2015. december 21., hétfő

Emlékek

Kedves, beszélgetős fiú volt. Később jött át az ELTE-re valamelyik másik egyetemről, így lett az évfolyamtársam. Furcsa módon megtisztelve éreztem magam, hogy az első pillanattól úgy bánt velem, mint egy régi baráttal. Örült, ha meglátott, kérdezgetett, talán mesélt is magáról. Aztán a végzés után tanár lett, valahol összefutottunk, kérdezte, nem tudok-e olyan helyet, ahol kutatni lehetne. Én akkor kerültem a Párttörténeti Intézetbe, mondtam, hogy ott keresnek fiatal gyakornokokat. -- Szóval ott lehetne keresgélni? -- kérdezte. Elgondolkodott. Aztán nem került oda, de végül könyveket író ember lett belőle. És én mindig elszomorodom, amikor a hírekben látom. Olyan nehéz megérteni, hogy lett ez a kedves és okos fiú ennek a sötét rendszernek a kritikátlan kiszolgálója.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése