2017. szeptember 21., csütörtök

Hitler és a demokrácia

Hitler hatalomra jutása egy népszerű tantörténet a demokrácia ellentmondásairól. Csakhogy ezt a történetet gyakran egy durva csúsztatással mesélik. Hitler demokratikus körülmények között, választások útján került hatalomra, ez igaz, és nagyon fontos. Rávilágít arra, hogy a demokrácia védelemre szorul a felszámolását hirdető erőkkel szemben. Azt azonban nem mindig mesélik hozzá, hogy a kormány megalakítása után a náci párt gyakorlatilag azonnal alkotmányellenes puccsot hajtott végre. Ami azután történt, az már nem világítja meg a demokrácia semmilyen ellentmondását, mert annak a rendszernek neve totális diktatúra. És igazán nem meglepő, hogy demokratikus eszközökkel nem lehetett (volna) megdönteni. És erőszakos megdöntése után sem lehetett normál jogállami eszközökkel helyreállítani a demokráciát.

2017. szeptember 20., szerda

A rímek fontosságáról

Oké, a csillagos égbolt meg az erkölcsi törvény, ezek is teljesen rendben vannak, de nem szűnök meg csodálni a refrén rímelését a Gazdag fiú szerelmében.

2017. szeptember 16., szombat

Önarckép

Mindig legyen a hátizsákodban/táskádban

  • kés,
  • sörnyitó,
  • dugóhúzó,
  • kiskanál,
  • körömvágó olló,
  • szemöldökcsipesz,
  • nurofen,
  • horribilis, indokolatlan mennyiségű papírzsebkendő,
  • sebtapasz,
  • leukoplaszt,
  • usb-mikrousb kábel,
  • mobiltöltő,
  • power bank,
  • golyóstoll,
  • pen drive,
  • fülhallgató,
  • fogpiszkáló,
  • üres reklámszatyor.

A nadrágodnak mindig legyen négy zsebe.

  1. Telefon.
  2. Irattárca: igazolványok, bankkártyák, más kártyák, egyéb papírok, pen drive-ok (!), golyóstoll.
  3. Pénztárca.
  4. Kulcs, százasok, hogy ne kelljen keresni, ha adni akarsz a koldusnak.


A vodkakérdés

Eddig az identitásom része volt, hogy a vodkát nem szeretem. Mostanában kóstolgatom, és rájöttem, hogy nincs is ezzel baj. De. Minden vodka ennyire édes? Új életkorszakomban kétféle vodkát kóstoltam: Bols és Sobieski.

2017. szeptember 15., péntek

Kísérlet visszavonulásra

Úgy döntöttem, hogy amíg nem érzem úgy, hogy a szavaimat valódi politikai cselekvéssel támaszthatom alá, addig nem teszek közzé politikai véleményposztokat a Facebookon. Ennek így egyrészt semmi értelme, másrészt láthatóan senki nem ért egyet velem, szóval túlságosan könnyen lehet, hogy nincs is igazam. Szóljatok rám, ha eltérek ettől. :)

2017. szeptember 14., csütörtök

Öndefiníció

Ó Knausz Imre, te szerencsétlen, világtalan, tehetetlen balfácán ember!

Kőszúnyog

Minden fadóban azt éneklik, hogy "kőszúnyog". :o

2017. szeptember 12., kedd

Fantomszagok újra

Megkezdődött kórházi évad, láttam egy csúnya sebet, éreztem a szagát, és nem volt ezzel semmi baj. Aztán reggeliztem az egyetemi büfében, melegszenyát, és a végén olyan rothadás szaga volt, sőt a nyelvemen, a torkomban is ezt a szagot éreztem, fotorealisztikusan (szineztézia). Talán attól, ahogy a cuccos kinézett a szendvics tetején. Mindenesetre ott kellett hagyni a végét. Őrület.

Szakrális

Ha egy vonaton utazó társaság beszélgetéséből ilyen szavak jönnek ki, hogy szakrális, kibiztosítom a dugóhúzóm.

Emlékezés a régi szép időkre

"Kemény világ volt a sereg, de fegyelmet és tisztességet tanultuk. Nem ijedtünk meg különben a civilektől sem. Megvertük őket, hogy behugyoztak. Ha pofáztak."

2017. szeptember 10., vasárnap

Az emlékezetről

Mélyen meg tudom érteni azt a régi esszéistát (már nem emlékszem, ki volt), akinek nemcsak azt kellett felírnia, hogy mit olvasott már el, hanem azt is, hogy mit írt meg, különben képes volt újra megírni. Ma a könyvszekrényemben észrevettem egy verseskötetet, és meglepődtem, hogy ott van, mert a költőnő neve egészen ismeretlenül hangzott. Belenéztem, a versek nagyon is vonzóak, de teljesen ismeretlenek. Meg kellett nézni a Molyon, hogy olvastam-e a kötetet. Olvastam. Megvan annak a komoly pszichológiai oka, hogy nem nagyon hiszek a maradandóságban.

Egészségügy

"Fejvesztések előtt a XXX Kórház" ??? (Fejlesztések...)

2017. szeptember 8., péntek

Az én politikai utópiám

Néhány napja István Nahalka közzétett egy jegyzetet az ő politikai utópiájáról. Nem lájkoltam és nem osztottam meg, mert egyáltalán nem értek vele egyet, de szeretném ebben a jegyzetben az ő gondolatait is egy megosztással népszerűsíteni, miközben kifejtem, hogy én hogy látom a dolgokat. Az alábbi írás tehát nem Nahalka jegyzetére reagál, de azzzal talán párhuzamba állítható.

Az én politikai utópiám első pontja, hogy el kell engedni a 18-as választásokat. Az már a kutyáké. Ráadásul nemcsak az a baj, hogy szerintem a szavazófülkékben nem lehet legyőzni a Fideszt, hanem azt is gondolom, hogy ha mégis sikerülne, akkor is fennmaradna mindaz, ami idevezetett. Nem azt mondom, hogy a demokratikus ellenzék ugyanaz a kategória, mint a Fidesz (természetesen nem az), hanem azt, hogy pillanatnyi állapotát és tömegtámogatottságát tekintve nem lenne képes többre, mint (legeslegjobb esetben) visszatérni a 2010 előtti helyzethez, amelyből nyilván nem ok nélkül fejlődött ki a NER.

Ezért aztán azt is gondolom, hogy a választási kampány tervezgetése, az arra való készülődés, a miniszerelnök-jelöltek méricskélése implicit módon egy régi, rossz paradigma elfogadását is jelenti azon túl, hogy elsősorban persze annak föl nem ismerése tükröződik benne, hogy a demokrácia – remélhetőleg átmenetileg – elbukott, szabad választások nincsenek, és pillanatnyilag nincs esély arra, hogy azokat ellenzéki pártok nyerjék meg. Ezt szerintem tudják a pártok is, és valószínűleg sokkal fontosabb nekik, hogy néhány képviselővel bent legyenek a parlamentben, mint hogy valódi változást indítsanak el. Ebből viszont szerintem az következik, hogy minden perc, amit egy politikai erő a választási kampányra fordít, időt és energiát vesz el a komoly politikai munkától. Arról nem is beszélve, hogy folyamatos hitelvesztéssel is jár.

Mit értek komoly politikai munkán? Ehhez még előbb arról kell beszélni, hogy hol látom a fő problémát. Röviden (közhelyet fogok mondani, de komolyan kéne venni): a demokratikus politikai kultúra hiányában. Az alapképlet a következő:

NER = politikai fásultság + kormányzati médiamonopólium.

Az a politikai mozgalom fog tudni változtatni a mostani nyomorúságon, amely ennek a két bilincsnek a megtörését állítja stratégiájának a középpontjába. Természetesen lehet, hogy ez nem lehetséges. Ezért mondom, hogy utópiát fogalmazok meg. De végiggondolni talán nem árt.

A fő feladat szerintem egy alternatív nyilvánosság megteremtése, azaz két fontos üzenetet eljuttatni minél szélesebb tömegekhez: 1. a NER nyelvezete, világlátása, ellenségképe, bürokratizmusa nem mi vagyunk, nem ez a norma (hanem ahogy szegény Loránd Ferenc szokta volt mondani: az abnorma), vagyis hogy NEM LESZÜNK TÖRÖKKÉ; 2. azért, hogy mi lesz ebben az országban, mindannyian felelősek vagyunk.

Hogy ezt hogy kell csinálni, én nem tudom. Egy alapelvet tudok most megfogalmazni, amely eléggé szembe megy azzal, amit általában a barátaim vallanak. MINDENT NYÍLTAN ÁT KELL POLITIZÁLNI! Pl. sok olyan szórakoztató tömegrendezvényre van szükség, amely világosan (azt mondanám: brutálisan) politizál. Továbbá minden konkrét érdekvédelmi megnyilvánulásnak arról is kell szólnia, hogy a bajok a NER lényegéből következnek, és annak felszámolása nélkül nem lehet előrelépni. Sok olyan hiteles emberre lenne szükség, akik nem vállalják a kormányzattal való együttműködést.

Kell egy párt. De a párt nem úgy lesz, tizenöt (vagy mittudomén, hány) ember bejegyezteti magát. A hiteles párt a politikai mozgalom terméke.

Legyen hozzá zene is!

2017. szeptember 6., szerda

Főkönnynyelő

Ezt a szót álmodtam: főkönnynyelő.

2017. szeptember 5., kedd

Kicsavarodva

Soha nem értettem (igaz, nagyon nem is törekedtem megérteni) a biliárdozók kicsavarodott pózait. Nos, a lábkörömvágás mint élethelyzet sok mindent megmagyaráz.

Kereskedelmi célú ima

"To use this video in a commercial prayer or in broadcasts, please email..." ??? Ja, player.

Névnap

Ma Viktor és Lőrinc napja van. Isten éltesse őket! ("Minden a Sorsé, szeressétek, Őt is...")

2017. szeptember 4., hétfő

Nem készültem

"És felkészültél a hüvelyből?" – kérdezte álmomban L, a kolléganőm. Este 10 óra után történt ez, éppen befejeztük a filmet a tévéző házban, és egy nagy csapattal mentünk vissza (hová?), én pedig egy hosszú sms-t fogalmaztam L-nek, valamiért ezt (hogy vége a filmnek) el kellett mondani neki. Akkor láttam meg, hogy ő is ott van a tömegben. "Á, szia, akkor nem küldöm el az sms-t" – mondtam. "És felkészültél a hüvelyből?" – kérdezte mosolyogva. De mért kellett volna? Tegnap írtam kisdolgozatot bioszból, teljesen valószínűtlen, hogy ma meg feleltessen. "De nem úgy van – mondta erre L –, mert azt mondta a tanárnő a dolgozat után, hogy maradj a helyeden. És ez mi mást jelenthet, mint hogy másnap folytatod?" Úristen, tényleg, de egyáltalán nem készültem a hüvelyből. Persze tudok róla ezt-azt – futott át a fejemen –, de az ilyen gyakorlatias tudás nem szokott elég lenni a dolgozathoz. "Van benne felhám" – ez jutott eszembe hirtelen. Csak erre emlékeztem az órából, mert ez meglepett. De mi a fene az a felhám?

2017. szeptember 3., vasárnap

Csupa Brueghel-kép

SZÁ mondta nekem, amikor még fiatal voltam: nézzem csak meg az embereket, ahogy jönnek szembe a mozgólépcsőn. Csupa Brueghel-kép. Azt hiszem, ezzel azt akarta mondani, hogy ő nem gyönyörködik az emberben. SZÁ holokauszt-túlélő volt. Neki szabad volt ilyeneket mondani.

Jim, a bendzsós Don Juan

Ismeri valaki az alábbi jelentős dalt? Én általános iskolás koromban tanultam, és konkrétan tudom, hogy a Szabadság-hegyi Állami Gyermekszanatóriumban (ma nyilván más a neve), amelynek vendégszeretetét hosszú ideig élveztem.

Volt egyszer egy vidám fiú,
úgy hívták, hogy Jim.
Egész nap csak lovagolt
és kortyolta a gint.
Övé volt a prérin
a legszebb farmerlány,
mindenkit meghódított
ez a bendzsós Don Juan.

Refrén:
Ó Vadnyugat, ó Vadnyugat,
te vadregényes táj!
Ó Vadnyugat, ó Vadnyugat,
hol a bendzsók dala száll!

Egyszer elindult Jim
a Kék Hegyek közé,
felcsatolta két jó coltját
a dereka köré.
Énekétől visszhangoztak
a völgyek és hegyek,
hullottak a banditák,
mint ősszel a legyek.

Sajnos csak eddig tudom, de remélem, Jim épségben visszatért. A Don Juant nem értettem, helyette valami halandzsát énekeltem, de már nem emlékszem, mit.

Mérleg

Fiatalok, ne hallgassatok azokra, akik szerint a teniszkönyök jó dolog! Sokkal több a hátránya, mint az előnye. Pl. takarításkor.

A kalapács és a szög

"Akinek csak egy kalapácsa van, az mindent szögnek néz." Nem, ennyire hülyék nem vagyunk. Inkább így mondanám: ha csak egy kalapácsunk van, látásunk bináris. Minden dolog vagy szög, vagy más. Az utóbbi esetben aktiválódik a Más Valaki Problémája Pajzs.

2017. szeptember 2., szombat

Választások előtt

Az ellenzéki pártok szorgalmas készülődése a választásokra jobban bebetonozza a Fidesz hatalmát, mint ha nem csinálnának semmit.

2017. szeptember 1., péntek

Már Kossuth is?

Kossuth műveiben egyszer csak ezt olvasom: "Félreolvasások Angliában". Újra nézem, megint ezt látom. Harmadszor nézem: "Felolvasások..."

2017. augusztus 31., csütörtök

A demokrácia feltételeiről

Emlékezetem szerint az elmúlt években született demokratikus oktatáspolitikai utópiák egyikében sem szerepel a pedagógusok demokratikus átképzése és folyamatos politikai továbbképzése. Valahogy nincs benne a köztudatban, hogy ha itt netán újra demokrácia lesz, akkor itt mindennek egy új politikai kultúra megteremtéséről kell majd szólni. (Valami, amit senki nem vett komolyan az elmúlt három évtizedben. Sem.)

2017. augusztus 30., szerda

Milyen Magyarország?

A szívem mélyén baloldali vagyok. De nagyon szeretnék egy olyan Magyarországot, amely legalább egy kicsit keresztényebb, nemzetibb, konzervatívabb és polgáribb, mint amelyik most fojtogat.

Kultúraváltás

Munkahelyemen pár éve rákattantunk a "pedagógiai kultúraváltás" fogalmára, és abban hiszünk, hogy ez lehet talán a megújulás útja. Hányatott sorsú és maroknyi csapatunk persze nem sokra jutott ezzel, pláne nem egy olyan oktatáspolitikai környezetben, amely nem is érti az olyan törekvéseket, amelyek rövid távú céljaik szerint (ne firtassuk, hogy ezek mik) nem operacionalizálhatók.

Viszont egyre inkább úgy látom, hogy a politikában is ez van. Hogy a "politikai kultúraváltás" fontosabb, mint a hatalomváltás, ám a politikai osztály gondolkodásától ez is teljesen idegen.

Az iskola maradandó hatásáról

Nem mondhatjuk, hogy semmi sem marad meg bennünk abból, amit az iskolában tanítanak nekünk. Általános iskolai földrajztanárnőm például megtanította, hogy a kínaiak és a japánok abban különböznek, hogy másképp ferde a szemük. A kínaiak szemének a belső csücske áll feljebb
(/ \),
a japánok szemének a külső csücske
(\ /).
Évekig próbáltam memorizálni, hogy adott esetben fel tudjam ismerni. De még azt is mondta (életre nevelés), hogy a japánok nagyon kedvesek, udvariasak szemtől szemben, de aztán simán hátba szúrnak. Úgy tudom egyébként, hogy ez a nő az Iskolatévének is dolgozott.

2017. augusztus 29., kedd

Ha kevés a szakember...

A munkaerőhiányra bevált válasz a fizetésemelés és a munkakörülmények javítása. Csak mondom. (További lehetőségek: az üzlet leépítése, illetve a szakképzett munkaerő szakképzetlennel való helyettesítése.)

2017. augusztus 28., hétfő

Kilencmillió fasiszta

A "kilencmillió fasiszta" Rákosinak tulajdonított hiperbolája ma reneszánszát éli az értelmiség körében. E narratíva szerint a ma regnáló rezsim uralma azért lehetséges, mert ezt akarja "a nép", ennélfogva ezt is érdemli, és hát így nem is lesz ez nagyon másképp. Nekem ez azért nem tetszik, mert az értelmiség felelősségáthárítását érzem benne. A magyar politikai osztály vallott kudarcot, és az sem elsősorban azért, mert fasiszta, hanem mert önzőnek bizonyult. A választókra ujjal mutogatni azonban szerintem azt jelenti, hogy nem értettük meg a politikacsinálás lényegét. Ez -- úgy gondolom -- jelentős mértékben a lakosság politikai iskolázásáról szól. Ami az értelmiség felelőssége, és éppen itt mutatkozik a deficit.

2017. augusztus 27., vasárnap

Neofasizmus

A diktatúrák előbb-utóbb összeomlanak, ha híveik kiábrándulnak belőlük, és meghasonlanak önmagukkal. Így volt ez régen. De mi van, ha eleve droidok a rendszer támaszai, ha a lelkes hívek eleve csak díszletként szolgáltak, és a hatalom kezdettől inkább a fásultságra épült, mint az elkötelezettségre?

Még egyszer a lombikbűn ürügyén

Nem tudok leakadni erről a témáról, bár látszólag kevés szót érdemel. Nekem azonban elsősorban azt mutatja meg hátborzongatóan, hogy mennyire nem áll a helyzet (morális) magaslatán a magyar katolicizmus. A Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia elnöke ezt mondta augusztus 20-án:
Testvérek, még egy belső veszélyre oda kell figyelnünk! Ugyanis egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben...
És most nem arról akarok írni – mert erről már szépen írt például Kiss Noémi –, hogy egy ilyen szószékről világgá harsogott ítélet mit jelent azoknak, akik éppen gyermekért küzdenek, és szeretnének katolikusok lenni, de most éppen ezért bélyegzik őket bűnösnek. Vagy hogy mit jelent azoknak, akik így születtek, vagy akiknek a testvére született így, nem folytatom. Megértem, hogy ez a katolikus egyház hivatalos álláspontja (KEK 2377), és hogy a püspök nem mondott mást, mint ami a katekizmusban benne foglaltatik. Mondhatta volna több irgalommal is, de erről írjanak azok, akik illetékesebbek. Jobban érdekel, hogy – amint azt a Szemlélek blog több helyen (pl. itt és itt) kiemelte – Veres András valójában élesen bírálta a kormányt: a keresztény értékek talaján állva az Orbán-kormány politikájával szemben fogalmazott meg kritikát.

Ellenzéki beállítottságú, ugyanakkor a katolicizmus mellett valamiképpen elkötelezett paliként akár örülhetnék is ennek a bátorságnak. De a keresztény értékek micsoda feladása, a lelkiismeret szavának milyen erejű elfojtása kell ahhoz, hogy egy olyan hatalmat, amely napi szinten szegi meg szinte mind a tíz parancsolatot és tagadja meg Krisztus üzenetét, amely úgyszólván nyíltan és büszkén rabolja szét az országot, fordul el irgalom nélkül a szegényektől, költi a lakosság által megtermelt értékeket hiú szórakozásra, miközben pusztulni hagyja az egészségügyet és az oktatást, azaz a jövőt, amely éppen szétveri a nemzetet azzal, hogy eszelős politikájával kivándorlásra kényszerít százezreket – mégis milyen lélek kell ahhoz, hogy egy ilyen kormányt pont a lombikbébiprogram támogatásáért ítéljen el az állami ünnepen egy keresztény?

2017. augusztus 26., szombat

Bugyipolitika

Mondjuk, összességében nekem tetszik, hogy ennyire közügy lett a bírónők bugyija. Van ebben valami emberi, túlságosan is emberi. Azt azért sajnálom, hogy kék nem lehet. A világoskék bugyi nagyon csinos tud lenni.

Milyen bárokból?

Meghatározhatatlan identitású kormányzat

Hazudnak

Hazudnak éjjel-nappal. "Minden határon túlmegy az, hogy egy nagykövet azt mondja: a magyar kormány tevékenysége és motivációja olyan, mint a terroristák tevékenysége és motivációja" -- mondja az ATV-nek Szijjártó. Valójában a nagykövet az iszlám terroristákat próbálta a magyar példával értelmezni, és nem fordítva. "Ugyanolyan elv mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány." Tehát ráadásul nem a tevékenységről és a motivációról beszélt, hanem az ellenségkép kialakításának mechanizmusáról. Amúgy egészen pontosan.

Aprónak látszó csúsztatások, amelyek hazugságjellegét elmulasztjuk leleplezni. Olyan, mint amikor a Lex CEU megalkotását azzal magyarázták, hogy a CEU-nak is be kell tartani a törvényeket. És ez meggyőzően hangzott, noha egészen képtelen érvelés volt.

Operettállam

Lehet, hogy Hollandia egy operettállam, de akkor Magyarország egy fikciós reality show.

A történészekhöz

A 30-as és 40-es éveimet éltem, amikor a hazám végigment azon az úton, amely egy gátlástalan és bunkó bűnszövetkezet diktatúrájához vezetett. Elkúrtuk. Nem kicsit, de nagyon. Ezt már visszacsinálni nem tudjuk, de legalább valaki megírhatná rendesen, hogy mégis hogy történt.

2017. augusztus 20., vasárnap

Az ízléstelenségről

Egyre konzervatívabb leszek. Ez adódhat persze az életkorból is, de főleg ellenhatás arra a csőcselékmentalitásra, amit a hatalom képvisel és terjeszt. Soha ilyen kulturálatlan, ízléstelen, gyökértelen kormányzata nem volt még ennek az elveszett országnak. (És igen, beleszámoltam a kommunistákat is.)

Fura fordítás

A Google Translate részleges elmezavara (videó)

2017. augusztus 19., szombat

Anyám

"Összeszámoltam, 12 kilót vittem haza a csarnokból, de volt az több is. Mondjuk, bevásárlókocsival, de akkor is. Mert tettem el uborkát és paradicsomot, és hát a paradicsommal is van ugye munka, mert passzírozni meg minden, szóval eléggé elfáradtam estére." #anyám89éves

A kétfarkúak és a röhögés hatalma

Bevallom, én sokáig kifejezett ellenszenvvel viseltettem a Kétfarkú Kutya Párttal szemben. "Pusztulunk, veszünk – mi van ezen röhögni való?" – valahogy így gondolkodtam. De most, ahogy elnézem a dolgok állását, ahogy egyre világosabbá válik, hogy a gonosz törpék uralmával hosszú távon együtt kell éni, kezd világossá válni, hogy a legtöbb, amit tehetünk, a belső ellenállás kifejlesztése, aminek leghatékonyabb formája mégiscsak a röhögés. Szóval kezdem Kovács Gergelyt a hazai közélet leghitelesebb (és talán egyben a legtehetségesebb) figurájának látni.

2017. augusztus 18., péntek

Okvetlen

A Karamazov testvérek Makai Imre-féle kitűnő fordításában az "okvetlen" karakterlánc 148-szor fordul elő. Ez szerintem elég sok – pl. ahhoz képest, hogy a "karamazov" karakterláncra ez az érték 202, a "szmergyakov"-ra 392. (Nem, nem vagyok pihent, inkább nagyon megvisel a meleg.)

Trackman

Ismeritek azt az állapotot, amikor menthetetlenül szétcsúszik az ember. Annyira fiatalnak akar látszani például, hogy egy kiló festéket magára ken, és ettől még öregebbnek látszik. Szóval kicsúszik a lába alól a jó ízlés talaja. Na, úgy látom, az egész ország ebbe az állapotba került.


Új jobboldali párt?

Lehet, hogy elsőre jó ötletnek tűnik a jobboldalon tényleg meglevő politikai űrt kitölteni. Csak hát a mai Magyarországon a parlamenti pártok számára csak egy szerepkör elérhető (ideológiától függetlenül): a csicskáé.

Övék

Övék az ország, nekünk rombolják.

2017. augusztus 17., csütörtök

Who

Ezt kaptam egy tesztben: "You're very ambitious, but you worry a lot about the future." Igazabb lett volna így: "You're not ambitious at all, but (at least) you don't worry about the future. :)

Félrehallás

Félrehallás (ezúttal nem az enyém): Szent Gergelyné Főiskola (népfőiskola).

A legrövidebb vers

A legrövidebb vers
Fél van.

2017. augusztus 14., hétfő

Hogy küldjünk képet?

Mért hiszik azt az emberek, hogy a Word doc. az egy boríték, amibe praktikus dolog beletenni a képeket? Sírok. :( Természetesen ki tudom venni őket, mert tanultam egy ügyes praktikát, de hát akkor is, na.

2017. augusztus 12., szombat

Swype

Már többször írtam kedvenc androidos szövegbeviteli eszközömről, a Swype-ról. Felismeri a szavakat, és fantasztikus szótára van, ilyen szavakat ismer pl., hogy "Cselényi" (név), "szövegbeviteli" vagy "rendszergazda". Szóval tényleg imádom. A szótár készítői azonban bizonyos szavakat tabusítottak, láthatóan szándékosan kihagytak a szótárból. Azt már nem is említem, hogy a "hülye" és minden toldalékolt alakja (pl. "hülyéskedik") kimaradt. A "tök" kihagyása viszont már kifejezzen bosszantó, nemrég pedig azt nem tudtam leírni, hogy "dugni". Azt hiszem, a szótárt Móricka állította össze, akinek mindenről "az" jut az eszébe.

Pártok, 18

Meg-megújuló csodálkozással olvasom, hogy az ismerőseim úgy beszélnek a "demokratikus" pártokról és azok vezetőiről, mintha politikai tényezők lennének, akik 18-ban majd csavarnak egyet a dolgokon. Persze őszintén kívánom, hogy igazuk legyen.

Ezt álmodtam

Metrókatasztrófával álmodtam. Betört a víz, elég nagy volt a riadalom, de nem haltunk meg. Valami bonyolult föld alatti rendszerben találtuk magunkat, és rengeteg gyerek volt, akiket meg kellett menteni. Ez abból állt, hogy el kellett vinni őket egyik helyiségből a másikba.

2017. augusztus 11., péntek

Kicsiny forradalom

Félreolvasás: "Forradalom az Ön csuklóján." (Ez volt az eredeti.)

Ismeretlen ismerős

Reggeli gyaloglásaim során a Wekerlén rendszeresen szembe jön velem egy magas, vékony öreg, ősz haját valami baseball-sapkaszerűség szorítja le, egyik kezében szatyor, a másikban kibontott dobozos sör. Ha nem látom, már aggódni kezdek. Akkor is, ha jön ugyan, de nincs nála sör.

2017. augusztus 10., csütörtök

Régen ez is jobb volt

Most tényleg nem tudom már, hogy az a trauma, amit naponta átélek a 3-as metróban, azért van, mert a) rosszabb a helyzet, mint korábban bármikor, b) én vagyok rosszabbul, vagy c) az igényszintem nőtt meg.

Nincs lakcíme

Ma álmodtam egy lányt, talán 18 éves volt, szép, kihívó és szemtelen. Valami táborban vagy hol voltunk, aztán fel kellett vennem mindenkinek az adatait. Tőle is kérdeztem a lakcímét, de azt mondta: nekem nincs lakcímem, én zsidó vagyok. Akkor már komor volt, később sírt is.

2017. augusztus 9., szerda

Balatonvilágos

Hosszú évek után ismét voltam egy kicsit a Balatonon. És azt hiszem, most ébredtem rá életemben először arra, amit amúgy mindenki tud, hogy a Balaton mindenekelőtt gyönyörű. "A víz simán gyürűzött, mint a márvány."

Hazaszeretet, honvédelem

Szeretném mondani, hogy a hazaszeretet és a honvédelem nagyon kevés ponton érintkezik, ezért kvázi szinonimaként való egymás mellé helyezésük súlyosan félrevezető. A haza katonai védelme ugyanis egy modern háborúban kevésbé az érzelmeken, inkább a képzettségen, a fegyelmen és a technológián múlik. A hazaszeretet viszont elsősorban az országos közügyekben való részvétel igényét jelenti, és erre azért békében nyílik inkább lehetőség.

2017. augusztus 7., hétfő

Majd írok erről

Nagyon érdekes, hogy ez a svédmasszázsképzés, amin most részt vettem, a mostani szakmai érdeklődésemhez is kapcsolódik. Készülök egy előadással (talán tanulmány is lesz belőle) a novemberi neveléstudományi konferenciára ezzel a címmel: Kétféle tudás – hányféle tanítás? Biztos, hogy használni fogom példaként szembeállítva azzal a két hospice-képzéssel, amelyeken három éve vettem részt. Látszólag hasonló dolgokról van szó, mégis aligha lehet élesebb különbség. De erről most többet nem írok, trailernek ennyi elég. :)

2017. augusztus 6., vasárnap

Meztelenül nehéz uralkodni

Kimondani, hogy a király meztelen. Ez az ellenállás első számú követelménye. Mivel Andersen meghalt, ettől a király hatalma nem szűnik meg. De minél többen demonstrálják nyíltan, hogy nem hisznek a hivatalos hazugságoknak, nem fogadják el a ki nem mondott játékszabályokat, a kötelező nyelvjátékokat, a hamis tekintélyeket, annál nehezebb kormányozni. Mert a hatalom ott van, ahol hiszik, hogy van -- mondja Varys mester. És nem (csak) a Facebookon kell követni ezt a szabályt, hiszen ott csak azok látnak, akik ugyanígy gondolkodnak, hanem a közvetlen környezetünkben. A főnökünk szája íze szerint beszélni -- ez tök normális, sokszor akár helyénvalónak is mondható magatartás. De amikor tudjuk, hogy az általa használt nyelv nem az övé, hanem a hatalomé, és ő is csak azért használja, hogy megfeleljen, akkor ideje van a röhögésnek. (Természetesen általánosságban beszélek, nem a saját főnökömről. Jézusom!)

