Amikor nyolcadikos lettem, körülnéztem a 9. kerületi úttörőházban, milyen érdekes szakkörök vannak, és némi töprengés után jelentkeztem a Nyolcadikosok klubja c. körbe. Hogy ne legyek egyedül, rábeszéltem néhány osztálytársamat is. Az első foglalkozáson két dolog derült ki: egyrészt hogy csak én és az osztálytársaim jelentkeztünk a klubba, másrészt hogy a klubvezetőnek (aki civilben a Kína Múzeum munkatársa, ha nem épp az igazgatója volt), minimális elképzelése sincs arról, hogy mi a fene történjen itt. Ránk lett bízva az egész, mi pedig nem voltunk túl fantáziadúsak. Szerencsétlenségemre csak nekem volt magnóm a társaságból, egy hatalmas, nehéz, Terta típusú szalagos magnetofon, és a többiek úgy döntöttek, hogy azt fogjuk hallgatni. Nekem tehát cipelni kellett minden alkalommal a magnót, és minden alkalommal egymás után többször meg kellett hallgatni ezt a bizonyos számot. :)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151773395595225