, nyögi ki végül. Hát, jó, kifizetjük, de hozzon egy másikat, mert ugye éhes a vendég. Kisfiú el, viszi az inkriminált krumplilángost is, pár perc múlva jön, jelenti, hogy természetesen elkészíti a konyha az alternatív lángos. Kisvártatva el is készül, megvacsorázunk, fizetünk. Akkurátusan kiszámlázták mindkét krumplilángost. Ne jöjjek ide többet!

Café Frei. Ennek történeti előzményei vannak. Amikor még volt üzletük az Egyetemvárosban, kértem egy – talán – berber kávét, amit cukorral készítenek el. De kértem, hogy nem lehet-e cukor nélkül. De, lehet, el is készítették, nagyon finom volt. Ezen felbátorodva, további két alkalommal tettem próbát a városi üzletben. Mind a kétszer megígérték, hogy megcsinálják cukor nélkül, és mind a kétszer cukrozva hozták ki. Szóval ez a cukor dolog üldöz engem a Freinél. Ma is bementem, már nem kísérleteztem berber különlegességekkel, kértem egy espresso doppiót. Tejet, tejszínt hozhatok hozzá? Igen, tejszínt kértem. Kihozzák, a tejszín külön kis kiöntőben, nagyon étvágygerjesztő. Beleöntöm mindet a kávéba. Na mi lehet itt a probléma? Igen, a tejszín durván cukrozott volt. Na most az, hogy a kávé mellé édesített tejszínt szolgálnak fel, ez lehet nagyon klassz dolog, de semmiképpen nem magától értetődő, és egy olyan üzletben, amelynek önképe a kávékultúra ápolásához kapcsolódik, talán érdemes lenne erről tájékoztatni a vendégeket. Ez így gáz. Ne engedjétek, hogy újra próbálkozzam!

2017. február 1., szerda

Kezdjünk el ásni?

Szerintem kezdjünk el ásni a Kossuth téren, és szabadítsuk ki a foglyokat. Én szoktam hallani a halálsikolyokat és a dörömbölést, amikor megállás nélkül áthalad a metró.

2017. január 30., hétfő

Lefogyni

Lefogyni könnyű. Én is már vagy háromszor lefogytam. Félő, hogy újra muszáj lesz.

2017. január 27., péntek

Az Amnézia-projekt

Régóta a bögyömben van ez az egész. Nem Lukács, egyáltalán nemcsak ő.

Olvasom a barátaimat, hogy Lukács szobrának eltávolítása milyen borzasztó, mert hát ilyen meg olyan pozitív tulajdonságai is voltak, meg nem is volt az önkényuralom támasza, meg depláne Szent István se volt egy erőszakmentes demokrata. És hát a szobor eltávolítása szerintem is borzasztó, de valahogy nem ezért.

Sem a szobrok, sem a személyek soha nem egyszerűen azok, amik. Hanem mindazok, amit a történelem során jelentettek. Dózsáról például eléggé tudhatjuk, hogy nem volt szabadságharcos, valószínűleg nem volt a jobbágyság önzetlen barátja, de főleg nem utasított el minden erőszakot. De Dózsa köztéri szobra vagy a Dózsa György út mégis rendben van. Miért? Azt hiszem, azért, mert Dózsa számunkra Petőfi tüze és Ady nagypapája. És Derkovits forradalmi utópiája. Meg még sok minden. Az is, amit nem szeretünk benne. Lehet, hogy azt a bazi nagy utat nem Dózsa Györgyről kéne elnevezni, de most már így esett. Ilyen a mi hazánk térképe: Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa. Kavarognak, egymásnak feszülnek, miközben a troli el-elakad a csúcsforgalomban.

Varga Imre Lukács-szobra 1985-ben készült, a Lukács-centenárium évében. Akkoriban a szellemi élet Lukácstól volt hangos. A hatalom benne keresett eszmei támaszt, az ellenzék belőle akart fegyvert kovácsolni. Legtehetségesebb tanítványai ekkor már mind túlléptek a szovjet szocializmus eszmevilágán. Pár év múlva megjelenik 68-as írása, A demokratizálódás jelene és jövője, amely a demokratikus szocializmus bibliája volt sokak számára. Ez a szobor pedig szerintem nem Lukácsot ábrázolja, hanem a 80-as évek magyar történelmének egy aspektusát: hogy kezdeni kéne valamit ezzel a szocializmussal, de nem megy. Egy fáradt öregember: megalkuvó és felforgató. Egy nemzedék önarcképe.

Ne legyenek illúzióink: minden ilyen szoboreltávolítás egy olyan projekt része, amelyet a közterek -- és így a nemzet -- tradíciótlanításának, a nemzeti identitás lerombolásának tudok csak nevezni. Amnézia-projekt.

A nemzeti összefogás szépségéről

Annyi szép dolog volna, ami nemzeti összefogást igényelne, ami megmozgatná a magyarság kreatív fantáziáját, ami optimizmussal tölthetne el, ami visszaadná a hitet és a reményt. Mondjak egy párat? Pl. összedughatnánk a fejünket, hogy kitaláljuk, hogy lehetne értelmet adni annak a szemétdombnak, ami ma a magyar közoktatás. Programot dolgozhatnánk ki a magyar egészségügy rendbetételére. Végiggondolhatnánk, hogy lehetne elérni, hogy ne fagyjanak meg az utcán a magyar emberek. Elkezdhetnénk okosan megbeszélni, hogyan kezeljük a bevándorlás hamarosan valóban jelentkező problémáját. Esetleg lehetne egy olyan projekt is, hogy Mentsük meg a magyar falut! Ha valaki ezek helyett azt javasolja, hogy rendezzünk olimpiát, hát annak a neve: hazaárulás. (Nem, persze nem hazaárulás, ez csak Bencsik András mantrája. Inkább úgy mondanám: valamiért abban érdekelt, hogy állandósuljon ebben az országban a depresszió, hogy soha ne legyen vége ennek a nyomorúságnak.)

2017. január 26., csütörtök

A Lukács-szobor eltávolítása

Az a baj, hogy sokan nem értik: ez nem arról szól, hogy hogyan értékeljük Lukácsot. Arról van szó, hogy naponta megerőszakolnak minket. Arról van szó, hogy egy önző és erőszakos hatalom lépésről lépésre foglalja el legintimebb tereinket, hogy saját nyálas ideológiájával mázolja be azokat. Megváltoztatják a dolgok (utcák, terek, megállók) nevét, kicserélik a szobrokat, és újraírják a történelmet. Arról van szó, hogy nem lehet véleményed, mert csak egy kötelező vélemény van, az van kiírva a falakra, hogy álmodból ébredve is tudd mihez tartani magad.

2017. január 23., hétfő

Az ítélet: rák!

Talán nem posztolnám ezt ki, de most a #Rákliga kampánya miatt úgy érzem, szükséges.

– Az a baj, hogy bűntudatom van.
– Miért, Éva?
– A bűnök miatt, amiket elkövettem. Nem mindig úgy viselkedtem másokkal, mint kellett volna.
– Úgy gondolja, ezért beteg?
– Tudom.
– Értem. Én azt hiszem, ha nem tudja elfogadni magát, ha rosszban van önmagával, nehezebben gyógyul
– Tudom.
– Meg kellene találni a jót magában, hogy szeretni tudja magát.
– Hát éppen ez az, ami nem megy.
– Most elítéli a bűneit. De hát ez is maga, aki megváltozott, és másképp gondolkodik...
– ...
– Biztos vannak barátai.
– Igen, sokan. És szeretnek is.
– Hát valamiért szeretik...
– Akkor mégis van bennem valami jó (elmosolyodik).

Életjáradék

Life-long earning

Népszavazás

Egy olimpia ellenes népszavazás még Budapesten is kétesélyes, országosan pedig inkább csak egyesélyes. Ez nem vidékellenesség, csak szociológia. Még a legutóbbi mocskos népszavazás is majdnem érvényes lett. Szóval bocs, de most annyira azért nem bánom, hogy a vidékiek nem írhatnak alá.

Válasz egy kommentre:
Szerintem semmi rosszat nem mondtam sem a vidékről, sem a vidéki városokról. Azt mondtam, hogy ha már népszavazást kezdeményezünk (ez nem biztos, hogy jó ötlet egy diktatúrában), akkor érdemes racionálisan mérlegelni, hogy mit várhatunk egy országos népszavazástól, és mit egy budapestitől. Szerintem nem ugyanazt, de nem hiszem, hogy ezzel bárkinek is újat mondtam. Mármint ha az olimpiáról van szó. És ettől még sokkal jobb fej emberek élhetnek vidéken, mint Budapesten.

Tegnap hallottam az IKEA-ban

"...és erre képzeld, azt mondta, hogy ha állva szeretkeznek, az nem megcsalás..." #tegnaphallottamazikeában

Gamification

Ebben a betegséggyűjtögető játékban az a legjobb, hogy anélkül is szerezhetsz egy újabb betegséget, hogy egy másikat oda kéne adnod érte. Most például tök ingyen hozzájutottam egy kezdődő szürkehályoghoz. #amígnemakadályozzaalátástnincsveleteendő

Szemészeten

Imádom a szemészetet. Mint egy olasz család. Mindig rengetegen vannak (mármint a szemészek), sürögnek-forognak, ordítva beszélgetnek, miközben látszólag oda se figyelve vizsgálják a betegeket. És ez évek óta változatlan. Hihetetlen légkör.

Óvatosság?

Valami új protokoll van? A vérvétel után minden páciensnek azt mondják, hogy legalább tíz percig szorítsa, ne öltözködjön. :o És az emberek valóban engedelmesen hosszú ideig üldögélnek, és szorítják. Én is, ami azt illeti. Eddig soha nem szorítottam 2-3 percnél tovább.

2017. január 22., vasárnap

2017. január 21., szombat

Öt este

Állandóan csalódnom kell a memóriámban. Meggyőződésem volt, hogy az Öt este c. film Panfilové. Pedig Mihalkov.

Egy kötőjel

Félreolvasás mára: hit- és terhességmegszakítás (a kötőjelet csak én olvastam bele).

A kommunistákról

Az a baj a marxistákkal, hogy feszt kommunista pártot akarnak alapítani. Pedig amúgy szükség lenne rájuk.

2017. január 19., csütörtök

"A vádlottak gátlástalanul, az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel és brutalitással hajtották végre cselekményüket – közölte az ügyészség." Pedig az átlagos embertelenség és brutalitás is elég szörnyű.

Pasziánsz, fegyelmi, halál

Ha nem jön ki a pasziánsz, addig kezdesz új játékot, amíg ki nem jön. Amikor viszont kijön, kár lenne abbahagyni. Erről a "bölcsességről" BGY jut eszembe, aki nagyon helyeselt, amikor egyszer régen, a számítógépes játékok hőskorában elmondtam neki. Korábban én voltam a fegyelmi bizottság elnöke az ellene indított eljárásban. Később soha nem jutott eszembe, hogy esetleg haragszik rám emiatt. Azt hiszem, nem is haragudott. Aztán egyszer csak meghalt. Ez így összefüggéstelen, de hát így emlékezem rá.

2017. január 18., szerda

Népi szólások és közmondások a liberálisokról

Ortutay Gyula gyűjtéséből

A liberális embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
Liberális liberálisnak nem vájja ki a szemét.
Liberálisba nem üt a ménkű.
Heten vannak, mint a liberálisok.
Liberális likból liberális szél fúj.
Egy liberális százat csinál.
A liberális soha nem jár egyedül.
Aki liberális, hamar megöregszik.
Minden liberálisnak maga felé hajlik a keze.
Ordít, mint a fába szorult liberális.
Ne fesd a falra a liberálist!
Liberális iszik magában.
A liberális nem alszik.

(Bocsánatelnézést! Tudjátok be annak, hogy péntekre egy előadást kell összeraknom.)


2017. január 16., hétfő

A választások elé

– Egy kicsit változtatunk a pálya dőlésszögén.
– Ez borzasztó! De mindegy, ez van, innen szép nyerni.
– A bírót lecseréljük egy másikra, aki a zsebünkben van.
– Ez borzasztó! De mindegy, ez van, innen szép nyerni.
– A legjobb játékosaitokat kitiltjuk a pályáról.
– Ez borzasztó! De mindegy, ez van, innen szép nyerni.
– Mostantól a ti csapatotoknak hátra kötött kézzel kell játszani.
– Ez borzasztó! De mindegy, ez van, innen szép nyerni.
– A mi góljaink duplán számítanak, a tieitek csak felet érnek.
– Ez borzasztó! De mindegy, ez van, innen szép nyerni.