Vagy ne adjak ötleteket?

"De kicsit sok az áttétel, a választócédulán nem lesz ott emlékeztetőnek ez az arc [a Sorosé]" -- mondja Pléh Csaba. De biztos ez? Lehet pl. hogy kötelezően fel kell tüntetni az ellenzéki pártok mellett, hogy Soros támogatja őket.

2017. augusztus 5., szombat

Önmeghatározás

presszókratikus bölcselő

Az írói életrajzokról

Különös ellentmondás, hogy irodalomtanításunk hagyományosan életrajzcentrikus, ugyanakkor igazán életrajz jellegű írói életrajzok nem annyira vannak, vagy nem olyan jók. Ahogy laikusként látom, az írói monográfiák -- joggal -- műközpontúak, és kevés az olyan könyv, amely egyén és társadalom, egyén és történelem viszonyáról, alternatívákról és döntésekről szólna. A történettudományban sem tűnik ez népszerű műfajnak nálunk, de ott azért vannak kitűnő munkák. Én nem vagyok elég tájékozott sajnos, de Révész Sándor Aczél-könyve vagy Romsics Bethlen-monográfiája nekem nagyon tetszett. Szóval ha nemcsak politikusokról születnének ilyen művek...

2017. augusztus 2., szerda

Újabb sírvers

Itt nyugszik az Imre,
de csak egyre gondol:
hogy csekkoljon be a
purgatóriumból.

2017. augusztus 1., kedd

Homokszemek a gépezetben?

Azt hiszem, az eszemmel értem, hogy hogy működik a közmédia. Valahogy mégis nehéz elképzelni, hogy a mindent átható uszításáradatba hogy keveredik bele mondjuk Esterházy szövege vagy Balla Zsófia verse. Dolgoznak tehát a fasizálódó kormányzat propagandagépezetében olyan emberek, akik érzékenyek az igaz szóra, és túlteszik magukat a kontextuson.

2017. július 31., hétfő

És erősek

Na, már a Bükkszéket is Büszkéknek olvastam.

2017. július 27., csütörtök

Új utónevek

Minden évben eljön a nap, amikor a Facebook népe nem fárad gúnyolódni azon, hogy milyen új nevek anyakönyvezhetők immár. A leghangosabban persze azokon a neveken a röhög kifinomult ízlésű polgár, amelyek már a 70-es évek Utónévkönyvében is benne voltak. De persze jókat derülhetünk azon is, hogy egyes honfitársaink nem Jókait olvasnak este lefekvés előtt, hanem sorozatokat néznek, és ez határozza meg névadási preferenciáikat. Ami engem illet, én csak egy szempontból futom át a listát ilyenkor: létezik-e végre a Tigris utónév. Eddig mindig csalódnom kellett. :( (Ha valaki idekommenteli, hogy jó, jó, de a Kandida név mégis gáz, figyelmeztetés nélkül törlöm a kommentet.)

Life is life

Mész a megálló felé, és látod, hogy a négy lehetséges busz közül három szépen sorban elmegy az orrod előtt. Beletörődsz a sorsba, ám pont mikor odaérnél, megjelenik a ritkán járó negyedik fajta busz, de hiába intesz, nem áll meg, mert már eldöntötte, hogy nem lassít. My life.

A féllábú karbantartó

Mai félreolvasás a speciális igényekről: féllábú karbantartót keresnek. (Félállású.)

2017. július 25., kedd

Erőforrás – mihez?

„A magyar kormány még nem döntötte el, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányság tehertétel-e vagy erőforrás.” Ebben a már túl sokat idézett mondatban nem az a szörnyű, hogy esetleg tehertétel. Hanem az a reflektálatlan természetesség, ahogy embereket eszközként kezel. Ha majd a kormány eldönti, hogy erőforrás, akkor jön az ijesztő világ. Mert hát erőforrás – mihez?

Első szigorlatom

Szeretném elmesélni első történelemszigorlatom tanulságos történetét. Hallgatóimnak már elmeséltem egyszer-kétszer, de most itt is megosztom. Másodéves koromban én súlyos tanulmányi válságba kerültem, különösen a történelemtanulással volt bajom, nem részletezem, képtelen voltam megtanulni, de lényegében még tanulni is. Az első szigorlat másodév végén volt esedékes, a vizsgáztató tanárok: H. Balázs Éva (egyetemes történelem) és Unger Mátyás (magyar történelem). H. Balázs Éva fantasztikus egyéniség volt. Tudtuk róla, hogy kiemelkedő történész, ugyanakkor idős hölgy (utólag utánaszámolva nem sokkal hatvan fölött), nagyon nő fura allűrökkel (pl. mindenkit egyoldalúan tegezett, de ez senkit nem zavart), gyors szubjektív ítéletekkel, kategorikus kijelentésekkel. A francia szellemiséget képviselte egy nagyon németes képzési rendszerben. Színes, érdekes előadásokat tartott, de amikor egyszer egy hallgató valami olyasmit mondott, hogy "a múltkor arról tetszett mesélni, hogy...", őszintén megdöbbent: "ilyet még sose mondtak nekem, hogy én mesélek". Pedig mesélt. Unger Mátyás mindenekelőtt félelmetes volt. A szemináriumok légkörére jellemző, hogy egyik évfolyamtársam (utóbb művészettörténész lett) bevezette az "Unger előtti féldeci" fogalmát. Én ilyesmivel persze soha nem mertem volna próbálkozni. Lehet, hogy ő se. Volt persze, akit inspirált ez a légkör, nyilván sokakat, Unger népszerű oktató volt, engem lebénított, és nem könnyítette meg, hogy úrrá legyek említett tanulmányi válságomon.

A szigorlat úgy zajlott, hogy a két oktató külön vizsgáztatott, aztán közös osztályzatban állapodtak meg. Előbb H. Balázshoz mentem, kihúztam a porosz felvilágosult abszolutizmust. Mikor sorra kerültem, csak annyit tudtam kinyögni, hogy a porosz felvilágosult abszolutizmus II. Frigyes nevéhez kapcsolódik. És a papíromon is lényegében ez a fontos adalék állt mindössze. "Ez a tételed?" – kérdezte csodálkozva H. Balázs. "Hát ez." "Én azért azt gondolom, hogy te jó vagy" – foglalta össze némileg meglepően. A szemináriumon egyszer sem szóltam hozzá, a kiselőadásomra pedig időhiány miatt nem került sor, szóval rejtély volt, hogy pozitív ítéletét mire alapozza. Igaz, a kiselőadásomhoz kapcsolódóan konzultáltam vele, és akkor hosszan beszélgetett velem mindenféléről, a legkevésbé a történelemről. "Na meglátjuk, hogy szerepelsz Unger tanár úrnál" – ezzel zárta le a vizsgát. Na hiszen, Unger! Hozzá már abban a tudatban mentem be, hogy megbuktam. Bocskai és a hajdúk – nem részletezem, gyalázatosan szerepeltem. "Ez elégtelen. Hogy teljesített H. Balázs tanárnőnél?" "Hát ott sem volt jobb." Aztán a várakozás az ítéletre. Ami pedig a következő volt: H. Balázs meggyőzte Ungert, hogy mégsem kéne megbuktatni engem. Elégséges azzal a feltétellel, hogy ősszel becsületből beszámolok Ungernél (és csak nála) a szigorlati anyagból.

A történetnek több tanulsága is van. Az egyik, hogy meg lehet érezni belőle valamit a hetvenes évek bölcsészkarának (ELTE) vizsgáztatási és osztályozási kultúrájából. Ezt nem ragozom most tovább. A másik, hogy aztán középiskolai tanár lettem, tanítottam a porosz felvilágosult abszolutizmust is, és aki nem tudta, annak elégtelent adtam. Ez is érdekes gondolatmeneteket indíthat el a történelemtanítás értelméről.

2017. július 24., hétfő

Kárócivil

A kárókatona eredeti neve kárócivil volt, de Soros átnevezte, hogy le ne bukjon.

2017. július 23., vasárnap

Donáth Tiborról

Rónay László egy írása emlékezetembe idézte Donáth Tibort, az anatómust. Kiderült, hogy 16-ban volt 90 éves. Amiből viszont az következik, hogy amikor minket tanított, nagyjából 52 éves volt. Mindig lenyűgöznek az életkorok. Hogy az akkor megközelíthetetlen tekintélynek számító professzorok fiatalabbak voltak, mint én most. (Hahn István is alig volt idősebb akkor mostani énemnél.)

Ugyanúgy kerültem kapcsolatba Donáth professzorral, mint – felteszem, 20 évvel korábban – Rónay. A pedagógia szakosoknak ezek szerint mindig is ő tanította az anatómiát. (Rónay idejében a 30-as évei elején járhatott, de már professzor volt, Rónay legalábbis így emlegeti.) Én valami miatt hülyeségnek tartottam ezt a féléves anatómia-fiziológia kurzust (ma már bánom persze), és nem nagyon tanultam, vagyis hát alig. Vizsgázni valamiért egyedül mentem hozzá, úgy értem, akkor más vizsgázó nem volt. Azt mondta, meséljek az agyról. Persze nem nagyon tudtam semmit. Erre bizonyos szomorúsággal azt mondta: legyen közepes. Az a bölcsészeknél rossz jegynek számít, ugye?

Nem cél, hanem eszköz

A szolidaritás nem erőforrás, hanem tehertétel.

Tömegpszichózis 2.

Talán ez egy jó elv: csak olyan tömegrendezvényre szabad elmenni, ahol nem fordulhat elő, hogy megverik azt, akinek más a véleménye.

2017. július 22., szombat

Tömegpszichózis 1.

Baromarcú agresszív állatok persze minden tömegben vannak. De talán Tusványoson nagyobb valószínűséggel.

Médiamonopólium

Ha valakinek esetleg kétségei lennének azzal kapcsolatban, hogy milyen terjedelmű az állami médiamonopólium Magyarországon, az gondolja meg pl. azt, hogy még a Telenor MyTV szolgáltatása is a kormány propagandagépezetét kínálja alapcsomagként.

2017. július 21., péntek

Ellenzéki stratégiákról

A Momentumból lehetett volna egy politikai erő. Ehelyett azt választotta, hogy be akar jutni a parlamentbe (minek?). Ezzel részévé vált a magyar politikai osztály morális és kompetenciaibeli csődjének. Ezek ugyanazok.

Kóbor kutyákról

Biztos volt már, de mégis. Ha én Semjén Zsolt lennék, azt kívánnám, hogy egy jól irányzott lövéssel ejtsenek el, mintsem hogy ennek a bűnös és kártékony kormánynak a vezető embere legyek.

Öreg fa vagyok

Megint a Kossuth szól a hátam mögött. Öreg fát nem lehet átültetni. Mennék innen akárhová, de túl sok a gyökerem.

2017. július 20., csütörtök

Szabadka a kis szombat

Egy fordítási gyöngyszem... vagy érdekes etimológiai probléma?
"Szabadka közepes méretű város Észak-Szerbiában, nem messze a magyar határtól. Bár lakosainak száma több mint százezer, mégis nagyon ráillik a neve, ami szó szerint annyit tesz, hogy 'kis szombat'."

Didaktikatanár

"- Önnek nem tetszenek a verseim? - érdeklődött Ivan.
- Nagyon nem tetszenek.
- Mit olvasott tőlem?
- Egy árva sorát sem olvastam! - kiáltott fel idegesen a látogató.
- Akkor honnét tudja, hogy nem tetszik, amit írtam?
- Ugyan, hát nem elég az, amit a többiektől olvastam?"
Mindig ez jut eszembe, amikor megtudják, hogy didaktikatanár vagyok. :)

A nagyvonalúságról

Van az a régi vicc (vagy mi), hogy a szerelő egyet koccant az autómotorra, az szépen elindul, a szerelő meg kér húszezer forintot. A tulaj persze méltatlankodik, mire a szerelő válasza: ez nem a koccantás ára, hanem hogy tudtam, hová kell koccantani. Mint magasan kvalifikált értelmiséginek nekem imádnom kéne ezt a történetet. De az az igazság, hogy mindig bajom volt vele. Mert szerintem van olyan, hogy amikor feltűnően kevés időt és energiát követel egy munka, akkor az ember nem él vissza a monopóliumával. Ahogy az optikus ingyen megjavította az elgörbült szemüvegem. Ez nyilván üzletpolitika is, nemcsak kedvesség. De találkoztam ilyennel ügyvédnél is, pedig erre a hivatásra igen kevéssé jellemző az altruizmus.

2017. július 18., kedd

Ellenes?

Na ezt hogy kellett volna helyesen leírni? Vagy nem kellett volna ilyen kifejezést alkotni?"
KARSAI LÁSZLÓ BESZÉDE AZ EGYÜTT SOROS GYÖRGY-ELLENES PLAKÁTTÉPÉSÉN"

A játék célja

Ha az ellenfelem felrúgja a játékszabályokat, és én mégis győzök, az nekem jó? Nem! Én nem győzni akarok, hanem a játékszabályok szerint játszani.

2017. július 15., szombat

Öregség

Van egy nagyon híres amerikai színész, annyit hallom a nevét, gondoltam, megnézem már a gugliban, melyik az. Nézem a képeit, hát még csak nem is ismerős egyik sem. Na jó, megnézem a port.hu-n, miben játszott. Szép hosszú lista, egyiket se láttam, de még csak a címüket se hallottam. :D Hát így nem csoda. Elszaladt mellettem a világ. :D

2017. július 13., csütörtök

Emberi erőforrások

A családi vagyon megsokszorozása számos erőforrásból táplálkozhat. Ezek egyike maga az ember (a zemberek, a magyarok), akinek a vérét ki lehet szívni, akinek az egészségén és szellemi fejlődésén nagyon sokat meg lehet takarítani. Ezt nevezzük nemzeti nyelvünkön emberi erőforrásnak.

2017. július 11., kedd

Terrorveszély a kertben

Tegnap beszámoltam a törleszkedő és kétszínű (fekete-fehér) migráncsról, aki egyre otthonosabban jár-kel a kertünkben és néha a lakásunkban is. Van azonban nálunk egy másik, sokkal kisebb termetű migráncs is, aki szaporodni sem átallt a kisház eresze alatt. És félek nagyon, hogy ez a kettősség tragikus véget fog érni. Felüti fejét nálunk is a terrorizmus. :)

2017. július 10., hétfő

Bábjátékosokról

A 90-es években én is voltam történelemtanítási témában, projektvezetőként a Soros Alapítvány kedvezményezettje. Ez úgy ment, hogy ha volt egy innovációs elképzelésed, azzal megkerested az alapítványt, és egy szakmai kuratórium – amit Soros György nyilván semmilyen formában nem kontrollált személyesen – döntött arról, hogy hajlandó-e támogatni. Ezt most csak azért mesélem el, nehogy valaki azt higgye, hogy Soros kitalált projekteket, és aztán fizette a megvalósítókat, akik engedelmes bábjai voltak. Nem, ezt a mostani kormány csinálja az EU-s projektek keretében: pontosan előírja, hogy mit kell csinálni, lényegében azt is, hogy kik pályázhatnak, és egyáltalán nem érdekli, hogy hol milyen innovációra lenne konkrétan szükség. Ez valóban bábok mozgatása. Soros György tevékenysége nem volt az. Hálás vagyok érte.

