2016. szeptember 7., szerda

Élő szürreál

Neten rendelt árut szeretnék átvenni. A megadott címen hatalmas modern irodaház. Bemegyek a forgóajtón, az aula közepén biztonsági őr ül, körül senki. Odalépek, nem néz fel.
– Jó napot kívánok!
– (semmi)
– Jó napot kívánok!
– (semmi)
Hát jó, talán be lehet jutni nélküle is. Nem az én dolgom, hogy a halálesetet jelentsem. A folyosónál zárt beléptető rendszer, de az ólálkodásom gyanús, előjön egy másik biztonsági őr. Itt csak őrök vannak? Remélem, nem idegenek. (Mostanában a Támadás egy idegen bolygóról c. sorozatot szoktam nézni a 60-as évekből.)
– A Q@&#/ Shopot keresem.
– Igen az úr majd segít – mutat az előbbi őrre, aki közben szerencsésen magához tért.
– Bocsánat, nem tudtam fölébreszteni az előbb – mondom kissé talán tapintatlanul.
– Nem aludtam. Meditáltam!
– Ó, akkor még inkább elnézést kérek.
– Hát ha valaki rákos volt, annak muszáj.
– Persze, semmiképpen nem akart szemrehányás lenni...
– Közben cigányzenét hallgatok. No, miben segíthetek?
– Q@&#/ Shop – mondom tömören, mint egy jó ismerősnek.
– Rendben, adok egy belépőkártyát. A nevét kérem, egy személyi igazolvány számot...
Mindent akkurátusan felír, anyukám nevét nem kérte szerencsére, őt igazán nem szívesen kevertem volna bele a dologba.
– És merre találom az üzletet?
– Hát... nálunk minden a másodikon van. A folyosó végén van a lift, menjen föl a másodikra.
– Köszönöm.
A liftet ugyan nem találtam meg, de a lépcsőházat igen. Az oda való belépéskor és az onnan való kilépéskor is szükség volt a kártyára.
Kis nézelődés után megtalálom a Q@&#/ Shopot. Benn pult mögött két szomorú nő.
– Jó napot! Melyik szolgáltatót keresi?
– A Q@&#/ Shopot.
– Foglaljon helyet!
Egy pillanatig tétovázom: most a türelmemet kérte, vagy azonnal foglalkozni akar velem?
– Itt tessék leülni. Leülhet a falnál is, de akkor hangosan kell kiabálni, amikor beszélgetünk.
– Igen, értem, bocsánat...
Innentől kezdve minden gördülékenyen ment. Összességében meg vagyok elégedve a Q@&#/ Shoppal. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése