2018. január 20., szombat

Széljegyzet 2.

Szerintem folyamatosan fordítva ülünk a lovon. Mindig azt várjuk, hogy vagy egy tüntetéssel vagy a választásokon majd megdöntjük a rendszert, és utána jóság lesz. Vagy a tüntetést valami közvélemény-kutatásnak nézzük, ahol kiderül, hányan fognak a Fidesz ellen szavazni. Valójában egy ilyen tüntetés egész másról szól: a tanulásról. Arról, hogy a lakosság, a pedagógusok, a fiatalok, mikor kiről van szó, tanulják a közéleti cselekvés formáit, lehetőségeit. Hogy ebből a szempontból eredményes volt-e a megmozdulás, azt nem tudom megítélni, de az biztos, hogy ez nem a résztvevők számán mérhető, hanem azon, hogy mi történik a tüntetés előtt és után. Engem ez jobban aggaszt különben, mert nem szokott történni semmi. Mindig azt hisszük, úgy kell elkezdeni egy mozgalmat, hogy összerántunk egy tüntetést, utána meg elég hazamenni.

Széljegyzet egy tüntetéshez

Majd állítunk egy szobrot a gyerekeknek, akik harcoltak a szabadságunkért. Gondolom.

2018. január 19., péntek

A megbékélésről

Az ember végül megbékél... mivel is? Azt hiszem, elsősorban a békétlenséggel. Lassan belenyugszik, hogy nem lesz belső béke, mert a világ rettenetessége nem átmeneti jelenség, és ezzel a rettenetességgel nem lehet megbékélni. Úgy értem, nincs okunk rá, hogy hiába vágyakozzunk utána. Ez a felismerés mindenesetre megnyugtató. Nevezhetjük belső békének is akár.

Szavaink

Az újbeszél legnagyobb rombolása nem abban áll, hogy mindenki átveszi, hanem hogy hosszú időre diszkreditál olyan alapvető fogalmakat, amelyek nélkül nem lehet romjaiból újraépíteni a valóságot (pl. nemzet, polgár, hagyomány).

2018. január 15., hétfő

¡No pasaran!

Ellenzék (elszántan): ¡No pasaran!
Orbán (mintegy mellékesen): Hemos pasado.
Mindig ugyanaz a nóta.

Pártpolitikáról

"Fölötte kell, hogy maradjunk a napi pártpolitikai ügyeknek” – húzta alá Beer Miklós. Ezt a mondatot nekem elvileg szeretnem kéne. És Beer Miklós kiállását valóban nagyon tisztelem. De a bűnözők hatalmához való viszonyt napi pártpolitikai ügynek tekinteni szerintem épp olyan hazugság, mint a fideszt a kereszténység védelmezőjének beállítani.

2018. január 14., vasárnap

Kérek egy pohár vizet

Eszembe jutott egy történet gimnáziumi orosztanáromról, és elhatároztam beleveszem következő konferencia-előadásomba (Műveltség és szabadság).

Akkor kezdtük a gimnáziumot, akkor ismerkedtünk meg Tyotya Verával, azaz Vera nénivel, aki az oroszt tanította. Azzal kezdte a bemutatkozást, hogy ő a gyakorlatban is használható nyelvtudás híve, és hát sokan vannak, akik nyolc évi orosztanulás után sem tudnak kérni egy pohár vizet. Nála ez nem így lesz, mert most megtanítja. Azzal felírta a táblára: прощу стакан воды. Ezt tanuljátok meg! És utána zavartalanul folytatódott az olvasmányok visszamondásán alapuló, sehova sem vezető orosztanítás. (Utólag gyanús, hogy talán nem is így kell egy pohár vizet kérni, de ha így is van, ettől most tekintsetek el, nem erre szeretném kihegyezni a történetet.)