2017. január 15., vasárnap

Élnék színekkel

Egy sokatmondó elírás (nem az enyém): "Nem viselhet élnék színű ruhákat."

Előválasztás

Előválasztás... Egyre ijedtebben látom, hogy ezt emberek egészen komolyan gondolják. Nem ugyanabban a világban élünk?

2017. január 14., szombat

A találkozás kultúrája és a politika

A demokratikus politikai szervezeteknek el kéne fogadniuk egy olyan protokollt, hogy SOHA nem posztolnak a FB-on "kattints, ha egyetértesz" posztokat. Igazából a petíciókat is el kéne felejteni, de azt, hogy a FB a politizálás fóruma lehet, azt biztosan. Minden tiltakozást gyűlés formájában kell megszervezni. Nem biztos, hogy mindig tömegtüntetés kell, de muszáj személyesen találkozni, éspedig olyan módon, hogy az értelmiségi és a proli befolyásolni tudja egymás gondolkodását. A következő években az a párt lesz a nyerő, amely képes lesz újraéleszteni a találkozás kultúráját, és azt radikálisan működésének középpontjába állítani.

Niemöller reloaded

Nem vagyok civil szervezet tagja, úgyhogy nem nagyon érdekel, ha szétverik a civil szervezeteket. Attól nem félek, hogy egyszer majd engem vernek szét, mert ha mégis megpróbálná valaki... hát csak lesz valami jogvédő egyesület, hogy megvédjen.

2017. január 13., péntek

Az általános iskoláról

Mához egy hétre egy konferencián kell mondanom valamit az általános iskoláról. Valamit, ami több annál, mint hogy utálom, ami ott folyik, különösen a felső tagozaton. (És remélem, világos, hogy ez nem a tanároknak szóló kritika, hanem a rendszernek, elsősorban a tanterveknek.) Valamit, ami megalapozza ezt az utálatot. Annyi biztos, hogy most nem fogom leírni az előadásom. Nincs ez annyira végiggondolva.

Je suis civil szervezet!

Senki sem választott meg, oszt mégis véleményt formálok. Tisztára úgy érzem magam, mint egy civil szervezet.

2017. január 12., csütörtök

Küretem lesz

Na, ma megvolt a háromnegyed órás szuper alapos fogkőleszedés. Hát a szeretteiteknek azért ne ezt kívánjátok! A jövő héten megyek küretre. (Kikotorják a fogínyemet, vagy mi.)

Légy ellenállás!

Mondjuk, az összes fenyegetett civil szervezet együttesen elég nagy tömeget tudna megmozdítani. (Vagy ha nem, akkor tényleg nem sok értelmük van.)

Félrehallás

#félrehallás Metrópótló oktopusz. Mondjuk a Dunánál lehetne, érne annyit, mint a hajós megoldás.

Mi akartuk?

Ha folyton azt hangsúlyozzuk, hogy a magyar nép megérdemli a kormányát, mert hát mi választottuk meg, meg különben is, amit csinál, az nagyon sokaknak tetszik... ez mennyivel bölcsebb attitűd, mint a jó öreg áldozathibáztatás?

2017. január 11., szerda

Az egydimenziós beteg

Az egyik rossz dolog a kórházban, hogy egydimenzióssá tesz. (Persze nem ez az egyetlen ilyen intézmény.) Te ott egy eset vagy, és a nap legnagyobb részében olyan emberek vesznek körül, akik semmi olyat nem tudnak rólad, ami számodra igazán fontos. Ami az identitásod gerincét adja: a családod, a múltad, a sikereid, hogy sokan tisztelnek, a szakmai érdeklődésed, stb. Ezzel igazolom magam előtt, hogy én éppen erről kérdezgetem és beszéltetem a betegeket. Talán van értelme.

Civilek, szabadság

Na most meg is hallgattam, mit mondott Németh Szilárd a civilekről. Felhívnám a figyelmet, hogy nemcsak a civileket fenyegeti, hanem a szólásszabadságot is támadja. Lényegében egy olyan doktrínát fejt ki, hogy amit a (z állítólag) legitim kormány mond, azt max. politikai pártok vitathatják. (Azt a nettó hazugságot, hogy a kormány migrációs politikáját azért nem szabad támadni, mert népszavazás hagyta jóvá, most hagyjuk is a fenébe.)

2017. január 10., kedd

Nemzeti limbó

Nemzeti limbó: How low can you go?

Európa vajon mi?

Azt mondják, legyünk kemények, és védjük meg a mi európai keresztény kultúránkat. Csak hát ez a kultúra nem nagyon más, mint a régi parancs: szeresd felebarátod, mint tenmagad. Ezen alapul nemcsak az egész Törvény és a Próféták, hanem az egész Locke és Jefferson (ne okoskodj, volt köze Európához), Dante, Shakespeare, Goethe, Kant, ja, Európa. Szar ügy.

2017. január 9., hétfő

Szívecske

Nem kéne minden helyesírási izén megdöbbenni, de az, hogy a szívecske hosszú í, az mégis tűrhetetlen.

2017. január 8., vasárnap

Nyelvtan

Rejtvény. Hányadikban kötelező az alábbi fogalmak ismerete?
Szófaj; főnév, köznév, tulajdonnév, személynév, állatnév, intézménynév, földrajzi név, márkanév, cím; határozott névelő, határozatlan névelő; névutó; ige; igeragozás; igemód; igekötő; melléknév, melléknévfokozás; számnév, tőszámnév, sorszámnév, törtszámnév; határozott számnév, határozatlan számnév; személyes névmás, mutató névmás, kérdő névmás.

2017. január 7., szombat

A 7. lépcsőfok

Van a szobámban egy (hideg) sarok, ahol a padlóra (!) helyezett ásványvíz (és hasonlóképpen sör, vörösbor) hőmérséklete ideális. (Vö. 7. lépcsőfok.) Ez egy viszonylag új, de elég lelkesítő felfedezés.

2017. január 6., péntek

Azt hiszi minden hettita mindenkiről, hogy hettita...

Az autósok mindenkiről azt gondolják, autóval jár. Nem az, hogy rólam, mindenkiről. Ami persze nem meglepő, én is mindenkiről azt hiszem, hogy az MVK/BKK kiszolgáltatottja.

2017. január 4., szerda

Születésnap vagy mi

21500 napja tapicskolom össze a bolygót ökológiai lábammal.

2017. január 3., kedd

Egy nehezen kibontakozó mondat

A következő 100-150 héten a magyarok saját fogukban laknak.
A magyarok 100-150 saját következményben fognak lakni a héten.
A saját fagyban 100-150 magyar lakás hete fog következni.
100-150 saját lakás fog megfagyni a következő magyar hetekben.
100-150 lakást fog kisajátítani a magyar fagy a következőkben.

A következő hetekben 100-150 magyar fog megfagyni a saját lakásában

Alternatív köztársasági elnök

Azért nyugtassatok meg, hogy akik kitalálták, hogy Majtényit köztársasági elnöknek, azok nem úgy gondolják, hogy ML majd tényleg köztársasági elnök lesz. Szóval szeretném hinni, hogy van itt egy kicsit bonyolultabb koncepció arról, hogy tömegmozgalom meg vezetőt konstruálni, ilyesmi. Kár lenne ML-t a semmiért beáldozni, annál többet ér.

2017. január 2., hétfő

Már ami a szerzői jogokat illeti

Félreolvasás a Google képkeresőjében: "be guest for this image". (Best guess...) A lelkiismeret...

Hogy határozná meg a társadalmi helyzetét?

középső tízezer #mostolvastamkommentben

2017. január 1., vasárnap

Fantasy

Minden próbálkozásom ellenére hidegen hagyott A gyűrűk ura, a Mátrix, a Star Wars. Ez nem is lenne érdekes, hiszen mindenkinek más az ízlése, ha nem néztem/olvastam volna rajongó szenvedéllyel a Trónok harcát, a Harry Pottert, sőt Az éhezők viadalát is. Magyarázat nincs.