2015. április 25., szombat

Az autonómiáról

A helyzetre, kontextusra nem emlékszem. Történt egyszer, hogy Gabnai Kati körkérdést intézett a beszélgetés résztvevőihez: milyen tanácsot adnánk egy kezdő tanárnak. Én valahogy kimaradtam, biztosan sunnyogtam is, mert szorongok az ilyen helyzetekben. De emlékszem, hogy mi lett volna a válaszom, és most megosztom. "Tedd azt, amit akarsz!" Ez A végtelen történetből van, és a Kislány Királynő kígyós medáljának a felirata. Aki érti, érti, aki nem, annak elmagyarázom. Ez nem azt jelenti, hogy mindegy, mit teszel, éppen nem. Inkább valami olyasmit, hogy előbb tudd meg, mit akarsz valójában. A tanári szituációra lefordítva: ne azt tedd, amit a hivatal vagy a főnököd vagy a kollégád akar, hanem azt, amit te - alapos megfontolás után - helyesnek tartasz. És most azon gondolkodom, vajon a hallgatóimnak átjött-e, hogy minden mondandóm fókusza ez.

("Ezzel mi sem értünk egyet, de benne van a tantervben" - mondta a lányom tanító nénije, amikor megkérdeztem, hogy egy bizonyos dolgot miért is kell a kicsiknek tanítani. A válasz attól szörnyű, hogy egészen természetesnek hangzik.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése