2016. január 12., kedd

A dolgok valahogyan alakulásáról

"Úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna." Gyerekkorom óta foglalkoztat ez a furcsa mondás. Csiklandozza az embert, mert érzi benne a bölcsességet, de nem tudja megmagyarázni. Bizony hasonlatos ebben ahhoz a méltán nagy tekintélyű kérdéshez, hogy "miért van a létező, ahelyett, hogy ne lenne semmi?" Mert ha valami veszély fenyeget, arra gondolunk, hogy ha ez bekövetkezik, akkor "nem lesz sehogy". Akkor az elgondolhatatlan birodalmába csöppenünk bele. Pedig nem. Akkor is lesz valahogy, az is egy helyzet lesz, aminek értelmet lehet adni. Persze tudom, hogy bonyolult ez. Mert amikor azt mondom, hogy minden helyzet élhető, nem mások életéről beszélek, és főleg nem olyan helyzetekről, amilyenekben még nem voltam és előreláthatólag nem is leszek. A másokat érő csapásokról a részvét és a felháborodás modalitásában kell gondolkodnunk. A bennünket sújtó balszerencsére viszont mindig tekinthetünk úgy, mint új tapasztalatok és kihívások forrására. Félelem nélkül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése