Álom

Egy katasztrófasorozat volt az álmom. Úgy kezdődött, hogy elvesztettem Magyar Fruzsina szuper mikrofonját. Valahogy nem tudatosult bennem, hogy rám bízta, és ott hagytam a rendezvény után. Hegyi Zsolt átérezve a helyzetem próbált telefonálni a zenészeknek, hátha ők vitték el. De ezt már nem vártam meg, kimentem a teraszra. Pár perc múlva jön Fruzsina, aki eddig nem volt ott. Tudtam, hogy nem haragszik, ezért megöleltem. Erre azt mondja, jó, ölelgess csak, de szól a telefonod, csak azért jöttem, hogy szóljak. A telefonban Ritók Nóri indignált hangja: küldött a Taní-taniba egy kétflekkes írást a környékbeli iskolákban tartott szülői értekezletekről. Ehhez írtam egy kétsoros felvezetést, hogy több iskolában tartottak szülőit. Azt mondja, 32 iskolából 30-ban. Ezt nem lehet úgy mondani, hogy "több iskolában". Miközben ezt mondja, a háttérben egy férfitársaság hangosan röhög, nyilván azon, hogy én milyen hülye vagyok. És nem hagyják abba. Nóri még azt is kifogásolja, hogy egy sor fontos dologról nem írtam, pl. arról, hogy milyen rossz a helyzet. Próbálom mondani, hogy én csak az ő írását közöltem, és mi nem szoktunk oknyomozó riportokat csinálni, de valahogy üresen csengenek a szavaim...