Az egyik posztom alatt kialakult egy kis vita. A válaszaimból összefűztem egy újabb posztot, talán érdekes lehet.
Lehet együtt sztrájkolni vagy együtt nem sztrájkolni. Egyénileg sztrájkolni nem lehet. Ez egy nem létező műfaj. Olyan persze van, hogy egy tantestület sokszínű. És ha valaki nem akar sztrájkolni, akkor mi van? Nincs joga hozzá?
Ez pl. olyan kérdés, amit nagyon széles körben meg kéne vitatni. Én csak annyit mondok, hogy a sztrájkmozgalmak ezt a jogot soha nem ismerték el, és könnyű belátni, hogy miért. A sztrájk egy nagy erejű, de rendkívül veszélyes fegyver. Aki sztrájkol, az elkeseredésében nagyon sokat kockáztat. Aki pedig a sztrájkról szóló döntés után felveszi a munkát, az növeli ezt a kockázatot, és csökkenti annak az esélyét, hogy a sztrájk sikeres legyen. Magyarul: növeli az esélyét annak, hogy engem kirúgnak, az ügy pedig elbukik. Mindenkinek jogában áll másként gondolkodni, mint én, de nem áll jogában elárulni a munkatársait. Az ilyeneket sztrájktörőknek nevezték, amikor még ez a morál érvényben volt, a sztrájktörés pedig árulás.
Persze az egy fontos kérdés, hogy van-e értelme sztrájkolni, egyáltalán politizálni, ellenállni. Ez egy értelmes kérdés, szerintem van értelme, de elfogadom, hogy más szerint nincs. Azt hiszem, azt, aki szerint nincs, én meg akarom győzni az igazamról, de ha nem megy, hát nem megy. Egy dologban viszont biztos vagyok: a sztrájk kollektív cselekvés. Olyan műfaj nincs, hogy az iskola működik, néhányan pedig közben sztrájkolnak.
Csakhogy úgy tűnik, most a többség inkább kívül maradt, és a kisebbség akart részt venni a sztrájkban. Ez így van, de ez legalább részben azért van, mert még a szakszervezeti vezetőknek sincs fogalmuk arról, mi az a sztrájk, mik a veszélyei, és hogyan kell megszervezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése