2017. július 27., csütörtök

Új utónevek

Minden évben eljön a nap, amikor a Facebook népe nem fárad gúnyolódni azon, hogy milyen új nevek anyakönyvezhetők immár. A leghangosabban persze azokon a neveken a röhög kifinomult ízlésű polgár, amelyek már a 70-es évek Utónévkönyvében is benne voltak. De persze jókat derülhetünk azon is, hogy egyes honfitársaink nem Jókait olvasnak este lefekvés előtt, hanem sorozatokat néznek, és ez határozza meg névadási preferenciáikat. Ami engem illet, én csak egy szempontból futom át a listát ilyenkor: létezik-e végre a Tigris utónév. Eddig mindig csalódnom kellett. :( (Ha valaki idekommenteli, hogy jó, jó, de a Kandida név mégis gáz, figyelmeztetés nélkül törlöm a kommentet.)

Life is life

Mész a megálló felé, és látod, hogy a négy lehetséges busz közül három szépen sorban elmegy az orrod előtt. Beletörődsz a sorsba, ám pont mikor odaérnél, megjelenik a ritkán járó negyedik fajta busz, de hiába intesz, nem áll meg, mert már eldöntötte, hogy nem lassít. My life.

A féllábú karbantartó

Mai félreolvasás a speciális igényekről: féllábú karbantartót keresnek. (Félállású.)

2017. július 25., kedd

Erőforrás – mihez?

„A magyar kormány még nem döntötte el, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányság tehertétel-e vagy erőforrás.” Ebben a már túl sokat idézett mondatban nem az a szörnyű, hogy esetleg tehertétel. Hanem az a reflektálatlan természetesség, ahogy embereket eszközként kezel. Ha majd a kormány eldönti, hogy erőforrás, akkor jön az ijesztő világ. Mert hát erőforrás – mihez?

Első szigorlatom

Szeretném elmesélni első történelemszigorlatom tanulságos történetét. Hallgatóimnak már elmeséltem egyszer-kétszer, de most itt is megosztom. Másodéves koromban én súlyos tanulmányi válságba kerültem, különösen a történelemtanulással volt bajom, nem részletezem, képtelen voltam megtanulni, de lényegében még tanulni is. Az első szigorlat másodév végén volt esedékes, a vizsgáztató tanárok: H. Balázs Éva (egyetemes történelem) és Unger Mátyás (magyar történelem). H. Balázs Éva fantasztikus egyéniség volt. Tudtuk róla, hogy kiemelkedő történész, ugyanakkor idős hölgy (utólag utánaszámolva nem sokkal hatvan fölött), nagyon nő fura allűrökkel (pl. mindenkit egyoldalúan tegezett, de ez senkit nem zavart), gyors szubjektív ítéletekkel, kategorikus kijelentésekkel. A francia szellemiséget képviselte egy nagyon németes képzési rendszerben. Színes, érdekes előadásokat tartott, de amikor egyszer egy hallgató valami olyasmit mondott, hogy "a múltkor arról tetszett mesélni, hogy...", őszintén megdöbbent: "ilyet még sose mondtak nekem, hogy én mesélek". Pedig mesélt. Unger Mátyás mindenekelőtt félelmetes volt. A szemináriumok légkörére jellemző, hogy egyik évfolyamtársam (utóbb művészettörténész lett) bevezette az "Unger előtti féldeci" fogalmát. Én ilyesmivel persze soha nem mertem volna próbálkozni. Lehet, hogy ő se. Volt persze, akit inspirált ez a légkör, nyilván sokakat, Unger népszerű oktató volt, engem lebénított, és nem könnyítette meg, hogy úrrá legyek említett tanulmányi válságomon.

A szigorlat úgy zajlott, hogy a két oktató külön vizsgáztatott, aztán közös osztályzatban állapodtak meg. Előbb H. Balázshoz mentem, kihúztam a porosz felvilágosult abszolutizmust. Mikor sorra kerültem, csak annyit tudtam kinyögni, hogy a porosz felvilágosult abszolutizmus II. Frigyes nevéhez kapcsolódik. És a papíromon is lényegében ez a fontos adalék állt mindössze. "Ez a tételed?" – kérdezte csodálkozva H. Balázs. "Hát ez." "Én azért azt gondolom, hogy te jó vagy" – foglalta össze némileg meglepően. A szemináriumon egyszer sem szóltam hozzá, a kiselőadásomra pedig időhiány miatt nem került sor, szóval rejtély volt, hogy pozitív ítéletét mire alapozza. Igaz, a kiselőadásomhoz kapcsolódóan konzultáltam vele, és akkor hosszan beszélgetett velem mindenféléről, a legkevésbé a történelemről. "Na meglátjuk, hogy szerepelsz Unger tanár úrnál" – ezzel zárta le a vizsgát. Na hiszen, Unger! Hozzá már abban a tudatban mentem be, hogy megbuktam. Bocskai és a hajdúk – nem részletezem, gyalázatosan szerepeltem. "Ez elégtelen. Hogy teljesített H. Balázs tanárnőnél?" "Hát ott sem volt jobb." Aztán a várakozás az ítéletre. Ami pedig a következő volt: H. Balázs meggyőzte Ungert, hogy mégsem kéne megbuktatni engem. Elégséges azzal a feltétellel, hogy ősszel becsületből beszámolok Ungernél (és csak nála) a szigorlati anyagból.

A történetnek több tanulsága is van. Az egyik, hogy meg lehet érezni belőle valamit a hetvenes évek bölcsészkarának (ELTE) vizsgáztatási és osztályozási kultúrájából. Ezt nem ragozom most tovább. A másik, hogy aztán középiskolai tanár lettem, tanítottam a porosz felvilágosult abszolutizmust is, és aki nem tudta, annak elégtelent adtam. Ez is érdekes gondolatmeneteket indíthat el a történelemtanítás értelméről.

2017. július 24., hétfő

Kárócivil

A kárókatona eredeti neve kárócivil volt, de Soros átnevezte, hogy le ne bukjon.

2017. július 23., vasárnap

Donáth Tiborról

Rónay László egy írása emlékezetembe idézte Donáth Tibort, az anatómust. Kiderült, hogy 16-ban volt 90 éves. Amiből viszont az következik, hogy amikor minket tanított, nagyjából 52 éves volt. Mindig lenyűgöznek az életkorok. Hogy az akkor megközelíthetetlen tekintélynek számító professzorok fiatalabbak voltak, mint én most. (Hahn István is alig volt idősebb akkor mostani énemnél.)

Ugyanúgy kerültem kapcsolatba Donáth professzorral, mint – felteszem, 20 évvel korábban – Rónay. A pedagógia szakosoknak ezek szerint mindig is ő tanította az anatómiát. (Rónay idejében a 30-as évei elején járhatott, de már professzor volt, Rónay legalábbis így emlegeti.) Én valami miatt hülyeségnek tartottam ezt a féléves anatómia-fiziológia kurzust (ma már bánom persze), és nem nagyon tanultam, vagyis hát alig. Vizsgázni valamiért egyedül mentem hozzá, úgy értem, akkor más vizsgázó nem volt. Azt mondta, meséljek az agyról. Persze nem nagyon tudtam semmit. Erre bizonyos szomorúsággal azt mondta: legyen közepes. Az a bölcsészeknél rossz jegynek számít, ugye?