2017. július 9., vasárnap

Migráncs a kertben

Az utóbbi napokban a saját kertünkbe is többször bejött egy migráncs. Még hogy a kertünkbe... Na igen, először csak oda. Felmászott a kerti asztalra, és ott aludt, mintha otthon lenne. Feleségem -- gondolom, Soros-pénzből -- enni is adott neki, bár egyáltalán nem volt lesoványodva. Csoda, ha újra és újra visszajött? Aztán csak úgy besétált a házba. Körbejárt, mint aki felméri, hogy megfelel-e kényes igényeinek az új haza. Privát szféránkat semmibe véve az orrát többször a lábunkhoz dörgölte. Egy pillanatra az emeletre is felszaladt. Útlevele persze nincs, a kerítés nem érdekli, és egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki halálos veszélyek elől menekül.

2017. július 8., szombat

Vizes

Én nem tudom, mi ez a vizes izé, mert nem érdekel, ki úszik gyorsabban, méregessék össze az úszó micsodájukat otthon a négy fal között, de hát csak úgy röpködnek a százmilliárdok, mintha nem lenne iszonyú nagy baj, nem mellesleg nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Hát mi ez itt, amiben fuldoklunk?

2017. július 5., szerda

A normalitás minimumáról

Egy visszatérő érzés: "Mindegy, majd csak lesz valahogy. Van a normalitásnak egy olyan minimuma, amit azért senki nem lép át." Negatív. Nincs ilyen minimum.

2017. július 4., kedd

Könyökfájás

Amikor van ez a könyökfájás, az embert megkérdezi a szakember, hogy milyen mozdulatok váltják ki leginkább. Hát itt van például ez a három: 1. megemelem a kissé távolabb lévő üveget, 2. töltök a pohárba, 3. megemelem a poharat, iszom. Ha így marad, talán absztinens leszek. Vagy... bal kézzel iszom.

2017. július 3., hétfő

Rossz ember vagyok

Rossz ember vagyok. Esténként bedugom a konnektorba a szúnyogirtó lapocskát. Ami a szúnyogokat illeti, hát valóban nincsenek. De a legyek! Rajtuk látszik, hogy lassú halállal pusztulnak el.

Levelet kaptam

Levelet kaptam, lájf. "Tájékoztatás többlethozam visszatérítésről" Vááá, na mi van? "Tájékoztatjuk, hogy a Halálesetre szóló kiegészítő biztosításán az elmúlt évben többlethozam nem képződött." Anyád.

Te jössz

Tegnap Gyurcsány, máma Soros,
Holnap te leszel a soros.

Soros, Goebbels, időgép

Kéne valami látványos kiállás Soros mellett. (Sorosos borítókép?) Nem azért, mintha rászorulna (nem szorul rá), nem is annyira hálából (arra sem szorul rá), inkább csak azért, hogy világossá tegyük, nem hatnak ránk Goebbels hazugságai. (Ja, már nem Goebbels van, mindegy...)

A promóció protokolljához

Egyszer nagyon régen becsöngettek hozzám a mormonok, és még az ajtóban bemutatkozás helyett megkérdezték, hogy nekem is a család-e a legfontosabb. Azt hiszem, akkor értettem meg, hogy normális körülmények között egy kérdésre akkor válaszolunk, ha tudjuk, hogy a kérdező mit akar ezzel. A kérdéshez hozzátartozik egy szándék, és persze minél személyesebb a kérdés, illetve minél kevesebbet tudok a kérdezőről, annál kevésbé leszek hajlamos válaszolni a szándék előzetes tisztázása nélkül.

Ez most arról jutott eszembe, hogy a különböző típusú promotereket láthatóan arra tanítják, hogy a promóciót kérdéssel kell indítani. "– Elnézést, feltehetek egy kérdést? – Nem." Ha nem tudom, mit akar ezzel, nem. Ilyen egyszerű. Vannak persze árnyalatok. Ha a promoter a macskakajáknál áll, és azzal indít, hogy van-e macskám, akkor valójában tisztázta, milyen ajánlattal akar bombázni, és én el tudom dönteni, hogy foglalkozom-e a dologgal vagy nem. De ha azt kérdezik tőlem, van-e okostelefonom, ez a feltétel nem teljesül, mert okostelefonja majdnem mindenkinek van (álkérdés), és az ehhez kapcsolódó ajánlatok nagyon sokfélék lehetnek. Ha pedig a promoter azt kérdezi bemutatkozás helyett, hogy szokott-e vérezni a fogínyem fogmosáskor, akkor tényleg menjen el a sunyiba.

Galand

galandorpolitika

2017. július 2., vasárnap

Ne hagyjuk?

Ki nevet a végén?-t játszik velünk, és mi vagyunk a bábuk. Ezért kerülök mindig vissza a Starthoz.

2017. július 1., szombat

Pride, hope

Pár éve, ha megkérdezték, mért megyek ki a Pride-ra (buzi-e vagy?), azt mondtam, azért, mert ez a szabadságról szól, és a szabadság fontos nekem. Ma már inkább azt mondanám, azért, mert szeretem. Várom. Ez talán a legtisztább és bizonyosan a leginkább gyűlöletmentes demonstráció, és minden embernek szüksége van egy kis reményre a teljes elsötétedés időszakában.

2017. június 29., csütörtök

Célokról

– És mi a célod azzal, hogy masszázst tanulsz?
– Nekem nincsenek céljaim. Csak úgy vagyok.

2017. június 27., kedd

Magyar történelmi kronológia

2017 júniusa. Az első ún. diszkriminációs törvény elfogadása. Ekkor még Orbán Viktor volt a miniszterelnök.

2017. június 25., vasárnap

Elégia

Ma a 16-os buszon utaztam. Isten bűnömül ne rója föl, de nagyon idegenül éreztem magam. Erős vágyakozás fogott el a 99-es meghitt otthonossága iránt. Nincs ebben a posztban eszmei mondanivaló, csak egy tapasztalás leírása. #magaddaliscsakittbírhatszólélek #legendary99

Empowerment

Az empowerment jelentése szerintem valami ilyesmi: információval, képességekkel és jogkörökkel felruházni valakit, ezzel növelve a hatékonyságát. Na most hovatovább tarthatatlan, hogy képtelenek vagyunk ezt magyarul normálisan mondani. Felőlem persze maradhatna angolul is, de ez pont olyan szó, amely szerintem az életben nem fog a magyar nyelvbe szervesülni. Szóval találjunk már ki valami jó kifejezést! (Tudom, most jönnek a vicces kommentek. Nem fogok morogni miattuk, de azért tudjatok róla, hogy ez csak udvariasság, mert alapvetően tényleg komoly megoldásra volna szükség.) Köszönettel – Kazinczy Imre

2017. június 23., péntek

Keresztény-nemzeti-konzervatív-polgári-e vagy?

Valaki nemrég megint föltette a kérdést: "Ezek keresztények?" Mit lehet erre mondani? Hiszen tudjuk rég, hogy nem azok. Méray után szabadon: nem keresztények, mert nem ismernek irgalmat, nem nemzetiek, mert kirekesztik a nemzetből a szegényeket és a másként gondolkodókat, nem konzervatívok, mert mindent gátlástalanul felforgatnak, a polgársághoz meg végképp semmi közük nincs, hiszen mentalitásuk a csőcselék mentalitása.

2017. június 21., szerda

A hűtőlámpa misztériuma

Délben

Adott egy Candy típusú hűtőszekrény, amelynek a lámpája elkezdett veszettül villogni. Gondolom, érintkezési probléma, meg kéne nézni közelebbről. De sehogy se tudom, hogy kell levenni a lámpa burkolatát. A kézikönyv azt mondja: "Nyomja meg a lámpaburkolat oldalain levő füleket, és vegye le a burkolatot!" Persze kép nélkül. Na most semmi fül nincs a burkolaton. És persze nyomogattam már minden oldalról.

Este

Oké, ezen a ponton véget ért hűtőgép-szerelői pályafutásom. Köszönöm szépen a mindenkinek a segítséget, különösen Timea Borbála T. Vágónak, aki tényleg hathatósan segített abban, hogy szembesüljek a természetfelettivel. Akit érdekel, annak leírom, hogy mit tapasztaltam.
  1. A műanyag fedőt valóban egy csillagfejű csavar rögzítette egy teljesen láthatatlan és alig hozzáférhető helyen. (Kézikönyv: nyomja össze a füleket, stb. Szó nincs csavarról.)
  2. Ennek kicsavarása után még le kellett pattintani a szabályozógomb kupakját. (Mondanom se kell, hogy a kézikönyv erről sem ír semmit.)
  3. Ezután némi ügyeskedéssel le lehetett szedni a borítót, és tadamm: semmi olyasmi nincs belül, ami izzóra vagy izzó foglalatára emlékeztetne. (Kézikönyv: az izzó cseréléséhez ezt és ezt...)
  4. Mi az ördög világít itt? Jó, tudom, hogy a technika csodákra képes, de én személy szerint ilyet még nem láttam. Bekapcsoltam a gépet így szétszedett állapotban, de nem világított semmi.
  5. Hát jó, akkor visszaszerelem. Nem volt könnyű azt a rohadt csavart a helyére illeszteni, de végül sikerült.
  6. A helyzet most: a lámpa (?) nem világít. Ez nem jó, de sokkal jobb, mint a kiinduló helyzet, amikor villogott, mint az állat.
  7. Ne írjátok azt, hogy kiesett a körte, mert egyrészt nem esett ki semmi, másrészt foglalatnak sincs nyoma. De ha valaki tudja, hogy mitől világít egy nyomtatott áramkör (mert az volt benne), azt megköszönöm.


Az ún. széthúzásról

Van ez a narratíva, hogy a magyar közvélemény szekértáborokra oszlik, ezek folyton egymás ellen harcolnak, de a nemesebb ügyek mentesek kellene, hogy legyenek ettől az ún. pártpolitikai megosztottságtól. Na most ez a szöveg egy diktatúrában nemcsak hamis, hanem egyenesen hazug. És Lackfi is ezt a hazug narratívát darálja A széthúzás himnusza című elszomorítóan gyengén sikerült versében.

2017. június 20., kedd

A ferencesek a Marsról jöttek

Nyolcszáz éve érkeztek az első ferencesek a Földre. (A Szentföldre.) #félreolvasás #aferencesekamarsróljöttekajezsuitákajupiterről

Vegyük-e komolyan?

P már tudta, hogy halálos beteg, amikor ezt elmesélte. A sokadik értettségi találkozón megjelent a nagyon öreg tanár is, és kifejtette, hogy mi a hosszú élet titka: semmit nem szabad komolyan venni. P-t ez felháborította, minden ízében tiltakozott. Ő inkább ezt akarja örökül hagyni: igenis komolyan kell venni az életet, ő mindig komolyan is vette. Sokat gondolkodtam ezen. Én soha nem voltam cinikus, most mégis azt mondom: lehet, hogy az öreg tanár egy ellenszenves alak volt, de ezt talán jól látta. Ha elengedjük azt a görcsös eszmét, hogy minden rajtunk múlik, talán boldogabbak lehetünk. És ez nemcsak nekünk jó, hanem a környezetünknek is. Ami nem azt jelenti, hogy leszarjuk. Csak azt, hogy a lényegre figyelünk.

Öregszünk

Velem szemben a vonaton a tudományos celeb utazik. Azt hiszem. Már nem könnyen ismerem föl, annyira öreg. Pedig fiatal korában fiatal volt.

2017. június 19., hétfő

Mi lehet a zsebemben?

Egy napja mindenütt kellemetlenül erős illatosítószagot érzek. Kifejezetten irritál. Remélem, nem fogok úgy járni, mint Kosztolányi egy korai novellájának hőse, akit egy borzasztó szag kínzott, már mindent megpróbált, orvosok is vizsgálták, aztán a zakó zsebéből előkerült a rothadó sajt.

Valami német nevű betegség

-- Valamit akartam tőled, csak elfelejtettem, hogy mit.
-- Én tudom, hogy mit akarok tőled.
-- Na?
-- Hogy menjünk el az IKEA-ba.
-- Oké, oda én is el akarok menni... csak elfelejtettem, hogy miért.
#beszélgetéseink #valaminémetnevűbetegség

Mentőkérdés

-- Hogyan jellemeznéd Nora és Torvald kapcsolatát?
-- Hát szerintem jó volt. Persze, mint minden házasságban, itt is lehettek konfliktusok.
#mentőkérdés

Veterán lettem

Érettségin ülni, mondjuk, sok szempontból elég érdekes élmény. De nekem mint egykori történelemtanárnak most mégis az volt a legmegrázóbb, hogy vizsgatétel a rendszerváltás. És nem azért, mert történelemként kezeljük, hanem mert valóban az. Amikor én érettségiztem, ugyanilyen távolságban volt tőlem egy másik rendszerváltás, tananyag volt, és eszembe se jutott, hogy az nem történelem. És most a (nem is olyan vészesen) ifjú korom: érettségi tétel. Basszus, a kérdező tanárok is max. gyerekek voltak akkor. Őrület!

2017. június 17., szombat

Az iskola mint lőtér

Motorról hátrafelé lövés nem lesz? Jó, csak kérdeztem.

Minden csütör- és vasárnap

szélső- és baloldaliak (Forrás: https://444.hu/2017/06/17/amikor-a-jegyzokonyvvezeto-kenytelen-jelezni-mekkora-baromsag-hangzott-el-a-parlamentben)

2017. június 16., péntek

Kórházkultúra

A mai délutánomat egy kórházban töltöttem kísérőként. Hát maradjunk annyiban, hogy a mai naptól még jobban becsülöm azt, amit a miskolci hospice-ban hetenként tapasztalok. És nem a speciális tevékenységi kör miatt, és még csak nem is (kizárólag) az emberi minőség miatt. Hanem valami olyasmi miatt, amit szellemiségnek vagy egyszerűen kultúrának nevezhetünk. A kimondott és ki nem mondott szabályok összessége miatt. A legalább részben ott tanult, de a lelkekbe mélyen bevésődött természetes elv miatt, hogy ti. a beteg egy ember. És ez azért megteremthető lenne más osztályokon is (és sok helyen bizonyára létre is jön).

Hogy élhetőbb legyen

J ment el mellettem tegnap a metró peronján, de nem vett észre. Az első reakcióm az volt, hogy hála Istennek. Mert az is kínos, ha csak köszönök neki, és továbbmegyek. De az még kínosabb, ha megállunk, és nem tudunk egymásnak semmit mondani. Nemigen beszéltünk mi egymással akkor sem, amikor gyakrabban futottunk össze. Aztán viszont arra gondoltam, hogy talán mégis jó lett volna megállni, egy percre csak. Talán elmondtam volna, mennyire tisztelem. Hogy gratulálok. ("What for? Your work" – mondta Rick Victor Laszlónak.) Vagy inkább azt, hogy büszke vagyok rá, igen, és hogy kitartást kívánok neki ebben a nehéz helyzetben. Talán néha egyszerűen ennyi kell, hogy élhetőbb legyen a világ.

2017. június 15., csütörtök

Lőtér

Kellett lőni az előző totális rendszerben is. Egyszer én is lőttem, hasra kellett feküdni hozzá. Így most meg tudom védeni a hazámat. Vagy a házamat. Vagy nem tudom.

2017. június 13., kedd

Szájliszt

Szájliszt. Na, az ronda betegség lehet. #félreolvasás

2017. június 12., hétfő

Mindegy

Talán azért nem teljesen mindegy. De meg lehet békélni vele. -- Vagy fordítva. Nem lehet megbékélni vele, de mindegy.

A világ elviselhetetlen valószínűtlensége

Azt mondja egy beteg, hogy kapcsoljuk be a tévét, megnézné a Híradót az M1-en. És én is nézem, és nem hiszem el, amit látok. Vannak dolgok, amik nem léteznek. Például a Híradó az M1-en.

Mit tettem a szeretet ellen?

Egy gondolat, amit elhoztam magammal tegnap estéről. Perintfalvi Rita beszélt valakiről, nem jegyeztem meg, kiről. Az illető minden este megkérdezi magától: mit tettem ma a szeretet ellen? És akkor azt másnap már nem teszi. Ez jó.

Félregondolás

tanulmányi kiábrándulás

2017. június 11., vasárnap

Lehet egy nemmel kevesebb?

Valahogy már kezdő tanárként, mintegy ösztönösen úgy voltam vele, hogy a tanuló bármilyen hülyeséget mondott, hajlamos voltam helyeselni. Majdnem úgy, mint a viccben: "ez így nem jó, de értem a logikádat". Nálam inkább fordítva: "értem a logikádat, majdnem igazad is van, de azért nem egészen". Persze nem volt ez teljesen rendben, mert nyilván néha valódi hülyeségek hangzanak el, meg egy csomó más ügyetlenséget is elkövettem, de magára az attitűdre mégis büszke vagyok. Mert ritka a teljes tévedés, gyakoribb a tévedésbe csomagolt igazság, amelyet pontosítani, kiegészíteni, átalakítani kell. Amihez meg az kell, hogy odafigyeljünk a másikra. Később szegény Szendrei Juli mondta -- már nem pedagógiai elvként, inkább a vitakultúra fontos elemeként és nem nekem, de most nem szerkesztem ki, hogy kinek :) --, hogy rossz szokás nemmel kezdeni a választ. Biztos, hogy tagadni akarjuk azt, amit a másik mond? Nála amúgy ez az ügy némi nemi színezetet is kapott: férfiszokás, úgymond, mindjárt a konfliktust keresni.

2017. június 10., szombat

Bóbita

Fura egy nap volt, sokat kalandoztam két városban, sok frusztráció ért, és több jó dolog is, de mind közül a legsokkolóbb mégis az a kora reggeli megvilágosodás volt, hogy a Bóbita (A tündér) hexameterekben van írva. És még csak nem is egyedül jöttem rá.

2017. június 9., péntek

A tekhné és a tehenek

Leírom: "a tekhnének". Mire a helyesírás-ellenőrző azt mondja: tehénnek, teknőnek, tehenének. És ilyenkor mindig elszégyellem magam, hogy ilyen hülyeségekkel foglalkozom ahelyett, hogy tehenekről és teknőkről írnék, ahogy kell.

Mossa, mossa

Kellett nekem poszttechnologikus (ezt a szót most találtam ki) apokalipszisről vizionálni. A mosógép bemondta az unalmast, lehetett kézzel öblíteni, ruhát kicsavarni.

2017. június 8., csütörtök

Iskolai sál

Szerintem ebben az elszegényedő országban, ebben az ordító egyenlőtlenségektől szabdalt, perifériára sodródó országban a középiskolák első számú gondja kéne, hogy legyen az, hogyan tudnák csökkenteni a beiskolázással és egyáltalán az iskoláztatással járó terheket. És akkor: iskolai sál. Hol vagy, Iván, te tudtál az ilyesmin úgy igazán kiakadni. Iskolai sál, bazmeg, oké, nem olyan nagy pénz, de az alapítvány támogatásán meg a fölösleges tankönyveken meg a mittudoménmin felül még ez is. Hogy mégis milyen iskola az ilyen? Hogy gondolkoznak ott a pedagógusok, milyen értékrendet közvetítenek? Hogy nem az a gondjuk, mit lehetne lehúzni a listáról...

2017. június 7., szerda

Hogyan készüljünk?

Lehet, hogy kötelezővé kéne tenni a Morse-ábécé tanulását. Szükség lehet rá például a diktatúra börtönében. Tudom, hogy kínjukban ott kitalálnak a rabok mindenféle jelrendszert, de mennyivel könnyebb lenne, ha már mindenki ismerné az alapokat! Meg a falakon kívül is, ki tudja, mikor lesz rá szükség, ha már nem lesz telefon meg áram. És kéne tanítani mindenféle túlélési technikákat, mint tűzgyújtás és hasonlók. De mind közül a legfontosabb a kommunikáció.

2017. június 4., vasárnap

A nemzeti összetartozás napja

A mindenkori hatalommal szembeni ellenállás mindig a társainkkal szembeni bizalmon, a közösségen alapul. Ha azt feltételezzük a másikról, hogy biztos behódol, és úgy fog viselkedni, ahogy elvárják tőle, akkor egyedül érezzük magunkat, és mi is behódolunk. És persze igazolást is nyer a feltételezésünk, mert a másik is így gondolkodik. Ha viszont bízunk egymásban, akkor a hatalom szavára összenézünk: "Ez hülyének néz minket?" Így működik ez kicsiben és nagyban is. "Nagyban", országos szinten a közös cselekvésre képes közösség neve: nemzet. Ami pedig a bizalmat létrehozza és életben tartja: az a társadalmi önszerveződés, az ún. civil szervezetek. Ez az én ünnepi posztom a nemzeti összetartozás napján.

2017. június 2., péntek

A politikai mezőben

Az mekkora már, amikor egy politikus negatív értelemben használja a politika szót. A saját maguktól is nyilvánosan hányó politikusok országa vagyunk.

A szerkesztés történetéből

Egy barátom mesélte élete első tudományos publikációjáról. Még az ántivilágban, persze. Egy olyan folyóiratban jelent meg az írás, amelynek szerkesztőségében minden cikket többen és nagyon szigorúan olvastak el, és a korrektúrát persze ő is. És amikor ránéz a megjelent cikkre, az első dolog, amin megakad a szeme, az 1. számú lábjegyzet, melynek szövege ennyi: Uo.

2017. május 31., szerda

Hogyan haljunk?

"Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál..." Ha van szép halál, talán ez lenne az.

2017. május 28., vasárnap

Arról, hogy mi a demokrácia

A demokrácia lényege sokak szerint annyi, hogy az történik, amit a többség akar. Szerintem, nem, sőt éppen ez az a logika, amely a modern totális rendszereket legitimálja, hiszen így vagy úgy mindig valószínűsíthető, hogy a többség azt akarja, ami éppen van. A demokrácia lényege szerintem valami egészen más. Az, hogy folyamatosan működnek olyan akaratképző mechanizmusok, amelyek keretében korrekt módon és nyilvánosan meg lehet vitatni a közügyeket, és ellenőrzött, átlátható módon döntéseket lehet hozni. Egy ilyen rendszerben tud kialakulni a többségi akarat, és csak ezen a rendszeren belül van legitimáló ereje a többségre való hivatkozásnak. Másképpen: a demokrácia nevű társasjátékban van egy ilyen szabály, hogy a többségi akaratnak kell érvényesülnie (és vannak rá szigorú szabályok, hogy ez hogy derülhet ki). De ha nem ezt a játékot játsszuk, akkor ez a szabály nem érvényes.

Váratlan találkozás egy szóvivővel

Kovács Zoltánnal álmodtam. De nem szóvivő volt, hanem valami garázsmester vagy mi. Azt mondja elismerően: "Gyakran jár be." Merthogy a munkahelyemen találkoztuk, vagy ilyesmi. És hozzáteszi: "Hozom az autót." Ez egy kicsit összezavar, mert még nem akartam indulni, volt valami dolgom, de megnyugtat, hogy csak kiteszi az utcára, ott beszállhatok, ha végeztem. "De az nem lesz jó, mert nincs kulcsom a kocsihoz" – kiáltok utána. Ugyanis a főnökömé a kocsi, és valamiért nem adta oda a kulcsot. Azt már nem kötöm az orrára, hogy jogsim sincs. És nem is tudom, mi mire jó az autóban. Mert álmaimban van egy ilyen meggyőződésem, hogy azért ha elég óvatos vagyok, elboldogulok a kocsival.

2017. május 27., szombat

A boldogság titka

Milyen kevés kell a boldogsághoz! Ma kiújult a vesegörcsöm. (Minden bizonnyal vesekő által okozva.) És amikor elmúlt...! Komolyan mondom, földobta a napom.

Egyszer elvittek az állatorvoshoz

Évekkel ezelőtt a lányom elkísért az állatorvoshoz. Nem vittünk állatot, talán gyógyszerért mentünk, vagy valami ilyesmi. "Azt fogják hinni, beteg a medvém" – mondta az úton a lányom.

2017. május 26., péntek

Továbbképzés

Ingyenes háromnapos, wellness lehetőségeket is biztosító pedagógus-továbbképzés a balatoni fürdőhelyen. Látszólag 1956-ról, valójában inkább a NER történelemszemléletét terjesztő agymosás Schmidt Máriával és Balog Zoltánnal. Van olyan iskolaigazgató, aki az egész tantestületet beiskolázta a tanítóktól a testnevelőkig. Meg lehet tudni például itt, hogy a ló is megbotlik, és Nyírő antiszemitizmusa igazán nem nagy dolog ahhoz képest, hogy mekkora író volt. Egy ilyen rendezvény szervezésében közreműködni szerintem sokféleképpen, egyebek mellett morális szempontból is megítélhető dolog.

2017. május 25., csütörtök

Nekünk is

Én nem ajánlanám Orbánéknak, hogy fölingereljék a nőket. A végén még kivívják a szabadságot. Nekünk is.

Vannak szabályok

Vannak szabályok. Pl. hogy soha – azaz SOHA – nem javítjuk ki egy Facebook-ismerősünk helyesírását. És másét sem, ha nem vagyunk tanári – vagy szerkesztői – szerepben.

2017. május 23., kedd

Finomul a kín

Füllel, lábbal bizonyítunk. Ez szerintem jó, a kifinomultság jele. Hófehérkének még a szívét kellett (volna) elhozni.

2017. május 22., hétfő

Nem leszünk törökké

Szerintem a tegnapi tüntetés -- és általában a tüntetések újabb hulláma -- arról szól, hogy "nem leszünk törökké". Azaz nem fogadjuk el, és konkrétan a fiatal nemzedék nem fogadja el a NER által kínált értelmezési kereteket, kulturális struktúrákat és nyelvet. A magátólértetődőség varázsköréből való kilépés borzasztó fontos. (Ezért volt szerintem pl. nagyon helyes Lukácsi Katalin szerepeltetése a demonstráción.) Ez az öntudatra ébredés még csak elkezdődött, és láthatóan nincs, aki menedzselje (vagyis nincs párt), de hosszú távon akár egy erőszakmentes ellenállási mozgalmat is megalapozhat. Ha lemondunk a 18-as kormánybuktatás délibábjáról, akár biztatónak is találhatjuk a folyamatokat.

2017. május 21., vasárnap

Generációk

És akkor hirtelen meglátom Évát. Köszönni akarok, de nem, hülye vagyok. Éva közelebb kell legyen a hetvenhez, mint a hatvanhoz, ez a csaj meg itt a kisfiúval sokat mondok, ha 40, de inkább kevesebb. Vagyis annyi, mint Éva volt akkor, amikor még gyakran találkoztunk. Tüntetünk. Lényegében ugyanazért, mint amiben akkor hittünk.

Póré

Valahogy (anélkül, hogy végiggondoltam volna persze) mindig azt képzeltem, hogy a "póréhagyma" szóban a "póré" valami önmagában is létező szó, mint mondjuk, a "medvehagymában" a "medve". A szó jelentése homályosan bolyongott bennem valahol a "pór", a "paraj", a "paréj" és a "pőre" szavak által meghatározott szemantikai térben. :) Aztán egyszer csak rá kellett ébrednem, hogy a "póré" egyszerűen 'póréhagymá'-t jelent. És semmi mást. :) (Knausz Imre nyelvészeti egypercesét hallották. Köszönjük a figyelmet!)

Hol van a rendszer?

Régen volt, valamikor 89-ben talán, ültünk az OPI-ban hárman-négyen, és a történelemtanításról beszélgettünk. A rendszerben látás fontossága került szóba, és akkor az egyik kolléga valami ilyesmit mondott: az odáig rendben van, hogy a tananyagban van egy rendszer, de van egy másik rendszer is, ami a tanuló fejében van, és ennek a kettőnek kell együtt egy rendszert alkotnia. Ez megmaradt bennem, és ma azt hiszem, hogy kollégám ezzel a tanítás lényegét ragadta meg.

A naiv felfogás szerint ugyanis a tanterv összefoglalja, hogy mit kell tanítani, és ez valójában a lényeg. Ezt a szaktudósok tudják a legjobban. A pedagógus pedig, mint valami technikus, tudja, hogy ez milyen technológiával közvetíthető. A tanári kompetencia lényege azonban nem ez. A szakértő tanár azt tudja, hogyan kell egyszerre látni a dolgok rendszerét és a gyerek fejében levő rendszert, és hogyan kell a közvetítéseket megteremteni. Azt pedig mondanom se kell, hogy a tanuló fejében kialakuló rendszerhez nem mindig a rendszerbe szervezett tananyag a kulcs.

Ki vagy mi az a Soros?

Van egy definícióm Sorosról, de olyan régen volt, hogy szinte semmilyen körülményre nem emlékszem. Valami nemzetközi szeminárium volt a 90-es években, elég sokan voltunk, emlékezetem szerint a CEU-ban. Az emelvényen egy jeles magyar értelmiségi (tényleg nem emlékszem, ki) mondott egy pár szót, aztán lehetett kérdezni. És akkor egy nyugat-európai kolléga valami ilyesmit kérdezett: Annyit lehet itt hallani, hogy Soros így, Soros úgy. De valójában mi az a Soros? Mire a beszélgetést moderáló úr így válaszolt: Soros György egy nagyon gazdag ember, aki ilyen különös módon költi el a pénzét, hogy a kelet-európai kultúrát támogatja.

2017. május 19., péntek

Kétféle diktatúra

Azon gondolkodom, hogy annak idején Révai – nekem úgy tűnik – kifejezetten tehetséges és gondolkodni tudó, bár akkor még nyilván elvakultan hívő fiatalokat gyűjtött maga köré, hogy a Rákosi-rendszer propagandistái legyenek pl. a Szabad Népnél. A NER propagandistái ezzel szemben – nekem úgy tűnik – egyszerre gerinctelenek, semmiben sem hívők és tehetségtelenek. Ez is egy különbség a kommunizmus és az Orbán-rendszer között.

Fordított bakancslista

Fordított bakancslista. Egyre több dolog tölt el azzal a megkönnyebbüléssel, hogy erre már biztosan nem kell törekednem.

Ami fenn, az van lenn

Olvasom, hogy bezárják az amúgy is szétrohadó Planetáriumot. Nem csodálkozom. „Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem” – mondta Kant. És akinek az egyik nem számít, azt a másik is idegesíteni fogja.

2017. május 18., csütörtök

Mi a fontos?

– Nagyon fáradt vagyok. És kilátástalanok a dolgaim.
– Az élet alapvetően kilátástalan.
– Jó, ezzel most nem vigasztaltál annyira meg.
– Nem, tudom. De talán az a kilátás nem is olyan fontos.

A 13. havi nyugdíj kapcsán

Olvasom a Facebookon, ahogy okos értelmiségiek azon siránkoznak, hogy nincs alternatíva. Na vegyük át még egyszer! Valóban nincs alternatíva. Ennek az az oka, hogy Magyarországon már egy ideje nincs többpártrendszer. Ennek meg az az – elsődleges – oka, hogy a média kormánykézben van. A helyzet kialakulásában súlyos felelősség terheli az ellenzéket, de tévedés úgy beállítani a dolgot, mint ha kizárólag az ellenzék bornírtsága miatt nem lenne alternatíva. Ez nem azt jelenti, hogy nincs kiút. Az a politikai erő fog a porondon ellenzéki pártként megjelenni, amely képes tömegkapcsolatokat kiépíteni és megteremteni egy alternatív nyilvánosságot. Tegyünk érte, hogy ne a Jobbik legyen ez a párt! De "nincs unalmasabb és szárazabb dolog", mint azt boncolgatni, hogy a mai fantompártok hogyan képzelik a jövőt, vagy mit tesznek, ha majd hatalomra kerülnek.

2017. május 17., szerda

Hétköznapi fasizmus

A kisgyerekek átázva ülnek ott, ahova leültették őket. Egy kisfiú egy szál pólóban, láthatóan fázik.

Néni: Nem fázol? Ha fázol, odaadom a kisfiam pulcsiját.
Kisfiú: Fázom.
Tanítónő: Különben Rikárdónak hívják. Az ilyenek nem fáznak.

2017. május 16., kedd

Pályázati delírium

Vannak dolgok, amiket nem lehet elmesélni annak, aki nem tapasztalta meg. Az ember újra és újra kudarcot vall, amikor megpróbálja. Ilyen például az EU-s pályázatok menedzselése. Semmihez nem hasonlítható halálközeli élmény.

2017. május 13., szombat

Mi teszi a liberálist?

Van nekem egy személyes bajom ezzel a liberálisozással, sőt libsizéssel (brrr). Ugyanis soha életemben nem definiáltam magam liberálisként, az én személyes identitásomnak ez egyszerűen nem volt része. És ebben a mai magyar politikai térben egyre nyomasztóbb mértékben érzem, hogy beleszorulok egy olyan dobozba, amelyet minden oldalról gátlástalanul liberalizmusnak neveznek. Hozzáteszem, ez azért van, mert maradéktalanul azonosulok a liberalizmus alapelveivel. Csakhogy ezen a szinten hasonlóképpen azonosulok a konzervativizmus, a szocializmus, az anarchizmus, a feminizmus stb. alapelveivel is, mert ezek mind nagyon szép alapelvek, csakhogy – a közhiedelemmel ellentétben – ettől még nem lesz senki konzervatív, szocialista, anarchista vagy feminista.

2017. május 12., péntek

Újbeszél

A diktatúrák nyelvi terrorjának csak egyik eleme, hogy a szóhasználatban érvényre juttatják saját ideológiájukat. Ennél talán fontosabb is, hogy az új szavak megtanulása és begyakorlása (pl. hogy a "szakközépiskola" szó jelentése mostantól az ellenkezőjére változik) energiabefektetést igényel, és ezzel az energiabefektetéssel a fennálló hatalom előtt hódolunk, elkezdjük belülről is elfogadni az egyébként elutasított uralmat.

2017. május 10., szerda

A hangos zenéről

Már éppen kezdtem gyűlölni a buszt megtöltő középiskolásokat, mert üvöltve hallgatnak valami szar zenét, erre kiderült, hogy ez a rádió, és a hangosból szól.

A szexista viccekről

Valami oknál fogva kora ifjúságomtól irtózom a szexista viccektől (és minden olyan humortól, amely a nemek közötti versengésen alapul függetlenül attól, hogy melyik nemre kedvező). De az egyik leggyomorforgatóbb típus alighanem az, amelyik a migrén és a női szex összefüggését taglalja.

2017. május 7., vasárnap

A plágium minősített esete

Az milyen már, amikor valaki a konzulensének írásából plagizál? :o

Ballagás után

Pénteken és szombaton anyák posztolták gyerekeiket, vasárnap a gyerekek fogják az anyjukat. Milyen szép egybeesés...

2017. május 6., szombat

Az önbizalomról

Esszét írok, és közben olvasom is a kritikus olvasó szemével. És ez a képzeletbeli olvasó ezt morogja (sajnos most jobban, mint máskor): hát mindezt eddig is evidenciának gondoltam, csak azt nem gondoltam, hogy ezt az egyszerű dolgot ennyire bonyolultan és terjengősen is ki lehet fejezni. Reménykedem, hogy csak szemétkedik...

2017. május 5., péntek

Kedves Hallgató!

Azt hiszem, életemben először az imént kaptam "Kedves Hallgató!" megszólítású ímélt. #masszázs #izgi

Az egyik ragaszt, a másik kapar

Tegnap láttam a metróban egy civilnek látszó palit, aki a matricákat kaparta le gondosan az Állítsuk meg Brüsszelt! plakátokról. Az ilyesmi fáj...
Csak félreolvasás: hejőkatasztrófa.

Fülledtség

Először utazom felújított kocsiban a hármas metrón. Hát légkondi itt sincs.

Egy udvarias kérés

Sparos pénztáros a kolléganőjének, aki nála készül fizetni, ezért beáll a sorba: kérlek, majd AKASZD FÖL MAGAD után a láncot.

2017. május 4., csütörtök

Ki is vagy te?

Az egyetem folyosóin viszonylag gyakran szoktam találkozni egy hölggyel, aki valamikor a hallgatóm volt. Őszintén szólva nem annyira kedveltem annak idején, ezért egy kicsit bosszankodva vettem tudomásul, hogy hiába telnek az évek, ő még mindig az egyetemen van. Nyilván állást kapott valamelyik tanszéken. Ma kiderült, hogy az egyetem egyik vezető beosztású oktatójáról van szó, aki persze soha nem volt a hallgatóm, viszont korábban volt alkalmam megismerni, és nagyon is jó fej, csak hát rövid az eszem. Egyszerűen összekevertem ama kevéssé szimpatikus egykori hallgatóval.

Ti tudjátok, hogy nem állnak távol tőlem az ilyen, saját hülyeségemet leleplező posztok, most mégis szükségét érzem egy ellentörténetnek. Sok évvel ezelőtt egy szép napon beléptem a pesti Pedagógiai Könyvtár olvasótermébe, és ott összetalálkoztam egy szakmabeli ismerőssel. Megörült nekem, és azonnal elkezdett beszélni valamiről, amiből egy szót sem értettem. Aztán hirtelen elbizonytalanodott, rám nézett, és ezt kérdezte: vagy te nem a Halász Gábor vagy? Hát nem, mondtam. De te tudod, hogy én ki vagyok? -- kérdezte. Igen, mondtam, és megmondtam a nevét. És most már azt is tudod, hogy hülye vagyok, fejezte be a beszélgetést. (Nem, nem helyeseltem.)

Tanuló szervezet

A MÁV mostanra tökéletesen megtanulta, hogy interneten vásárolt jegy esetén a kalauznak kell kitölteni a közalkalmazotti félárút. Tarthatott volna tovább is a tanulási folyamat, hogy szakadna le az ég.

2017. május 2., kedd

Life-long learning

Nyáron elkezdem tanulmányaimat a masszázs területén. #lifelonglearning #aleaiactaest

2017. május 1., hétfő

Metapíár

Honlapja alapján szeretném kiválasztani a nekem legjobb szolgáltatót. Ez persze majdnem lehetetlen. De az egyik olyan műgonddal, körültekintően és átfogóan igyekszik meggyőzni arról, hogy ő a legjobb, hogy legalább annyit elhiszek neki: komolyan veszi a dolgokat. És ennyi talán most elég is nekem.
Hamburgerschaft

2017. április 30., vasárnap

A legfontosabb

Heller Ágnes kedves története, amit ma délelőtt is elmesélt a Lukács-szobor hűlt helyén, hogy a haldokló Lukács ezt mondta neki: a legfontosabbat még nem tudom. És ez ugye kettős értelemben enigmatikus mondás, mert hogy mi lenne az a legfontosabb, és mit jelent az egy haldokló ember szájából, hogy "még". Nyilván fogalmam se lehet, hogy "Gyuri bácsi" mire gondolt, de hogy számomra mi a legfontosabb kérdés – amit még nem tudok –, az világos: mi a halál?

Miben hasonlít Lukács Szókratészhoz?

Ma megtudtam valami fontosat Lukács Györgyről, olyasmit, amire nem is gondoltam korábban. Odavolt a pálinkáért, és büszke volt rá, hogy nagyon jól bírja. Heller Ágnes szerint ebben Szókratészhoz hasonlított (mármint abban, hogy bírja a piát), de ezt saját hiányos műveltségemmel nem tudom megerősíteni.

2017. április 29., szombat

A szerelemről

Annak, hogy a szerelmesek ilyen szépen megtalálják egymást, elvileg két oka lehet. Az egyik az isteni gondviselés. A másik az, hogy az emberek sokkal jobban összeillenek, mint gondolnánk. Nem is tudom, melyik a szebb feltételezés.

Illúzió

"...melynek központi témája ebben az évben a pedagógusképzés és az illúzió kérdése lesz." (inklúzió, sajnos)

2017. április 28., péntek

Mikor?

Valljon s mikor leszön jó Budában stadion!

2017. április 27., csütörtök

Hogyan legyünk milliárdosok

Bárki lehet milliárdos. Csak be kell költözni egy vezető politikus seggébe. Aki mégsem milliárdos, az annyit is ér.

Csókolom

Hétfőn fordult elő másodszor az életemben, hogy egy hallgatónő csókolommal köszönt. :) Ezúttal még csodálkozni se volt időm, mert csak elmentünk egymás mellett.

2017. április 26., szerda

Emil és Ervin

Emil kicsi, vékony ember, és egy foga sincs. Hanyatt fekszik az ágyon takaró nélkül, két keze a feje alatt, folyamatosan beszél, de alig érteni.
-- Két hete vagyok itt, azóta vagy hatan is meghaltak -- valami ilyesmit mond.
-- Igen? -- kérdezem, és közben Ervinre nézek. Ervin a szomszéd ágyon ül keresztben, a falnak dől, szóval félig fekszik.
-- Persze, erről szól a hospice. Talán 30% ha hazamegy innen. Nem? -- mondja, mint aki rendesen felkészült, és várja a megerősítést. Nem, azt hiszem, nem azt várja.
-- Inkább azt mondanám, hogy a hospice olyan hely, ahol a fájdalomcsillapításhoz értenek igazán.
-- Az igaz, amióta itt vagyok, sokkal jobb.

Jenő

Napok óta valami enyhe szúró fájdalmat érzek a jobb bordaív alatt. Hasnyálmirigyrák -- nyugtatom magam szelíden. A hétköznapibb magyarázat valami makacs emésztési probléma. Mindenesetre most Jenő ágyán ülök, Flectorral kenem a hátát, és igyekszem rá koncentrálni. -- Egy kicsit feljebb, Imikém, ez az, rátapintottál a lényegre, ahogy mondani szokás, Imikém, ne sajnáld a Flectort, van otthon még két tubus, megkértem tegnap a nővért, Imikém, hogy kenje be, mert borzasztóan fáj, de csak éppen megsimogatta, neked arany kezed van, úgy is foglak hívni, hogy arany kezű, Imikém, és akkor reggel, ahogy megbeszéltük? -- Reggel is bekenem. -- Nem az, hanem a másik, amiről beszéltünk, Imikém... -- Á, zuhanyozunk? Akkor rászántad magad? -- Igen, ha segítesz, arany kezű Imikém, köszönöm szépen! -- Simogatom az érzékeny csomót Jenő hátán, és közben elképzelem, milyen leszek majd betegként, lesz-e türelmem, bele tudok-e nyugodni, hálás leszek-e a simogatásért.

2017. április 23., vasárnap

Giorgione bácsi

"Giorgione bácsi képe ez" – olvasom. Ehelyett, persze: "Giorgione bécsi képe ez". A tévesztés ezúttal magyarázható. Radnóti Sándor írt arról, hogy a Giorgione-képet a Lukács Archívumban mutatta meg Orhan Pamuknak. Azaz "Gyuri bácsi" egykori otthonában.

Nincs hatalmad fölöttünk!

"Röhögjük ki őket a hatalomból!" – írta Szele Tamás 14-ben. Ma már úgy látom: a hatalomból valószínűleg nem tudjuk őket kiröhögni. A röhögésnek mégis felmérhetetlen a jelentősége. Segít abban, hogy megőrizzük identitásunkat és integritásunkat, az azt szétrombolni akaró hatalommal szemben. Ha nem kezdünk el úgy csinálni, mintha mi is elhinnénk a hazugságaikat, akkor uralkodhatnak, de nincs hatalmuk fölöttünk. Ne legyen!

2017. április 21., péntek

A hazudás három fázisa

A hazudás három fázisa. Először az ember csak simán hazudik. Aztán annyira beleéli magát, hogy megsértődik, ha nem hiszik el. Basszus, annyira jól kitaláltam, hogy jönnek ahhoz, hogy kételkedjenek? Végül elhiszi a saját hazugságait, és elfelejti, hogy eredetileg csak kitalálta az egészet.

A műveltség hasznáról

A lány és a fiú egyszerre, de egymástól függetlenül szálltak fel a vonatra, és velem szemben foglaltak helyet. Én kimentem pisilni, és mire visszajöttem, már élénken beszélgettek. A fiú mérnökhallgató, és mintha tök részeg lenne, de ez lehet, hogy csak alkati dolog. A csaj bölcsész. Azóta hol a vállalkozói szocializmusról, hol a magyar honfoglalásról, hol filmekről beszélgetnek. A műveltség mint a csajozás-pasizás eszköze. Imádom.

2017. április 20., csütörtök

Gyűlöletváltás

Soha többé zsidóüldözést! Mostantól üldözzük inkább a muszlimokat! (Simicskó) Csakhogy nem így van. Az idegengyűlölet MINDIG generalizálódik.

2017. április 19., szerda

Hallásból fakad

Végighallgattam a teljes Újszövetséget hangoskönyvként. Tegnap fejeztem be, érdekes élmény volt. Nem mondom, hogy nem lankadt közben néha a figyelmem, de hát a figyelem akkor is lankad néha, ha olvas az ember.

2017. április 18., kedd

Félreértés az álomban

Különös néha az álmok időrendje. Azt álmodjuk, hogy nem tudunk valamit, amire aztán rájövünk, de ha mi konstruáljuk az álmainkat, akkor eleve is tudtuk. Most pl. azt álmodtam, hogy beérkeztem a munkahelyemre, és a könyvtárba mentem be, ahol éppen értekezlet volt. Egy kolléganőm meg azt mondja nekem, hogy azért gáz, hogy ez egy versolvasó könyvtár, és nincs itt Határ Győző. A "versolvasó könyvtár" kifejezésen nem is akadtam fönn, még azon sem, hogy mért lenne egy pedagógiai tanszék könyvtára versolvasó, azon viszont igen, hogy mért kéne itt lennie (az értekezleten?) Határ Győzőnek. Aztán persze rájöttem, hogy nyilván nem is erről van szó, hanem hogy HGY versei miért nincsenek meg a könyvtárban. Hogy a fenébe érthet félre valaki egy saját maga által konstruált mondatot?

A kedves utasokról

Hát én nem vagyok egy Beszélni nehéz-fan, de amikor a Keletiben bemondják, hogy "Kérjük a kedves utasokat, ne menjenek a vágányok közé!", és mindig a "kedves"-re teszik a hangsúlyt, akkor azért eszembe jut, hogy a mogorva és zsörtölődő utasokra bezzeg ráküldenének egy eltévedt szerelvényt.

2017. április 16., vasárnap

Egy népszavazásra

Orboğan

Második Trianon

Második Trianon. Leválasztani a nemzettestről a magyarok kétharmadát: a cigányokat, a szegényeket, a zsidókat, a nőket, a melegeket, a kommunistákat, a liberálisokat, a civil szervezetek tagjait és egyáltalán mindenkit, aki másként gondolkodik, mint ő. Sokat tettek ezért más politikusok is, de Orbánnak mintha kifejezett célja lenne a nemzeti összetartozás végső felszámolása, egy tragédia felé mutató kollektív öncsonkítás. Szoros összefüggésben azzal a kirívóan keresztény ellenes politikával, amely a Názáreti úgyszólván egyetlen, mindent felülíró tanítását, a szeretet parancsát látványosan a szemétdombra hajítja.

Főparancs

Gyűlöld felebarátodat, mint tenmagadat!

A közös olvasásról

Bocsánat, de muszáj magamtól idéznem egy tízéves szöveget. Saját magamnak is figyelmeztetésül.
Mert a közös olvasás, a más szemével olvasás arról is szól, hogy a dolgokat ne feltétlenül saját korábbi tapasztalataink nyomán kialakult előítéleteink alapján ítéljük meg. Hogy ne legyünk bezárva előítéleteink ketrecébe. És ha jól meggondoljuk, ez az iskolai oktatás legnagyralátóbb célja is: annak felismertetése, hogy a dolgok bonyolultabbak, mint gondolnánk, és hogy másképp is lehetnek, mint hisszük. Olvassuk tehát a világot egymás szemével, tegyük fel egymásnak a kérdéseket, amelyek foglalkoztatnak, és olvassuk újra a Bánk bánt. Legyen ezentúl példaképünk Simon, aki álmából felriadva is korunk legfontosabb üzenetét ismételgeti: „De hátha mégis úgy lehetne?”

2017. április 14., péntek

Turizmus

Azt olvasom "turizmus", és egy húsz másodpercig halál komolyan a turik népére gondolok. Végig kell gondolnom, hogy hiszen ez nem azt jelenti.

2017. április 13., csütörtök

Hány fő egy csoport?

Kedves Hallgatóim! A mai naptól – bírósági ítélet alapján – a páros munka is csoportmunkának számít.
evidentikus

Összetartozás-dal

Na, itt egy változat a szövegre, aztán csináljatok belőle valami használhatót!

Senkitől se félünk, összetartozunk!
Senkitől se félünk, összetartozunk!
Refr.:
Miénk a tér! Hát énekelje mindenki:
összetartozunk!

Diákok, tanárok...

Cigányok, fehérek...

Melegek, heterók...

Fiúk, lányok együtt...

Városi, vidéki...

Doktorok, munkások...

A demokrácia feltételeiről

Helyes követelni a választási törvény módosítását, de nem szabad elfelejteni, hogy az igazságtalan választási törvény a Fidesz hatalmának csak egyik záloga. A másik a sajtószabadság hiánya. A sajtó- és gondolatszabadság kiemelkedő jelentőségét már csak azért is folyton hangsúlyozni kell, mert a Lex Ceu is ennek az elvnek a korlátozását szolgálja.

A tanítás és a kétely

A kételkedés bölcs módja is lehet minta, ami továbbadható. Ritkán járok misére. Mikor legutóbb voltam, elhallgattam a fiatal papot: magyarázta, értelmezte az aznapi igét. Tanítani akarta a gyülekezetet. Értem én, hogy papnak lenni szentség, de napi tapasztalat, hogy a pappá szenteléssel nem jár együtt automatikusan a bölcsesség. Hogy is járhatna? És elgondolkodtam: elképzelhető-e olyan egyház, amelyben a pap nem tesz úgy, mintha tudná a tutit, hanem okosan kérdez, megosztja kételyeit, és gondolkodni tanít. Pontosabban spirituális igényességet tanít: hogyan nézzünk szembe a titokkal, Istennel.

2017. április 11., kedd

Dalocska

illiberális, táliberális, ingyom-bingyom

2017. április 10., hétfő

Egy nyolcvanezres tüntetés margójára

A kormánymédia szerint nem jött össze a kritikus tömeg. Ami igaz is. A kritikus tömeg elfoglalta volna a tévéket, a mobilszolgáltatókat, maga mellé állította volna a rendőrséget, általános sztrájk meghirdetésére kényszerítette volna a szakszervezeteket, és tárgyalásokba kezdett volna az Európai Bizottsággal. Ilyesmi valóban nem történt, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fog.

2017. április 9., vasárnap

Született pestiek

– Remélem, átmegyünk Pestre. Nem bírom sokáig Budán.
– Én se.
– Te se??
– Nem szeretem. Ott eleve minden ferde.
#beszélgetéseink #születettpestiek

Csattanó nélküli történet

Nála vettem fel a felvilágosodás irodalmáról szóló szemináriumot. A legtöbben már az előző félévben is hozzá jártak, és ő azzal kezdte, hogy térjünk át a tegeződésre (mert így egyszerűbb – valami indoklást mindig kell mondani). Egy kicsit csodálkoztam, hogy magázva kezdi, aztán vált tegezésre. 28 éves tanársegéd volt. Meg azt is mondta, hogy egész félévben Csokonaival fogunk foglalkozni. Aztán vizsgáztam is nála, Kármánt kérdezte. Nagyon felkészületlen voltam, ezért azt mondta, hogy ez közepes, de visszajöhetek, ha akarok. Nem akartam. Ez volt a bölcsész módi: ha valaki nagyon nem tudott semmit, akkor hármast kapott, de nem volt muszáj beírni, nem volt még Neptun, a jó lelkű tanár meg nem történtnek tekinthette a vizsgát. A történetnek nincs csattanója, csak kikívánkozott belőlem. Ma annak rendje és módja szerint a szakma egyik nagy tekintélyű kutatója. Közelít a hetvenhez.

Végső

Csak hányni jár belé a lélek.

Dizájndíj

Mai dizájndíjasom: a teljesen gömbölyű gyógyszer. Ha leteszed az asztalra, biztosan elgurul.

Az öregedésről

Az öregedés legdurvább jele nem az, amit a tükörben látsz, nem is az, amit a testedben érzel, de még csak nem is az, hogy felnőttek a gyerekeid, hanem az, hogy a nálad csak tíz évvel idősebb ismert emberek, akiket mindig szinte a kortársaidnak láttál, azaz fiatalnak, immár hetvenévesek.

2017. április 8., szombat

Tekhné és logosz?

Fogalmilag egyszer át kéne gondolni ezt is: kétféle oktatás van. Nagyon kétféle, mert valószínűleg egész más módon kell képezni az egyikre, mint a másikra: más a didaktikájuk. Az egyik oldalon egy jól körülhatárolható kompetenciára való felkészítés áll (képzés?). Példák: szakképzés, idegen nyelvek, gépjárművezetés. A másik oldalon valamiféle beavatás egy hagyományba (művelés?). Példa lehet az iskolai közismereti tárgyak többsége. A 60-as évektől világszerte nagy karriert befutott optimalizációs oktatási modellek az első kategória tapasztalatait próbálják – valószínűleg hiába – kiterjeszteni a második kategóriára. (Pontosan tisztázni a kompetenciafejlesztési célokat, azokat taxonómiába rendezni, eredményes eljárásokat rendelni melléjük.) A két oktatási típus kétféle vizsgát is igényel: a "képzésnek" valószínűleg a kritériumorientált vizsga felel meg (tudja vagy nem tudja?), míg a "művelés" esetében ilyen kritériumszint csak önkényesen határozható meg, viszont egy versenyvizsgán mérhetők a mélységbeli különbségek. A "képzés" esetében a motiváció egy didaktikai eszköz, a "művelés" esetében voltaképpen ez a cél.

2017. április 7., péntek

A fájdalomról

Órák óta csak fájok, nem csinálok semmi mást.
Egy testhelyzetet keresek, amelyben kibírható.
Nincs ilyen testhelyzet.

Inkább járkálok fel-alá a szobámban.
Mint börtöncellában, aki végül lebukott.

Betegeknek szoktam mondani: ilyen az emberi lét, bármelyikünkre lecsaphat a betegség.
Egyik pillanatról másikra, nem tudjuk napját, óráját és percét.
De nem gondoltam komolyan, az Isten szerelmére!
Járkálok, és a könyvszekrényeimet nézem elégedetten.
Hogy már szekrényben vannak a könyveim, annak örülök.
De közben kényszeresen arra az egy könyvre gondolok, amit nem találok a pakolás óta.
Talán most kéne tüzetesen átnézni az összest.
Ez talán elterelné a figyelmem a fájdalomról.
Persze ez képtelenség.
A fájdalom pont az, amiről semmi sem terelheti el a figyelmet.

Járkálok föl-le. Mint börtöncellában, aki végül lebukott.

"Nagyon intenzív (tűrhetetlen)" – ezt olvastam a neten.
Hát bazmeg, az. Szakszerű meghatározás.
Úgy csinálok, mintha verset írnék.
Pl. ilyen mondatokat írok le: "Úgy csinálok, mintha verset írnék."
De ez nem vers. Ez csak végtelen sok tükörben tükröződő semmi.
Ami valaminek látszik. Sűrűsödés az üres téridőben.
És egyre jobban elhatalmasodik rajtam a vágy,
hogy pont arra a bizonyos kanapéra feküdjem le.
Hogy akkor jobban leszek, jobban, mint az ágyamon, jobban, mint a fotelomban.
De azon a kanapén most mások vannak, munka folyik.
Nem baj, egyszer vége lesz annak is.

Addig még járkálok föl-le. Mint aki végül lebukott.

2017. április 6., csütörtök

Nőügyekről

Magyarországon nő a nyomor, nő a tudatlanság, nő a szolgaság, és nő a reménytelenség. Így hát kénytelen vagyok nőügyekkel foglalkozni.

2017. április 5., szerda

Bújjunk ágyba

Valami két hete azt mondta a főnökünk, hogy rossz lesz nekünk, és hogy ez miattunk van. És azóta az jár a fejemben, hogy ez nem érdekes, mert mindenképpen rossz lesz nekünk, ha a fejünk tetejére állunk, akkor is. Egyre sötétebb van, közelít a tél, és ez nem függ sem tőlünk, sem a naptártól, sem a nyári időszámítástól. Bújjunk ágyba, és bírjuk ki valahogy...

Újra kell kezdeni

Azt hiszem, a legfontosabb feladat most a repülő egyetemek megszervezése lenne. Tanulni és tanítani.

2017. április 4., kedd

Alkotmány, alaptörvény

"Alapvető érdekünk az is, hogy a felsőoktatás törvényi szabályozása megfeleljen az Alaptörvénynek." Ezt találta mondani Sólyom László. Hogy az Alaptörvénynek.

Nők a vonaton

Velem szemben, de kettővel előttem egy elegáns lóarcú idősebb hölgy olvas, közben hosszúkás süteményeket dug a szájába. Tőle jobbra egy szép, kövér és fiatal nő mosolyogva magyaráz a vele szemben ülő nagyon sovány nőnek. Közvetlenül velem szemben egy soha nem mosolygó, kicsi nő egész idő alatt különböző füzetekbe ír. Jobbra egy bongyor hajú lány feszes trikóban telefonozik. A fejhallgatómban francia zene szól. Egy Truffaut-filmben utazom.

A bürokrácia diszkrét bája

Most, hogy végveszélybe került a felsőoktatás szabadsága, egyes intézmények fontos lépésekre szánták el magukat. Például bekérik az intézetektől a kulcskezelési rendet.

2017. április 1., szombat

Kormánybiztost minden kilométerkőhöz

Az aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztos. Ilyen van. Ma bemondták a rádióban.

Pasziánsz

Amikor kiderült, hogy mindketten pasziánszozni szoktunk az éjszakában, egyetértettünk abban, hogy a játékot nehéz abbahagyni. Mert ha sikerül, azért, ha nem sikerül, ezért érzünk kényszert a folytatásra. Jó érzés volt, hogy egy ilyen fontos kérdésben megértettük egymást. Erre a beszélgetésre emlékszem, aztán hallottam, hogy meghalt. Váratlanul és fiatalon. A halálhoz mindenesetre fiatalon. Sokan szerettük, bár én alig ismertem. Évekkel korábban egy intézetben dolgoztunk: ő régi motoros, én egy másik részlegen 30 éves új ember, osztályvezető. Akkoriban történetesen botrány volt az intézetben, és én lettem a fegyelmi bizottság elnöke (vagy csak tagja?), ő pedig a "vádlott". Mulasztás volt a háttérben, nem valami nagy bűn, valahogy le kellett rendezni. Érdekes, hogy később soha nem éreztette velem, hogy így indult a kapcsolatunk. Még érdekesebb, hogy ezen nem is csodálkoztam.

2017. március 30., csütörtök

mindhülye

liberális egyetem #anapszava

Morse

Sokáig azt hittem, a Morse-ábécé már teljesen halott. De a börtönben még simán jól jöhet.

2017. március 29., szerda

A szabadságról

Magyarország szabad ország, hiszen nem lövetnek közénk. Igen, ez erős érv, de csak az első sortűzig használható.

2017. március 27., hétfő

Soros-bérenc szeretnék lenni

Annyi ellenzéki posztot nyomtam már itt. Nem lehetne elintézni, hogy valamit most már fizessen a Soros?

2017. március 25., szombat

részegképesség-zavar

2017. március 22., szerda

öregenerálódom

Habent sua fata

A nagy költő Erikának és Lacinak dedikálta válogatott verseinek egyik példányát nagyon szépen, szeretettel mintegy tíz évvel ezelőtt. Ma a kötet az enyém lett egy antikvárium jóvoltából. Elképzelem, hogy Erika és Laci meghaltak, az örökösök pedig felszámolták a könyvtárat. Mert azt nehéz elképzelni, hogy valaki eladjon egy ilyen dedikációt. Bár az is igaz, hogy nem nagyon forgatták a kötetet. Habent sua fata libelli.

2017. március 17., péntek

Megint a nemzetről

A "nemzet" politikai fogalom. Pont. Kivonhatjuk belőle a politikát, de annak neve etnikum. [Mivel néha félreértik a stílusom, hangsúlyoznom kell, hogy minden, amit a Facebookon írok, a "szerintem" modalitásában értendő, vagy még inkább hangos gondolkodás, és távol áll tőlem, hogy tudnám a tutit.]

2017. március 16., csütörtök

A profi

A parfümöt promotáló lány rám néz, egy pillanat alatt felméri, hogy velem nem lesz üzlet. De rám mosolyog. Visszamosolygok.

2017. március 15., szerda

Március idusán

Legyen béke, szabadság és egyetértés. A béke persze utópia. A szabadságnak még nem jött el az ideje. Persze ebben nyilván nem értünk egyet. Eh, mindegy...

2017. március 14., kedd

Az új elnök

Mai félreolvasás: "Sok erőt és kitartást kívánunk a következő 5 éves cirkuszhoz is."

2017. március 13., hétfő

A következő lépés

Részt venni a 18-as választásokon annyi, mint megtenni a következő lépést a totális diktatúra felé. A jól ismert önbecsapás: hátha történik valami. Nem fog történni semmi. Nyilvánvaló, hogy mi lenne az ellenzéki pártok feladata: együtt bojkottálni a választásokat. És nyilvánvaló, hogy ezt nem fogják megtenni.

2017. március 10., péntek

Himnusz 2.0

Bal Soros akit régen tép...

2017. március 8., szerda

Ami a pozitív nemzetképet illeti

Most mindenki ezen problémázik, hogy mi az a pozitív nemzettudat, és hogy akkor utálni kell-e a Momentumot. Ehhez a mérsékelten izgalmas vitához én csak annyit fűznék hozzá, hogy nem a nemzettudat hiányzik itt, hanem a nemzet, ezt kéne valahogy elméletileg megragadni, és erre kéne politikai gombot varrni. De a szavaktól való félelem és a szavakban való babonás bizalom, úgy látszik, mindenkit kielégít.

Me llaman Caye

Sokszor (igazság szerint majdnem mindig), ha hallgatok egy dalt, ami tetszik, elképzelem, hogy én énekelem, és én kísérem magam. Mondanom se kell, hogy se hallásom, se hangom hozzá. Mégis, ha egy tündér azt mondaná, hogy egy dalt egyszer elénekelhetek tökéletesen úgy, hogy közben gitáron kísérem magam... egészen biztos, hogy ez lenne az a dal.

2017. március 7., kedd

Könyvekről

Mások -- normális emberek -- bizonyára nem ismerik ezt a helyzetet. Egyetemista koromtól kezdve -- de lehet, hogy gimitől -- minden könyvét megvettem. Ma is ott sorakoznak a polcomon a kötetei. Soha egy sort sem olvastam el tőle, nem jutottam hozzá. Ma néha előfordul, hogy egy-egy kommentemet lájkolja a Facebookon. Ilyenkor elolvadok a gyönyörűségtől. Ájultan tisztelem, és még nem mondtam le róla, hogy legalább néhány könyvét elolvasom. Nagyon érdekel ugyanis a téma.

A nap mondata

A nap mondata. "Koszonom szepen mindazoknak, akik gondolnak ram... az van, hogy a Tamas a vezetek nevem... 😊 Csok."

A makacs sajtóhiba

"Egyike a legtragikusabb embernek, akiket ismerek" – a HVG képes volt ezt a címet adni egy cikkének, és így megosztani a Facebookon. Utóbb a címet kijavította "embereknek"-re, ám a mondat a cikk szövegében is előfordul, és ott e pillanatban is változatlan.

Freudnál van valami ilyesmi: "egy ujjamon meg tudom számolni azokat az orvosokat, akik igazán ismerik az orrüreget".

2017. március 3., péntek

A szekértábor és a tiszta hatalomvágy között

Valamelyik szekértábor mágnesére rácsattanni nem jó, ez tiszta sor. De semmilyennek lenni sem jó, mert akkor csak a hatalomvágy marad. A hatalomvágyból meg bármi lehet. Ebben a dilemmában kell vergődnie minden új politikai erőnek.

SMS-változat?

Etikai homogenitás: támasz, talpkő.

2017. március 2., csütörtök

sms-változat (26)

Egy sem mondta ki, Ed bekattant, iszonyú füst van (Arany János: A walesi bárdok)

2017. március 1., szerda

Tátikázó voltam

Én is tátikázó voltam gimiben. Ennek semmi köze a Mindenki vitájához, és nem következik belőle semmi, de mégis a Mindenkiről jutott eszembe. Énektanárunk, az országos hírű karnagy elvárta az osztálytól, hogy rendszeresen több szólamú dalokat tanuljunk meg teljesen önállóan, és aztán ezeket elénekeljük neki. Hogy, hogy nem, ezt mi meg is csináltuk, négy éven keresztül szünetekben, néha tanítás után dalokat tanultunk. Én nem tudtam tisztán énekelni, ezért jobban tettem, ha csak halkan énekeltem, és amikor netán a tanár úr tanított nekünk egy-egy dalt, akkor figyelmeztette is a "dörmögőket", hogy inkább csak nagyon halkan... Ez nagyon más volt, mint a Mindenkiben, mert nem volt benne hazugság, ezért megalázó sem volt. Nekem ugyan néha eszembe jutott – mert már akkor is volt ilyen pedagógiai fejlövésem –, hogy talán tehetne valamit a tanár úr a kevésbé jó hallásúak zenei fejlesztéséért, de közben azért élveztem, hogy az osztály annyi szép dalt tud. És utólag azt mondom, ez végül is fejlesztette is a zenei képességeimet. Szegény családom ebből nem sokat érzékel, persze.

Homogénezett nemzet

Négy mondat az etnikai homogenitásról

1. Etnikai homogenitás Magyarországon nem volt és nincs.
2. Az etnikai homogenitást megvalósítani csúnya (=erkölcstelen) dolog.
3. Etnikai homogenitás a jövőben egyre kevésbé lesz; ha erre törekszünk, belehalunk.
4. Erre törekszünk, és belehalunk.

Mindenki

Végtelenül érdekes a Mindenki körüli vita. Egy kicsit arra emlékeztet, hogy fehér-arany vagy fekete-kék az a bizonyos ruha (2015). Nagyon nehezen vagy egyáltalán nem vagyunk képesek befogadni a miénkkel ellentétes értelmezést. Én sem vagyok másképp, de nagyon megmozgatja az agyam, hogy ki mit lát a filmbe bele, és közben azért lassan elmozdul, hol ide, hol oda az is, hogy én hogy látom. (Mondjuk, azok, akik az ellentétes nézetet képviselőket azzal intézik el, hogy agyhalottak, jobb lenne, ha inkább kimaradnának ebből. De hát ez minden vitában így van.)

2017. február 27., hétfő

Koktélra várva a Titanicon

"Már nagyon unom, hogy mindig ezzel a süllyedéssel jönnek. Ahelyett, hogy hoznák végre a koktélomat." (Egy úr a Titanic éttermében)

Homorulnak

Értem én, hogy jó dolog szidni a kormányt, én is feszt ezt csinálom, és azt hiszem, éppen elég gonoszsága van, amiért lehet is. De most komolyan: azzal mi az ördög baj van, hogy egy Petőfi-sort abszolút funkcionálisan átalakít, és a mondanivalójához igazít? Mostantól mindenkit csesztetni fogunk, aki ilyet csinál?

2017. február 26., vasárnap

Átok sújtotta könyv

Hobsbawm A nacionalizmus kétszáz éve c. könyve valamikor megvolt nekem, aztán egyszer csak nem találtam. Hirtelen kétségbeesésemben megpróbáltam újra rákeresni, és nagy örömömre egy-két hónap múlva sikerült vennem egy antikvár példányt. Egy kis idő múlva belém állt az ideg: jó, megvettem, de hova tettem. Tűvé tettem a lakást, aztán nagy nehezen megtaláltam. Csakhogy most a Könyvek Nagy Átrendezése után ismét nem találom. Kezdem azt hinni, ez valami átok. Az a baj, hogy most elég áttekinthető a helyzet, szóval félő, hogy végleg elnyelte a föld. Na, csak mondom, ha valaki épp most akar megszabadulni a saját példányától, én vevő vagyok rá.

A kommunizmus örökösei

Egyre világosabb, hogy az Orbán-rendszer a kommunista diktatúra örököse. Gyönyörű történet, ahogy az antikommunista választókat belehajszolta a rendszerváltás visszavonóinak szerepébe. A legfontosabb közös pont talán az egész életet átitató hazugság rendszere: nemzeti jelszavakkal (ne feledjük, a kommunista retorika durván nacionalista volt) kiszolgáltatni az országot az Orosz Birodalomnak, a zemberekre hivatkozva vezérelvű diktatúrát megvalósítani, az ország kifosztását népgazdasági diadalmenetnek beállítani.

2017. február 24., péntek

Az élet értelmezés

Néha, valami erőfeszítéstől egy pillanatra eltorzul az arcom. Ilyenkor úgy érzem, olyan lehet, mint Ferié, ettől megijedek. Ez valami nagyon mély dolog lehet: a másik arckifejezése (hangsúlya stb.) asszociálódik bennünk azzal a belső testérzékeléssel, amit akkor érzünk, amikor mi maguk vágunk ilyen képet. Feri a hospice régi lakója, erősen zavart, le van lassulva. Általában együttműködő, de néha kellemetlenül agresszív, követelődző. Amikor etetem, elfogadja, de néha a gyűlölet torzítja el az arcát. Nyilván nem. Valószínűbb, hogy egy fájdalom hullámzik át a testén. Az élet folyamatos értelmezés.

2017. február 23., csütörtök

Talán egészen biztos

"szerintem kétségbevonhatatlan"

A politikai kommunikációról

Ezt az ellenzéket, beleértve az ellenzéki érzületű értelmiséget cirkuszban kéne mutogatni, komolyan mondom. Még egy ilyen világra szóló diadalt is képes úgy kommunikálni, mintha vereséget szenvedett volna.

2017. február 22., szerda

Munkaképesség-csökkentőkről

CSÖKKENTETT MUNKAKÉPESSÉGŰ
MUNKAVÁLLALÓKAT FELVESZÜNK.

Amúgy a bolt megérdemli az elismerést. :)

2017. február 21., kedd

Bakancslista

-- Hozom a felesemet. (Talán aloevera-kivonatot vesz elő a betegek hűtőjéből.)
-- Éppen akartam mondani, hogy milyen jó feles pohara van.
-- Így szoktuk.. a jó kis pálinka... reggel ittunk, aztán mentünk aratni... meg aztán a disznóvágás... Mindig azt mondtam, hogy addig nem halok meg, amíg be nem rúgtam egyszer. Aztán látja... meghalok úgy, hogy nem rúgtam be...

2017. február 20., hétfő

Számvetés

Tegnap este megint egy régi ismerőssel találkoztam, aki biztosított róla, hogy követ a Facebookon. És én arra gondoltam, hogy az én életművem a Facebookon van. Ennek megfelelően naponta sodorja el az idő. Meg lehet próbálni megőrizni belőle valamit, de az csak olyan lesz, mint a lefényképezett homokmandala. És ez nagyon jól van így.

Egy parabola

Elmegyek a négy legelfoglaltabb, így bizonyára legjobb fogorvoshoz, hátha valamelyik elvállal. Mindegyiknél van egy előzetes vizsgálat, ott megállapítják, hogy nagyon rosszak a fogaim, ez nekik így nem üzlet, ők ahhoz értenek, hogy csaknem egészséges fogazatú embereket gyógyítsanak. Keressek a lyukas fogaimmal egy kevésbé elfoglalt fogorvost, aki kifejezetten örül, ha valaki bekopog hozzá. (Nem, ez nem történt meg, ez egy negatív utópia. Aki érti, érti.)

[Részleges magyarázat. Nincs szükségem fogorvosra. Fogorvosokkal, orvosokkal amúgy sok bajunk van, de hangsúlyozottan NEM a fenti logika szerint működik az ellátás. Ez egy parabola akar lenni annak megmutatására, milyen "érdekes" lenne, ha az egészségügyben (is) ez a logika érvényesülne.]

2017. február 18., szombat

Facebook-mese

A szombat reggeli IC-n Miskolc felé. A szokásos zsúfoltság. Előbb még ketten ülünk egy négyes ülésen egymással szemben, aztán csak azt látom bosszankodva, hogy jön egy nagyobb társaság, pont oda szól a jegyük, fel se nézve behúzódom az ablakhoz, a két külső (vagy pont ez a belső? soha nem tudom) ülésre egymással szemben idősebb pár ül le. Aztán nézem a férfit velem srégen szemben. Előbb csak érdekesnek találom az arcát, aztán ismerősnek, aztán úgy tűnik, Hell Istvánra hasonlít, aztán egyre inkább úgy gondolom, hogy nem csak hasonlít. De pár másodpercnek el kellett telnie ahhoz, hogy rájöjjek: ha tényleg ő, akkor jó esély van rá, hogy a mellettem levő ülésen a felesége ül. Edit régi kedves ismerősöm Sajókazáról, de aztán már főleg a Facebookról. Nézném, de egy kicsit elfordulva ül, nem vagyok biztos a dolgomban. Akkor előveszi a mobilját. Ó – gondolom –, ha mobil, akkor jó eséllyel Facebook, mert Edittől ez – mondjuk így – nem idegen. Csúnya dolog, de most bevállaltam: ha belenézek a Facebookjába, ki tudom lesni a profilképét, és annak alapján be tudom azonosítani. Így is történt, messziről csak foltokat láttam, de ez elég volt ahhoz, hogy biztosra menjek. Én is a Facebookon vagyok, ráírtam a mellette levő ülésről: "Nem mondod, hogy mellettem ülsz!" Pitty. Az üzenet megérkezett. Edit riadtan körülnéz, majd nem kis meglepetést keltve a társaság körében, fel is kiált. Jó társaságban utaztam Miskolcig.

Vonat, könyv

Velem szemben a vonaton egy nagyon értelmiségi kinézetű ember egy régi, könyvtárban bekötött könyvet olvas. Ez annyira megmozgatja a lelkiismeretemet, hogy elhatározom: a Karamazov testvéreket fogom olvasni a telefonomról. Rögtön miután ezt kiposztoltam.

Pártpolitikai vita

Most két eset van. A 266 ezer aláírás vagy azt jelenti, hogy "egy közös nemzeti ügyből pártpolitikai vita lett", és akkor a Fidesz támogatottsága komolyan megkérdőjeleződött, vagy az aláírások nem a Fidesz ellen szólnak, hanem az olimpiai tervek ellen, ebben az esetben viszont nem lett pártpolitikai vita "egy közös nemzeti ügyből".